Bódogultam :)

Megbódogulni még nem szeretnék, viszont megfűztem Vezsuzsi Bódog medálját. Köszönöm Zsuzsi, álomjó minta! Az én Bódogom inkább Bódika, mert 14mm-es rivoli köré fűztem - az eredeti minta 18mm-re van álmodva.

Beletettem az összes szívemnek mostanában kedves színt. (Valaki mondja meg, miért nem használtam eddig több zöldet, kéket meg szinte egyáltalán nem??? Nem baj, jobb későn mint soha, ahogy így battyogok a hümhümedik születésnap felé, azt gondolom, lesz még nekem babarózsaszín korszakom is :)) Mamám nagyon ideges lett miközben fűztem, azt mondja egyfolytában motyogtam magamban: "No nem, hát ez az almazöld a kékkel és még arany is meg még egy zöld meg még egy, ez túl sok lesz..." Mire a végére értem, már szerettem, és azóta is tart a vonzalom - ugye szerintetek sincs benne túl sokféle szín?



A fotó 100% saját termék, képzeljétek, van fényképezőgépem! Egy nagyon-nagyon-nagyon kedves blogbaráttól kaptam, akit hálám üldözni fog amíg csak élek. Most mondjátok meg, fogja magát és küld nekem egy gépet, mert neki van másik! Sok örömet és sok kedves - igazi és virtuális - barátot hozott már a blogolás, de ez már nekem is sok volt, bőgtem is két sort. Ma mint egy gyerek, úgy vártam az első reggeli napsugarakat, szaladtam az erkélyre fényképezni. Az olyan apróságokat, hogy ne vessen a medál felére árnyékot semmi, meg szép szögből fényképezzem, még meg kell tanulni, ígérem, igyekezni fogok!

Szájmenés mára befejezve, fogadjátok szeretettel kékülős-zöldülős korszakom eme darabját. Szép hétvégét nekünk :)