2012. november 24., szombat

Ősz-színű mese LXV. fejezet - Az Öregtárna lámpása







Messze-messze, Suhatagon is túl, ott ahol a hegyek erednek, mély erdőben, tisztás közepén ősrégi tárna nyílik. A legelső törp-urak bányáiba visz, hol számtalan esztendőn át fejtették a hegyek ajándékát a szorgos kezek. A törp-bánya kiapadhatatlan kincseiről legendák keringtek, messze földekről vonzva a jóindulatú csodálókat, és a gonosz teremtményeket egyaránt. A Hideg-sziklákon élő sárkányoknak is fülükbe jutott a törp-bányászok gazdagságának híre, szárnyra keltek hát, és a Harmadkor 2840-ik évében megtámadták az Öregtárnát. A törpöknek sok áldozattal járó csatában sikerült csak megvédeniük kincseiket. 




Akkor VIII. Mordizom király elhatározta, hogy lezárja a tárnát. A bejárat fölé a tárnában fejtett ásványokból faragott Kővirágot tettek, és Gandalf mestert megkérték, tegyen a kapura bűbájt. A titkos jelszót ha kimondod, felizzik a Kővirág közepe, ezüst fénnyel önti el a tisztást, s kinyílik az ajtó. S a nyolcszáznyolcvannyolc lépcsőfokon leereszkedve, csodák tárulnak szemed elé, a Föld legmélyebb belsejének csodái… 



Az Öregtárnát őrző Kővirágot hoztam el ma este, találjátok el a jelszót, s felfénylik :)



***

Vezsuzsi Ózor virágát fűztem meg, köszönöm Zsuzsi! Imádom, jó nagy medál ám :) Már vagy másfél hónapja kész van, fel is akartam tenni, aztán elmaradt... de jó dolog miatt maradt el! Képzeljétek, hosszú idő után dolgozom, igazi munkahelyem van :) Jó munka, nemes céllal létrejött szervezetnél, értelmes kollégák, rendes főnök, gyönyörű iroda, az angol mellett az oroszt is végre használom, és még fizetnek is :) Hát nem csodás? De igen. Szurkoljatok, hogy véglegesítsenek, én mindent elkövetek! Hát a blogolásra nem nagyon tudok időt szakítani, de még fűzni sem, no de ami késik nem múlik. Vigyázzatok magatokra, el ne kapjatok valami rondaságot, én már két hete ugatok mint a láncos kutya :( De most még ez sem tud lelombozni. Előre a munka frontján :)

2012. október 2., kedd

Régnemhallott mese LXIV. fejezet - Estei és Esticsillag arany ősze







Az ifjú Estei Elrond tünde-úr udvarában, az Utolsó Meghitt Otthonban élt. Valódi nevét – Aragorn – ő maga is csak húsz-egynéhány éves korában ismerte meg, csakúgy, mint gyökereit és sorsát, mely vagy a Királyság visszatértét, az Ember korszakának kezdetét és a Sötétség elmúltát, vagy a Gonosz Nagyúr örökkig tartó uralmát hozza majd az idők teljességével. 
Azon a napon, mikor mindezt megtudta, Estei sorsa nemcsak a majdani Gyűrűhordozókéval és a Sötétség ellen küzdő népekével forrt egybe: azon a napon, az Aranyerdő fénylő fái közt egymás szemébe néztek Esticsillaggal, és mindketten tudták: egy napon vagy minden remény meghal, vagy beteljesül. S Esticsillag számára a remény beteljesülése is keserédes lesz majd: Aragorn király oldalán a halandó létet választja, és soha nem szállhat a Nyugati tengerek felé tartó hajókra, hogy népével az idők végeztéig és még azon is túl örök napsütésben éljen.



Mint ismeretes, a Gyűrűháború a Király visszatértével ért véget. Aragorn király és Arwen-Esticsillag királyné hosszú-hosszú éveken át szerelemben és boldogságban éltek. Amikor Aragorn érezte, hogy kirendelt ideje lassan lejár, még egyszer utoljára elvitte élete királynéját az Aranyerdőbe, s ott sétáltak, és búcsúztak egymástól. Lépteik nyomán aranyszínű virágok nyíltak, s előttük is, aranyló ösvény csillogott, egészen az Erdő mélyéig. Aragorn király ekkor így szólt: A te lépteid Arwen, sosem halványulnak el, mert e virágok a világ végéig, és még azon is túl őrzik emléked. Ne szomorkodj hát, sok adatott nekünk, vetettünk is, arattunk is, most már itt az ideje, hogy visszaadjuk, amit kaptunk. És Esticsillag királyné akkor megértette, mit vállalt a halandó léttel. Mikor Aragorn úr átadta koronáját fiának, elment a Királyok Házába és ott lefeküdt megpihenni, Esticsillag elköszönt mindenkitől akit szeretett, elment az Aranyerdőbe, és ott lefeküdt a virágok közé. Az arra járó vándorok a mai napig hallják tiszta hangját, amint szíve királyától búcsúzik…




Az Arwen-Esticsillag királyné lépteit őriző virágokat hoztam el ma, meséljen mindarról, ami drága a szívünknek, mert el kell múlnia. Szép estét, ősziesen susogót!

***
Csapó Kriszta Pajzsvirágját fűztem meg, picikét módosítva csak. Köszönöm Kriszti, kedvenceim egyike!
Kedveseim, olyan rég jártam erre, még a Blogger jelszót is csaknem elfelejtettem :) Az én utamat mostanság nem virágok jelzik, inkább ellepték a hepék és a hupák, a nyár pedig hozott egy-egy nagyobb kátyút, amibe belehuppantam, és nehezen kelek fel belőle. A fűzéstől nem veszi el semmi a kedvem, de a mesefolyam bedugult a kátyú sarától, nem akart jönni a szó, és így valahogy a blogoláshoz sem volt kedvem. A sötét időkben nekem a betű jelenti a gyógyító fényt, ha magam alatt vagyok, jön A Gyűrűk Ura, Gerald Durrell, Vavyan Fable, Anna Arkagyevna Karenyina, József Attila, Svejk a derék katona - nem feltétlenül ebben a sorrendben, és néha egyszerre több is :) A Gyűrűk Ura függelékeit is rongyosra olvastam már (pedig azt az első tíz olvasásra kihagytam, mert hát nem tartozik a fő mesébe), ott találtam rá Aragorn és Arwen történetére. A szívem nyolcvanhatodjára is szanaszét hasad Esthajnalcsillag sorsán, pedig annál szebbet és teljesebbet ritkán olvasni, és mégis... no szóval, nem tudok szabadulni tőle, és ilyenkor az aranyló mallornfáknak fűzök medált :) Tolkien apótól bocsánatot kérek, hogy átírom kicsit a történetet, de tényleg csak nagyon kicsit :)

Azért jók is történnek ám! Kicsi öreg kutyusom, akinek sajnos epilepsziás rohamai vannak, nagyon-nagyon erős és velünk akar maradni. Egész jól bírja, néha felélénkül és nekiáll még a lépcsőn is urgándozva battyogni! Hoztam egy nyári képet, a terasz kövei közt kinőtt egy kis petúnia, azt szagolgatja Moriszka :) Aztán elhatároztam, hogy leteszem a cigit -  aki személyesen ismer, tudja, hogy gyárkémény vagyok. Az első két nap majdnem családirtást vittem véghez, úgyhogy most elszívok két-három szálat egy nap, így egész jól elvagyok. A frizsidert mondjuk gyakrabban letámadom, mint azelőtt, még jó, hogy nyáron fogytam pár kilót :))) Bízom benne, hogy az új esztendőbe füstmentesen megyek át! Megyek, körbenézek a blogotok tájékán, bár bepótolni biztosan nem tudom a mulasztást. Puszi nektek, köszönöm, hogy nem felejtettetek el!


2012. július 28., szombat

LXIII. fejezet - Lankás-völgyi narancsszüret


 
Képzeljétek barátaim, narancsszüreten voltam! Elmesélem nektek, hogy volt.

Lankás-völgy a Megye legdélebbi csücskében bújik meg, és éghajlata miatt igen kedvelt kirándulóhelye a hobbitnépnek: a tavasz langyos és esős, a hosszú nyár párásan meleg, az ősz millió színben játszik és eltart december haváig; a tél enyhe és igencsak nyúlfarknyi, merthogy általában már február közepén beköszönt a kikelet. A mediterrán klímának híre ment Emberföldön is, így esett, hogy a Gyűrűháború és Középfölde megszabadulása után nem sokkal meglátogatta a Lankás-völgyet Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, egyenesen az emberföldi narancs-nagyhatalom szívéből. Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, aki megengedte, hogy a hobbitok - időmegtakarítás végett - Pepének szólítsák, egészen belehabarodott a vidékbe, és bizony a helybéli aranyhajú, barackszín bőrű leányok sem hagyták hidegen. Első, rövid látogatását több, hosszabb tartózkodás követte, majd a Negyed(szabad)kor harmadik esztendejében áttelepült Pepe Lankás-völgybe. Nem érkezett ám üres kézzel, mert vitte szülővárosa, Santa Maria de Rosa del Asunción legszebb narancsfáinak csemetéit.

A csemeték csodamód kedvelték új helyüket, megeredtek, megerősödtek. A helybéli hobbitok örömmel szegődtek el Pepe úrhoz narancsot ültetni, szüretelni.Mára már nemcsak a Megyét, de Középföldét is a Lankás-völgyi Narancsliget látja el finom, lédús naranccsal. A narancsszállító hobbitoknak pedig csodájára járnak Középfölde-szerte, mertmivel gyönyörű nevük - mint Adoración, Estrella, Felipe, Belita, José -, no meg sűrű, egyenes szálú fekete hajuk, villogó nefelejcskék szemük mindenkit levesz a lábáról...

A Lankás-völgyi Narancsliget medált hoztam el ma nektek, meséljen a tisztára mosott kék ég alatt érő gyümölcsökről. Szép hétvégét, meleget, virágillatosat!


***

A narancs-türkiz párosítást csodára szeretem :) Érdekes, hetek óta kerülgettem a fotókat erről a medálról, nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármilyen hobbit-mese - tündés meg főleg nem - kerekedhetne a színekből. De csak le kellett ülni, és narancsligetet növeszteni a Megyébe, a többi már jött magától :) Mintám nem volt a medálhoz, fűztem ahogy jött, ez lett belőle, fogadjátok szeretettel. Ja, és nem tudom, mikor van a való világban narancsszüret, mindenesetre a Megyében most volt :)

2012. július 20., péntek

Nyárszínű mese LXII. fejezet - Clauril naptükre


A Nagy Zöld Réten él Clauril, az ezerkezű tünde-leány. Ezerkezűnek nevezik, mert amit csak kézbe vesz, abból mindig valami szép és jó kerekedik ki. Növényekből, tejből lágyan tisztító szappan - olajakból, mirrhából puhító balzsam - szövött anyagból meleg takaró - gyöngyből, ásványból ékítő medál. Áldás van Clauril kezein, s ő ezt az áldást amilyen bőven kapja, olyan bőven osztja szét kedvére, hadd örüljön mindenki, aki kap belőle.
 
A Réten üldögélt Clauril, a fűben megbúvó aranyfényű virágokat nézte, s formájukra-színükre készített nyakbavaló kalárist. A közepére kis tükröt tett, hogy nézze magát benne kinek kedve tartja. Nap-anya épp legmagasabban járt a nyári égen, meglátta a csillogást a Zöld Rét közepén, s lehajolt, lássa mi történik. Magát pillantotta meg zöld levelek, aranyfényű virágok között. Oly igen megtetszett neki amit látott, hogy saját izzó orcáját beégette Clauril medáljának közepébe, hogy a kis tükörbe bárki belenéz, ne láthasson benne mást, mint a Nap mosolyát. 



Clauril naptükrét hoztam el ma nektek, meséljen a zöld nyári réten fekve az arcunkba nevető napsugarakról. Szép estét, álmodjatok a tegnapi vagy a holnapi napsütésről :)

***

Timimu barátnőmtől kaptam a Napmedált, csak úgy, mert megérdemlem! Vagy nem, de ez Timit nem tartja vissza :) Clauril Tímea tünde nyelven, és illik is rá, mert tényleg ahány keze, annyiféle szépet és jót készít, a szájával gyógyítókat mond, a gondolataival elgondolkodtat, vagy tükröt tart elém, hogy lássam magam más szemén keresztül... és még sorolhatnám! A gyöngyözés-blogolás egyik legjobb folyománya, hogy megismertem. És még sok ilyen folyománya van ám, mert van még blogos barátom, és itt vagytok Ti, mindannyian egy-egy tünde-mesét érdemlők :) Köszönöm, hogy jöttök, és efhariszto Timimu, köszönök mindent, mint mindig.

2012. július 13., péntek

Türkiz mese LXI. fejezet - Marcipános guglóf díszesen Gimlodok módra

 

Emlékeztek még Tulifulin törp-király uramra, és az ő híres mézeskalácsára? Nos, a cukrászmester törpök és az édesszájú hobbitok közt nem szakadt meg a barátság, sőt! Közösen újféle-fajta édességet találtak ki - de ne szaladjak nagyon a dolgok elébe, elmesélem az elejétől. Az úgy volt, hogy mióta tavalyelőtt Likasdi Mariska, a kotorékfői polgármester szebbik leánya (a másik is csinoska ám!) udvari mézeskalács-készítő lett Törpországban, felvirágzott a cukrászmesterség a Megyében. Olyan nagy az érdeklődés a szemet-ínyet egyformán gyönyörködtető édes remekek iránt, hogy a Suhatagi Királyi Törpcukrász Akadémia fiókiskolát nyitott Kotorékfőn. Igazgatója Tulifulin felséges unokaöccse, Gimlodok lett - és nem csak magas kapcsolatainak köszönhetően, mert igen hírneves cukrász, a habverő úgy pörög a kezében, szédülés csak nézni is! Az iskolatanács elnökének Likasdi kisasszonyt választották meg.

Gimlodok uram örömmel tette át székhelyét a Megyébe, mert sok jót hallott a hobbitok kellemes természetéről, kézügyességéről, szeretetükről a kézművesség iránt. Gimlodoknak a mestersége mellett van egy kedvtelése is, ékszereket készít ásványból, üveggyöngyből, csillogó kristályból. Likasdi Mariskának is készített egyet a közös munka örömére. Türkiz ásványgolyókat fognak közre apró üveggyöngyök, mintha csak színes cukormázzal lennének kicsipkézve. Mariskának oly igen tetszett a kaláris, hogy mindjárt nekiállt süteményt formázni annak mintájára. Egy kuklafa nevű mintázóeszközt használt, amivel a hobbitok szappant formáznak. Az elkészült süteményt el is nevezte Mariska kukláfnak, de mivel a törpök a k hangot nehezen ejtik, Gimlodok uram (akinek nevét Gimlodoh-nak ejtik) gugláfnak, guglófnak mondja. A guglófot Mariska töltötte meg édes csokoládés krémmel, Gimlodok pedig a cukormázas díszítést ügyeskedte rá, pont olyan színekben, mint Mariska medálja. Csodájára is járnak a hobbitok mind Mariska medáljának, mind a kooperációban készült színes guglófnak!

A törpös-hobbitos guglófot hoztam el ma, meséljen nektek kemencéből szálló édes illatokról, nagyanya krémet keverő kezéről. Szép estét, édeset :)
 
 
 
 ***
 
Vezsuzsi  Elek medálját fűztem meg. Kicsit kajla lett a szélén a "rücücü" ahogy Zsuzsi mondja, meg hullámzik is, ám ez számomra nem von le kedvességéből, szeretem így, ahogy van :) A közepén a golyók, körülöttük a minikásákkal, hát az tisztára kuglófot mutatott. Megfűzöm az egész családot, azt hiszem, nagyon bejönnek Elekék. Köszönöm Zsuzsi, mint mindig, mindent!

2012. július 7., szombat

Türkiz mese LX. fejezet - Óda a karamellfagylalthoz



Az alábbi örökbecsű költeményt kedves barátom, Láposfalvi Tóbi szerzette egy rekkenő nyári napon - épp olyanon, mint a mai. Bizony, a Megye kedves dombjaira is rátelepedett Nyár asszonyság, de olyannyira, hogy szegény hobbitokban hetek óta csak az tartja a lelket munka közben a földeken, hogy az esti hűsítő itókát képzelik maguk elé. No meg hatalmas fagylaltkelyheket, ugyanis mióta megtanultak jéggolyóbist készíteni, kedvenc csemegéjük lett. A karamellás jéggolyó az idei nyár sztárja, hallgassátok hát Tóbi uram ódáját.

Elhoztam nektek magát a fagylaltkölteményt, és azt a kis medált, amit a karamellgolyóra emlékeztető gyöngy köré készítettem. Szép estét, hűsítsétek magatokat fagylalttal, gyümölccsel, jeges limonádéval - úgyis hamar felforralja véretek Nyár asszony perzselő lehellete :)

***

Jéggolyó, jéggolyó, csak te kellesz nékem!
Hűs hajnal harmatát ígéri deres szépséged.
Mikor a nap tűz, én rólad álmodom,
Vérforraló nyárban utánad vágyakozom.

Jeges vagy, mégis forralod a vérem,
Hideg barnaságod forró vágyam nékem.
Éjjel is, nappal is, mindig míg csak nyár van:
Tégedet kívánlak minden porcikámmal!

Karamell-jéggombóc,  szegődj segítőmül:
Jöjj, hűtsd le pocakom - s vérem is megenyhül!


***

Hogy bírjátok az agyforraló időt?  Már minden bajom van, napok óta a morgós medve és a hisztis tyúk formációk között ingázom... Még a fagylalt sem segít, sőt a jéghideg meggyszósz sem, pedig attól általában áldottnak érzem magam :) Ráadásul a hátam is bekrepált megint, most is fekve írok... a többi bajomról nem is beszélve - na jó, itt hagyom abba, szerintem mindannyian sorolhatnánk, hol van az megírva, hogy a nyavalygásomat kell hallgatnotok? Jövő héten jön az enyhület, barátaim gyertyát gyújtottak derekamért-jósorsomért, úgyhogy ígérem, vidámsággal és szép gyöngyökkel jövök legközelebb! Sokat fűztem két hátfájás közt, majd fotózom és mutatom - lesz hűvös is, forró is :) Ölellek benneteket, legyen veletek Zivatar istennő, hozzon nektek hűsítő esőt :)

2012. június 22., péntek

Pasztell mese LIX. fejezet - Nyárköszöntő helyett Tavaszbúcsúztató




Bár mi emberországiak már rég búcsút integettünk a röpke, lenge, simogató napsugarú Tavasznak, és betessékeltük a nyakpirosító, vért felforraló, mennydörgést sirító Nyarat, no de nem azért ne feledjük, a váltás most volt, bizony épp csak tegnap. De akárhogy is van, a Nyarat köszönteni illik. Nálunk. Mert a Megyében ilyenkor inkább a Tavaszt, a minden hobbit szívének kedves kisasszonyt búcsúztatják. Szomorkodni azért nem szomorkodnak, hiszen a búcsú csak egy röpke esztendőre szól, de azért megadják a módját. Rendbe teszik a portát, kiglancolják az ablakokat, fényesre seprik még a kerti ösvényeket is, hadd libbenjen Tavasz kisasszony lába tiszta földön még utoljára. Este a férfinép összegyűlik a hobbitfalvi Zöld Sárkánygyík fogadóban, koccintással üdvözlik az év legkurtább éjszakáját. Az asszonyok is egybegyűlnek, ilyenkor teszik el az első korai befőtteket, savanyúságot. Az ifjú leányok pedig a helyi csibekörben készítik el ajándékukat az elköszönő Kisasszonynak: hűvös színű virágokat festenek, hímeznek, cérnával, fonállal, üveggyöngyből, kinek mely kézimunka a kedvesebb. Az alkotásokat aztán mind otthagyják a falu tanácsfája alatt.


A nyári napfordulóra virradó reggelen pedig minden fa mely addig nem bontott virágot, a Kisasszony tiszteletére készített virágok élő másával volt telehintve. A 123 éves becskefalvi Pimpóka néni váltig állítja, hogy - álmatlan lévén - ő bizony könnyű lépteket hallott éjszaka, sőt ki is kukkantott az ablakon, és látta elsuhanni Tavasztündért az alig pirkadó égbolt vászna előtt. Egy pillanatra megállt, s mintha intett volna könnyű kezével - viszontlátásra, jövő tavaszig!

A napforduló-éji virágokat hoztam el nektek ma, meséljen az elmúlt illatos napokról, s eljövendő langymeleg éjekről. Szép estét, hűsítőt :)


***

Az agybuggyasztó melegben csakis és kizárólag ezek a kedves hűs színek akartak a tűmre ugrani :) Nincs is velük baj, sőt imádom mindet, de fényképezni nagyon nehéz ezeket a színeket, legalábbis az én tudományommal... Tettem én mindenféle háttérre, változatos fényviszonyok közepette, végül egy Salvador Dalí album egyik oldalán mutatnak igazat :))) Remélem, a Mester nem haragszik meg érte, hogy háttérnek van hasznosítva :)

Minta nem volt, illetve ezt a befoglalást Domján Diától tanultam, köszönöm! A többi az úgy jött, ahogy a gyöngyök ugrottak a tűre. 

Hoztam egy off fotót is, kis fiatal leanderem első idei virága. Azt hiszem, a halvány barack lesz a következő szerelem-színem :)