Az ifjú Estei Elrond tünde-úr udvarában, az Utolsó Meghitt
Otthonban élt. Valódi nevét – Aragorn – ő maga is csak húsz-egynéhány éves
korában ismerte meg, csakúgy, mint gyökereit és sorsát, mely vagy a Királyság
visszatértét, az Ember korszakának kezdetét és a Sötétség elmúltát, vagy a
Gonosz Nagyúr örökkig tartó uralmát hozza majd az idők teljességével.
Azon a napon, mikor mindezt megtudta, Estei sorsa nemcsak a
majdani Gyűrűhordozókéval és a Sötétség ellen küzdő népekével forrt egybe: azon
a napon, az Aranyerdő fénylő fái közt egymás szemébe néztek Esticsillaggal, és
mindketten tudták: egy napon vagy minden remény meghal, vagy beteljesül. S Esticsillag számára a remény beteljesülése is keserédes lesz majd:
Aragorn király oldalán a halandó létet választja, és soha nem szállhat a
Nyugati tengerek felé tartó hajókra, hogy népével az idők végeztéig és még azon
is túl örök napsütésben éljen.
Mint ismeretes, a Gyűrűháború a Király visszatértével ért
véget. Aragorn király és Arwen-Esticsillag királyné hosszú-hosszú éveken át
szerelemben és boldogságban éltek. Amikor Aragorn érezte, hogy kirendelt ideje
lassan lejár, még egyszer utoljára elvitte élete királynéját az Aranyerdőbe, s
ott sétáltak, és búcsúztak egymástól. Lépteik nyomán aranyszínű virágok
nyíltak, s előttük is, aranyló ösvény csillogott, egészen az Erdő mélyéig.
Aragorn király ekkor így szólt: A te lépteid Arwen, sosem halványulnak el,
mert e virágok a világ végéig, és még azon is túl őrzik emléked. Ne szomorkodj
hát, sok adatott nekünk, vetettünk is, arattunk is, most már itt az ideje, hogy visszaadjuk, amit kaptunk. És Esticsillag királyné akkor megértette, mit vállalt a halandó léttel.
Mikor Aragorn úr átadta koronáját fiának, elment a Királyok Házába és ott
lefeküdt megpihenni, Esticsillag elköszönt mindenkitől akit szeretett, elment az
Aranyerdőbe, és ott lefeküdt a virágok közé. Az arra járó vándorok a mai napig
hallják tiszta hangját, amint szíve királyától búcsúzik…
Az Arwen-Esticsillag királyné lépteit őriző virágokat hoztam el ma, meséljen mindarról, ami drága a szívünknek, mert el kell múlnia. Szép estét, ősziesen susogót!
Csapó Kriszta Pajzsvirágját fűztem meg, picikét módosítva csak. Köszönöm Kriszti, kedvenceim egyike!
Kedveseim, olyan rég jártam erre, még a Blogger jelszót is csaknem elfelejtettem :) Az én utamat mostanság nem virágok jelzik, inkább ellepték a hepék és a hupák, a nyár pedig hozott egy-egy nagyobb kátyút, amibe belehuppantam, és nehezen kelek fel belőle. A fűzéstől nem veszi el semmi a kedvem, de a mesefolyam bedugult a kátyú sarától, nem akart jönni a szó, és így valahogy a blogoláshoz sem volt kedvem. A sötét időkben nekem a betű jelenti a gyógyító fényt, ha magam alatt vagyok, jön A Gyűrűk Ura, Gerald Durrell, Vavyan Fable, Anna Arkagyevna Karenyina, József Attila, Svejk a derék katona - nem feltétlenül ebben a sorrendben, és néha egyszerre több is :) A Gyűrűk Ura függelékeit is rongyosra olvastam már (pedig azt az első tíz olvasásra kihagytam, mert hát nem tartozik a fő mesébe), ott találtam rá Aragorn és Arwen történetére. A szívem nyolcvanhatodjára is szanaszét hasad Esthajnalcsillag sorsán, pedig annál szebbet és teljesebbet ritkán olvasni, és mégis... no szóval, nem tudok szabadulni tőle, és ilyenkor az aranyló mallornfáknak fűzök medált :) Tolkien apótól bocsánatot kérek, hogy átírom kicsit a történetet, de tényleg csak nagyon kicsit :)
Azért jók is történnek ám! Kicsi öreg kutyusom, akinek sajnos epilepsziás rohamai vannak, nagyon-nagyon erős és velünk akar maradni. Egész jól bírja, néha felélénkül és nekiáll még a lépcsőn is urgándozva battyogni! Hoztam egy nyári képet, a terasz kövei közt kinőtt egy kis petúnia, azt szagolgatja Moriszka :) Aztán elhatároztam, hogy leteszem a cigit - aki személyesen ismer, tudja, hogy gyárkémény vagyok. Az első két nap majdnem családirtást vittem véghez, úgyhogy most elszívok két-három szálat egy nap, így egész jól elvagyok. A frizsidert mondjuk gyakrabban letámadom, mint azelőtt, még jó, hogy nyáron fogytam pár kilót :))) Bízom benne, hogy az új esztendőbe füstmentesen megyek át! Megyek, körbenézek a blogotok tájékán, bár bepótolni biztosan nem tudom a mulasztást. Puszi nektek, köszönöm, hogy nem felejtettetek el!
Cimbikém, már nagyon hiányoztál! Szép a pajzsvirágod, én is nagyon szeretem ezt a mintát. Hős vagy, hogy leteszed a cigit, még a hepe-hupa ellenére is! Moriszkának pisze-puszi (sajnos jól ismerem a betegséget, kezelhető....kívánom sokáig)
VálaszTörlésCimbilimbi! Nagyon örülök, hogy újra itt vagy!!:) A virág és a mese is nagyon tetszik, az meg főleg, hogy próbálsz a cigitől megszabadulni!! (Nekem 7,5 éve sikerült, bár hülyén hangzik, de véletlenül) Várom az újabb meséket és virágokat, vagy bármit. A hepe és a hupa meg nem tart örökké:)
VálaszTörlésJó, hogy újra itt vagy! Élvezettel olvastam soraidat, na nem a hepehupás részt! De olyan optimizmus árad a soraidból....! És gyönyörűséges a pajzsvirágod is!
VálaszTörlésHepék és hupák után szépséges hegyek jönnek,csilingelő napfényben fürödve:)
VálaszTörlésMár elvonási tüneteim voltak a meséid hiányától! De jó, hogy itt vagy megint és a hepék, meg hupák után legalább sima utat kívánok, de leginkább a Timel által oly szépen leírt szépséges hegyeket!!
VálaszTörlésA pajzsvirágod méltó csodás mesédhez!! Köszönöm!
Hipp hipp Hurraaa ,friss mese :)
VálaszTörlésNagyon edes mese es a medal is nagyon szep.
Drukkolok neked fustmentesiteshez:))
A kg-ok fognak jonni piszok gyorsan,de le lehet azt dolgozni es meg a ferjed is orulni fog a kozos munkanak ;)
Jó újra a mesédet olvasni!
VálaszTörlésIgyál sok vizet, állítólag az segít a leszokásban.
Drága Cimbike!
VálaszTörlésAnnnyira jó, hogy jelentkeztél...nagyon hiányoztak a szívet melengető soraid....a csodálatos munkáid...és remélem nem lesz több hepehupa! Ha sikerül a "füstölőt" letenned majd áruld el a nagy titkot...mert nekem nem megy....
Őszintén csodállak, hogy már csak 2-3 szállnál tartasz!
Tök cuki ez a medál, és a fás kép isteni jó!:)
VálaszTörlésDe jóóó! Már úgy hiányoztál!!! Te és a meséid... Remélem, sikerül végleg letenned azt a "büdös bagót"! Gondolj bele, mennyi szép gyöngyöt vehetsz abból a pénzből :-)Puszilom a kutyust, remélem, sokáig veletek marad! Ja, és nagyon klassz lett a medálod is!
VálaszTörlésJaj de jó, hogy itt vagy! :) Már aggódtam, hogy mi lehet Veled! (Mert én mindig itt vagyok ám nézelődni, csak ez a fránya megjegyzésírás nem szokott sikerülni...)
VálaszTörlésTeréz