2012. február 28., kedd

Türkizdemostnemmiattam mese L. fejezet - A hobbitok Esthajnalcsillaga



Sok szépet és bölcset tanultak a hobbitok a szépek népétől – gondoljunk csak a versírásra, kösöntyű-készítésre, minden lélegző – járkáló és gyökeres – élőlény iránti szeretetre. Arról viszont, kevesen tudnak, hogy a tündék adták a hobbitoknak az ötödik égtájat. Pedig bizony így volt – hallgassátok csak, elmondom, hogy esett.

Azt még a hobbit-fiókák is tudják, hogy a tündék utolsó útja Középföldéről a Megyén át vezet. Ma már igen kevesen járják ugyan, mivelhogy a legtöbb tünde rég visszatért örök hazájába a Nagy Tengeren túlra, de a Szürkerév felé vezető utat még ma is Csillogó Ösvénynek nevezik. Itt történt hajdanán egy csendes alkonyon, hogy Szilfássi Csuporka, az öreg Szilfássi Tata legkisebb unokája, játék közben valahogy elszakadt pajtásaitól, s eltévedt a sűrű erdőben. Sírt szegény, mint a záporeső, fordult erre-arra, kereste az ösvényt. Egyszer csak a sűrűsödő homályban ezüstös derengést pillantott meg, fülébe halk, édes énekszó szállt. A fák közül karcsú-magas alakok bontakoztak ki; az ezüst fény mintha belőlük sugárzott volna, úgy vette körül őket. Arcuk szép volt és szomorú, hosszú aranyhajukat csuklya fedte.

Csuporka ámultában – és ijedtében – földbe gyökerezett lábakkal állt, még elszaladni sem mert. Az elöl haladó tünde megszólította: - Kicsik népének gyermeke, mit keresel a tündék útján este, magányosan? Csuporka elhüppögte, nem találja az utat hazafelé, pedig már későre jár, és az édesanyja biztosan megbúbolja mert elcsavargott – de már azt sem bánná, csak érne haza! A tünde-úr rámosolygott, lehajolt hozzá, és felmutatott az égre. – Nézd csak kicsi teremtés, a Kalauzcsillagot! Ő a legfényesebb mind közül az égen, s öt ága elvezérel téged Északra, a hólepte hegyek felé – Délre, a Nagy Folyó mentén a homokbirodalomba, hol forró a nappal és elfogy az árnyék – Keletre, ahol a Nap tüzesen bukkan fel a Tengerből – Nyugatra, hol az égig nyúló sziklafalak mögött a Királyok birodalma valaha örökre elsüllyedt – és most nézz erősen a fénybe, és gondolj arra, miért kedves neked az otthon… Csuporka hunyorogva nézett a Kalauzcsillagra, és a kandallóban pattogó fahasábokra gondolt, az ablakon bekukucskáló, orrát csiklandozó reggeli napsugarakra, édesanyja ölelő karjára, a kemencében sülő kenyér illatára. És lám a csillag egyik fénysugara a többinél fényesebben kezdett világítani, s ahogy Csuporka követte szemével a fényét, megpillantotta az erdőbe vezető ösvényt, amerről még délután a pajtásaival jöttek.

Így találták meg a hobbitok az ötödik égtájat, a Hazafelét. 123 évet élt meg Csuporka, és Csupor néni korában is szentül hitte, hogy a fényes tünde-úr az ő kedvéért kérte a Csillagok Királynőjét, hogy a Megye felett világítson a többinél fényesebben a rátekintő hobbitoknak hazafelé vezető útra mutató fénysugara.

***

A blogbarátság eredménye :) Az úgy volt, hogy nemrég Rékánál jártam, és megláttam ezt a szépséges csillagvirágot, amit kislánya Esthajnalcsillagnak nevezett el. Mindjárt mesés kedvem támadt, ennek hangot is adtam egy kommentben. Rékának nem volt ellenére a dolog, így született meg türkiz medáljához a mese. Az ötödik égtájról már történt említés, azóta nem hagy békén, hogy is lett kitalálva az a Hazafelé égtáj. Hát most megvan :)) Szép napot, el ne tévedjetek a hóesésben, figyeljétek a kalauzcsillagot!

2012. február 24., péntek

Türkiznukumese XLIX. fejezet - Tavaszcsalogató


Barátaim, a múlt heti hobbitfalvai téltáncoltató olyan jól sikerült, hogy azon még a hobbitok is elcsodálkoztak – mert hiába hogy Gandalf apó bűbája van a Téltáncoltató versikén, azért a hobbit-nép már csak olyan, hogy azt hiszi el, amit lát. No, most láttak olvadó hókupacot, hallottak madárcsicsergést, éreztek… hát ez az! Azt a jó friss, csípős és mégis édes tavasz-illatot nem érezték. S azon, hogy Tél Apót olyan jól sikerült kifárasztaniuk, hogy úgy tűnik bevackolt a barlangjába egy jó nagyot aludni, úgy fellelkesedtek a Megyében, hogy mindjárt eltáncolták a Tavaszcsalogatót.


Az ünnepség színhelye a zsombékosdi rét volt. Természetesen eszem-iszommal kezdődött a mulatság. Mikor minden bendő tele lett, s a hobbit-orrok kezdtek kipirosodni – hogy a csípős széltől-e vagy az itókától, azt meg nem mondom -, a Zengődi Csibekórus lépett a színre. A hobbit-leányok csuda csinosak voltak szép piros szoknyájukban, göndör fürtjeiket tarka kendő fedte. Mindenik kezében egy-egy bogyó, amit az őszi termésből kimondottan erre az alkalomra őriztek meg. Körbetáncolták a rét közepén didergő, zúzmara-lepte bokrot, majd egyesével a bogyókat elhelyezték a bokor leveleire, de olyan ügyesen, hogy a színes bogyók virágformát alkottak. Akkor újra körbelejtették a bokrot, a körülöttük álló kórustagok pedig, Puttonyosdi Rózsika vezényletével, elénekelték a Kikelet, kikelet, olvaszd fel szívemet… című dalt. És láss csudát: a harmadik ismétlésre a levelekre ráfagyott hó olvadni kezdett, csilingelő cseppekben záporozott a földre. A bogyó-virág mintha felfénylett volna egy pillanatra, s az orrpirosító szélben fűszeres illat támadt… Kikelet kisasszony elsuhant a zsombékosdi rét felett, libbenő hajával megcirógatta a bokrot körülálló hobbitokat, s a Tavasz ígéretét susogta fülükbe.


A tavaszcsalogató bogyó-virágot hoztam ma nektek, meséljen a kora tavaszi szél semmi mással nem hasonlítható illatáról. Szép estét, álmodjátok, hogy holnapra tavasz lesz:)

***

Minta - az nem volt, fűztem ahogy Kikelet kisasszony irányította a kezem :) A csodálatosan szépszínű golyókat Krisztinától kaptam, a zöldekkel együtt - és még sok mindent kaptam tőle, amit nem fotóztam, de be fogom pótolni - Kriszti, köszönök neked mindent, puszillak!!! A lámpafény nem tett feltétlenül jót az én színpompás medálkámnak, de ha elhozza a Tavaszt, lesz majd sok-sok természetes fény és szépségeseket tudok fotózni :)))

2012. február 19., vasárnap

Nemismondommilyenszínű mese XLVIII. fejezet - Téltáncoltató



Hogy mikor járja utolsó kopogós táncát Tél Apó, azt még a tündék sem vállalkoznak megjósolni. Ha eljön az ideje, Kikelet kisasszony úgyis meglebbenti illatos fátylát, csókjával felébreszti a rügyeket. No de azért vannak utak-módok Apót kifárasztani kissé, hadd menjen aztán pihenni egy nagyot az elkövetkező fellépésig.

A Megyében akkoriban lett hagyomány a téltáncoltatás, mikor Gandalf mester még a Nagy Tengeren innen járta útjait. Volt egy-két fortély a tarsolyában, s bár soknak titkát megtartotta magának, néhányat áthagyományozott Középfölde lakóira. Mikor a hobbitok többségének már elege van a zimankóból – ez nagyjából az év második havának közepe tájára tehető -, megrendezik a Nagy Téltáncoltatást. Összegyűlnek a hobbitfalvai Tanácsfa alatt, s kellő bemelegítés után, amiben sokat segít a forralt fűszeres kisszőlősdi rizling is, talpalávalót énekelnek Tél Apónak. A refrént sikerült megjegyeznem, így szól: „Fúj-süvölt a Télnek szele, Üngöm-gatyám lobog bele, Hadd lobogjon még egy hétig, Mert a tavasz úgyis érik! Tavaszvirág jöjj el végre, hadd legyen a Télnek vége!”

Hogy milyen bűbájt tett Gandalf uram a nótára én bizony nem tudhatom, de mintha a Tél valóst megdühödött volna, a harmadik refrén-éneklésre csuda hóförgeteg kerekedett! A hobbit-leányok ekkor maguk készítette virágokat dobtak a kavargó pelyhek közé, s azok kecsesen keringtek-forogtak Tél Apó vad táncának közepette. Amikor a sokadik strófa is elhangzott, a fűszeres bor elfogyott, lecsillapult a hóvihar – s a Tanácsfa hóruhával terhes ágain ott csillogtak a tavaszváró virágok. Ekkor a hobbitok lassan elindultak hazafelé abban a reményben, hogy Tél Apó most már eléggé fáradt, nemsokára bevackol, s ráhagyja a szép világot a bájos Kikeletre.



A téltáncoltató virágok egyikét sikerült elkapnom, elhoztam nektek, meséljen az új életről, amely már ott mocorog a hó alatt, ott susog a hófelhőt kergető szélben. Szép estét, tavaszvárót:)

Minta: Ewa Rosy medálja, rivoli helyett golyó köré fűzve. Ez az első Rosy-m, még aznap megfűztem, mikor Éva megosztotta a mintát. Ahogy azt megszokhattátok, nem zavart, hogy nincsenek pont a leírás szerinti hozzávalóim - remélem téged sem zavar Éva, és titeket sem kedveseim :) Szeretem Rosy-t, köszönöm a mintát!

2012. február 12., vasárnap

Miért?



Megkíméllek benneteket az ál-naiv kérdésektől. Pszichológiai végzettség sem kell ahhoz, hogy végigkövessük és feltérképezzük a folyamatot, ahogy a szépséges, Isten-adta tehetséggel megáldott, sikeres, gazdag díva szomorú, megvert és megalázott, félhülyére drogozott, hangja-tűnt roncs lesz. Ne haragudjatok az erős szavakért - nem az erkölcsi (vagy bármilyen másféle) felháborodás szól belőlem, tán nem is az értetlenség, inkább a végtelen szomorúság. Mert csökönyösen hinni akarom, hogy akinek az Ég ilyen csodát adott, úgy is szétosztogathatja azt a csodát nekünk, hogy közben ő nem hullik darabokra. A keserves-büdös valóság pedig ismét bebizonyította, hogy ritka az olyan madár a híresség-gyárakban, aki helyén tudja kezelni azt, ami vele történik - vagy aki mellett vannak olyan társak, akik segítenek neki a fókuszt helyesen beállítani.

Imádtam ahogy énekel, pedig a "cifrázós" stílus (nem tudom szebben mondani, biztosan értitek mire gondolok) nem annyira jön be, de ha Whitney szólt a rádióban, sosem tekertem el, inkább fel a hangerőt! Ezt a dalt különösen szeretem az ő előadásában (A Sakk c. Abba-féle musical egyik dala), mindig libabőrös leszek a hallatán! Egy másik csodás énekesnővel énekli, akit úgy hívnak Cissy Houston, és aki híres soul- és gospel énekesnő - és Whitney mamája. És milyen kegyetlen - a dal első két sorával mintha a maguk módján válaszolnának fel nem tett kérdéseimre - semmi sem olyan jó, hogy örökké tartson, a csodáknak rossz véget kell érniük...

Jó utat Whitney, kívánom, hogy találd meg a Fényt, és az már legyen örökre a tiéd!

I know him so well, Whitney & Cissy Houston

2012. február 11., szombat

Kincsvadászat Cimbilinda módra :)



Belinda banyatündérrel közös Bálint-napi dugijátékunk utolsó, nagy attrakciója! Most nálam nem kell keresgélni, szaladjatok Belindához, és kukkantsatok, kattintsatok - a nyeremény horgolmány is, gyöngyölmény is, és persze romantikus és Bálint-napi :)

Részletek ITT! Hajrá!

2012. február 10., péntek

Nemmeglepőhogy türkiz mese XLVII. fejezet - Aradhel szíve



Az idők mélyén, amikor a hegyek fiatalak voltak, a Rejtett Királyságban élt Aradhel, Gondolin Fehér Úrnője, hatalmas tünde-hercegek büszke sarja. Haja s szeme sötét, arca mint a Tenger hullámain tükröződő csillagsugár, sápadt fényben tündökölt. Születésekor atyja álmot látott, melyben a Valák megjósolták: Aradhel szívét, míg él, senki élő teremtmény meg nem ismerheti.

Amilyen büszke, oly akaratos volt Aradhel. Fivérei, Gondolin urai, nem szívesen engedték messze elkóborolni – féltek, hogy Városuk rejtekhelyét felfedik a Sötét Árny szolgái, akik birodalmuk határain leskelődtek folyton. Ám Aradhel nem engedelmeskedett parancsuknak: gyakran kilovagolt s járta a vadont. Egyre messzebbre s messzebbre merészkedett, mígnem egy alkalommal elszakadt kísérőitől, s eltévedt Elo, a Sötét-tünde úr árnyak-borította erdeiben. Elo, akinek szeme éles volt, a sötét rengetegben is felfedezte Aradhelt, szívébe látott, és amit a leány önként sosem adott volna, varázslattal vette el.

Aradhel fiút szült Elonak. Ám szíve a régi zabolátlan maradt – elvágyott az elvarázsolt erdőből, ahová a Nap melege sosem jutott el; a csillagok sápadt fényénél bolyongott nyugtalanul éjjelente Aradhel. S egy éjjel megszökött, fiát magával vitte, s árnyakon, veszedelmeken át visszatért a Rejtett Városba, övéihez. Elo rettentő haragra gerjedt: éjt nappallá téve lovagolt, míg el nem ért Gondolin határáig. Ott elfogták, s a Város urai elé vitték. Ott ült Aradhel ezüst trónon, fiával. Elo ekkor kikapta őrzője kezéből az íjat, s pusztító dühében fia ellen fordította. Aradhel a gyermek elébe vetette magát, így mentve meg őt a mérgezett nyílvesszőtől. Ekkor sötét felhő takarta el a Napot, vad fergeteg támadt, s nagy félelem költözött a tündék szívébe. Látásuk elhomályosult, szívükbe végtelen szomorúság költözött. S mikor a sötét felhő eloszlott, azon a helyen ahol Aradhel a földre hanyatlott, kis fácska állt. Szív alakú levelei ezüstösen csillogtak, mint egykor a nyughatatlan tünde-úrnő arca. Attól kezdve azt a helyet ritkán kereste fel tünde, mert aki csak arra járt, szíve nyugtalan lett, s mintha sötét felhő borult volna fölé, elhomályosítva a Nap fényét.



Aradhel szívét hoztam el ma, meséljen arról, ami szívünket hajtja, néha ismeretlen, árnyék-borította erdőkbe...

***

Minta: Vyolina - Coeur net, merci beaucoup! A Szilmarilokat olvasom épp - A Gyűrűk Urát most fejeztem be ki tudja hanyadszor :) - nagyon megfogott Aradhel története. Kicsit belenyúltam, ahogy a gyöngymintákba szoktam, remélem nem haragszotok érte (arra gondolni sem akarok, milyen jogokat sértek ilyenkor, remélem nem túl sokat :))

2012. február 7., kedd

Dugi(s) játék :)



Akik ismerik Belinda világát, most biztosan felkapták a fejüket - hah, plágium! Persze szó sincs erről, Belinda barátommal közös Bálint-napi akciónk részeként hoztam ide - az ő engedélyével, sőt biztatására - az általa kitalált játékot. (Milyen szépen alliterálna a cím: Bálintozás Belinda barátommal - Babits Bihály biztosan bírná :))

Hogy kell ezt játszani? Valahol a blogomon eldugtam egy hivatkozást - linket -, ami elvisz Belinda Meska-boltjába, ott is egy szívecskés horgolt Belinda-tallérhoz. A feladat: jól körülnézni nálam, minden kattintható cuccra rákattintani, és várni, hogy megjelenjen a horgolt nyeremény. Ezután megjegyzést írni itt, amelyben pontosan leírod, hogy néz ki a meglelt képen látható tallér. Az első helyesen kommentelő viszi a tallérkát.

Szóval a nyeremény bárhol lehet a blogban: felül, oldalt, középen, alul :) Annyi segítséget adok, hogy tavalyi bejegyzéseket ne nézegessetek, ott biztos nem lesz. A tavalyelőttiekben sem - annál régebbiek pedig nincsenek is :)

A játéknak lesz még folytatása, ez ugye mégiscsak gyöngyös blog, nem csak tiszta szeretetből reklámozom Belindát - persze abból kifolyólag is -, az én szívecskéimnek is lesz majd szerepük :)

Sikeres keresgélést, a játék addig tart, amíg valaki meg nem találja a dugit! Ilyen cidriben nincs is jobb, mint kipihenni a hólapátolást a számítógépnél ücsülve, kattintgatva :)

FRISSÍTÉS - alig egy óra múlva, megvan a tallérka gazdája, aki nem más, mint Sviro-Ildi :) Most vagy Ildi nagyon szemfüles, vagy az én dugizási módszerem gyermeteg. Szerintem mindkettő :) Viszont megkérlek Ildi, ne áruld el hol találtad. Hogy a később érkezőknek is legyen kedve keresgélni, a következő megtalálónak én adok valami Bálint-naposat. Az ugye nem nehéz, ha gyöngyöt fűz az ember :) Úgyhogy hajrá, lehet még keresgélni Belinda tallérját, kattintgassatok kedvetekre.

FRISSÍTÉS 2 - SZERDÁN - Igazi villámjáték volt, Ildi után Farci is gyorsan megtalálta a dugit, neki egy szív medált reptet majd a sasposta :) Köszönöm, hogy játszottatok! Belindánál is volt dugijáték, úgy látom már ott is megtalálta valaki szerencsés a linket, csak persze lassabban, mert Belinda banyatündér sokkal ügyesebben eldugizta, mint én :)

2012. február 3., péntek

Muszájvoltmeginttürkiztfűzni mese XLVI. fejezet - Karamellgolyók törp-asszony módra




Ugyan mi eshet jobban ilyen cudar hidegben, mint behúzódni a meleg szobába, forró teát hörpölni – s mellé persze sosem árt meg egy kis édes finomság. A Megye északi fennsíkján is igen vonítanak az ordasok, de még lent a szelídebb Déli fertályban is pirosra csípi a füleket a hideg! Mégsem mondtam nemet a tegnapi váratlan meghívásra, bár sasszárnyakba kapaszkodva utazni a dermesztő hidegben, fütyülő szélben elhihetitek, nem nagy mulatság. Ám nemcsak az egyik, de mindkét fülem fagyását is örömmel vállaltam, mikor megtudtam, hogy törp-vendégség van a Megyében.

A suhatagi barátokat örömmel, szíves szóval fogadták a hobbitok, akik Gimli gyűrűhordozó óta igen nagyra tartják e nép minden fiát s lányát. Mondom lányát, s nem véletlenül emelem ki a törp-asszonyokat, hisz sokan felültek már a szóbeszédnek, miszerint a törpök a kövekből nőnek ki, mert nincsenek asszonyaik. Vannak… hát, vannak, no! Csak éppen nem látszik rajtuk, mert erőst hasonlítanak a törp-urakra – ugyanolyan keménykötésűek, a hangjuk is mélyes, s Uram bocsá’ a szakálluk is alig-alig gyérebb.

No de mit számít a külcsíny, mikor oly angyaloknak való édességeket készítenek, hogy azután a Király is megnyalná minden ujját! A küldöttséggel érkezett három fivér – Bifur, Bofur és Bombur – a húgukkal, Mimmel. Mim asszonyságnak aranykeze van, s olyan szeretettel, hozzáértéssel készíti a híres-nevezetes suhatagi karamell-desszertet, hogy az embernek sírhatnékja támad örömében már a látványtól is. Aztán belekóstolni… mennyei öröm, barátaim!




Nagy nehézségek árán tudtam csak megmenteni pár szem karamellgolyót, hogy elhozzam nektek, édesítse meg estéteket. Szép hétvégét, vigyázzatok a hófúvásban, este maradjatok inkább otthon, a tűznél :)

***

Minta: Kriszta Leia medálja - ismét, már többedszerre. Köszönöm a mintát Kriszti, nagyon-nagyon szeretem, akár rivoli, akár golyó köré fűzöm :) A múltkor elolvastam pár bejegyzésem, most mondjátok meg, miért pottyan annyiszor étel a mese középpontjába? ;-)

2012. február 1., szerda

Cimbilinda :O)



***Szívzsongásos romantika!***

Az úgy volt kérem, hogy februári szívmelengetésül nem csak a hóvirágaim nyíltak ki, de még Belinda blog- és igazi barátom szívét is sikerült megnyernem - a Bálint-napra készített szíveimmel! Kukkantsatok be hozzá, most, hogy a Banya téli álmot alszik, tobzódik a romantika :) Aztán látogassatok el Belinda Meska boltjába is - ez itt a reklám helye :))