Türkiznukumese XLIX. fejezet - Tavaszcsalogató

Barátaim, a múlt heti hobbitfalvai téltáncoltató olyan jól sikerült, hogy azon még a hobbitok is elcsodálkoztak – mert hiába hogy Gandalf apó bűbája van a Téltáncoltató versikén, azért a hobbit-nép már csak olyan, hogy azt hiszi el, amit lát. No, most láttak olvadó hókupacot, hallottak madárcsicsergést, éreztek… hát ez az! Azt a jó friss, csípős és mégis édes tavasz-illatot nem érezték. S azon, hogy Tél Apót olyan jól sikerült kifárasztaniuk, hogy úgy tűnik bevackolt a barlangjába egy jó nagyot aludni, úgy fellelkesedtek a Megyében, hogy mindjárt eltáncolták a Tavaszcsalogatót.

Az ünnepség színhelye a zsombékosdi rét volt. Természetesen eszem-iszommal kezdődött a mulatság. Mikor minden bendő tele lett, s a hobbit-orrok kezdtek kipirosodni – hogy a csípős széltől-e vagy az itókától, azt meg nem mondom -, a Zengődi Csibekórus lépett a színre. A hobbit-leányok csuda csinosak voltak szép piros szoknyájukban, göndör fürtjeiket tarka kendő fedte. Mindenik kezében egy-egy bogyó, amit az őszi termésből kimondottan erre az alkalomra őriztek meg. Körbetáncolták a rét közepén didergő, zúzmara-lepte bokrot, majd egyesével a bogyókat elhelyezték a bokor leveleire, de olyan ügyesen, hogy a színes bogyók virágformát alkottak. Akkor újra körbelejtették a bokrot, a körülöttük álló kórustagok pedig, Puttonyosdi Rózsika vezényletével, elénekelték a Kikelet, kikelet, olvaszd fel szívemet… című dalt. És láss csudát: a harmadik ismétlésre a levelekre ráfagyott hó olvadni kezdett, csilingelő cseppekben záporozott a földre. A bogyó-virág mintha felfénylett volna egy pillanatra, s az orrpirosító szélben fűszeres illat támadt… Kikelet kisasszony elsuhant a zsombékosdi rét felett, libbenő hajával megcirógatta a bokrot körülálló hobbitokat, s a Tavasz ígéretét susogta fülükbe.

A tavaszcsalogató bogyó-virágot hoztam ma nektek, meséljen a kora tavaszi szél semmi mással nem hasonlítható illatáról. Szép estét, álmodjátok, hogy holnapra tavasz lesz:)

***

Minta - az nem volt, fűztem ahogy Kikelet kisasszony irányította a kezem :) A csodálatosan szépszínű golyókat Krisztinától kaptam, a zöldekkel együtt - és még sok mindent kaptam tőle, amit nem fotóztam, de be fogom pótolni - Kriszti, köszönök neked mindent, puszillak!!! A lámpafény nem tett feltétlenül jót az én színpompás medálkámnak, de ha elhozza a Tavaszt, lesz majd sok-sok természetes fény és szépségeseket tudok fotózni :)))