Türkizdemostnemmiattam mese L. fejezet - A hobbitok Esthajnalcsillaga

Sok szépet és bölcset tanultak a hobbitok a szépek népétől – gondoljunk csak a versírásra, kösöntyű-készítésre, minden lélegző – járkáló és gyökeres – élőlény iránti szeretetre. Arról viszont, kevesen tudnak, hogy a tündék adták a hobbitoknak az ötödik égtájat. Pedig bizony így volt – hallgassátok csak, elmondom, hogy esett.

Azt még a hobbit-fiókák is tudják, hogy a tündék utolsó útja Középföldéről a Megyén át vezet. Ma már igen kevesen járják ugyan, mivelhogy a legtöbb tünde rég visszatért örök hazájába a Nagy Tengeren túlra, de a Szürkerév felé vezető utat még ma is Csillogó Ösvénynek nevezik. Itt történt hajdanán egy csendes alkonyon, hogy Szilfássi Csuporka, az öreg Szilfássi Tata legkisebb unokája, játék közben valahogy elszakadt pajtásaitól, s eltévedt a sűrű erdőben. Sírt szegény, mint a záporeső, fordult erre-arra, kereste az ösvényt. Egyszer csak a sűrűsödő homályban ezüstös derengést pillantott meg, fülébe halk, édes énekszó szállt. A fák közül karcsú-magas alakok bontakoztak ki; az ezüst fény mintha belőlük sugárzott volna, úgy vette körül őket. Arcuk szép volt és szomorú, hosszú aranyhajukat csuklya fedte.

Csuporka ámultában – és ijedtében – földbe gyökerezett lábakkal állt, még elszaladni sem mert. Az elöl haladó tünde megszólította: - Kicsik népének gyermeke, mit keresel a tündék útján este, magányosan? Csuporka elhüppögte, nem találja az utat hazafelé, pedig már későre jár, és az édesanyja biztosan megbúbolja mert elcsavargott – de már azt sem bánná, csak érne haza! A tünde-úr rámosolygott, lehajolt hozzá, és felmutatott az égre. – Nézd csak kicsi teremtés, a Kalauzcsillagot! Ő a legfényesebb mind közül az égen, s öt ága elvezérel téged Északra, a hólepte hegyek felé – Délre, a Nagy Folyó mentén a homokbirodalomba, hol forró a nappal és elfogy az árnyék – Keletre, ahol a Nap tüzesen bukkan fel a Tengerből – Nyugatra, hol az égig nyúló sziklafalak mögött a Királyok birodalma valaha örökre elsüllyedt – és most nézz erősen a fénybe, és gondolj arra, miért kedves neked az otthon… Csuporka hunyorogva nézett a Kalauzcsillagra, és a kandallóban pattogó fahasábokra gondolt, az ablakon bekukucskáló, orrát csiklandozó reggeli napsugarakra, édesanyja ölelő karjára, a kemencében sülő kenyér illatára. És lám a csillag egyik fénysugara a többinél fényesebben kezdett világítani, s ahogy Csuporka követte szemével a fényét, megpillantotta az erdőbe vezető ösvényt, amerről még délután a pajtásaival jöttek.

Így találták meg a hobbitok az ötödik égtájat, a Hazafelét. 123 évet élt meg Csuporka, és Csupor néni korában is szentül hitte, hogy a fényes tünde-úr az ő kedvéért kérte a Csillagok Királynőjét, hogy a Megye felett világítson a többinél fényesebben a rátekintő hobbitoknak hazafelé vezető útra mutató fénysugara.

***

A blogbarátság eredménye :) Az úgy volt, hogy nemrég Rékánál jártam, és megláttam ezt a szépséges csillagvirágot, amit kislánya Esthajnalcsillagnak nevezett el. Mindjárt mesés kedvem támadt, ennek hangot is adtam egy kommentben. Rékának nem volt ellenére a dolog, így született meg türkiz medáljához a mese. Az ötödik égtájról már történt említés, azóta nem hagy békén, hogy is lett kitalálva az a Hazafelé égtáj. Hát most megvan :)) Szép napot, el ne tévedjetek a hóesésben, figyeljétek a kalauzcsillagot!