Ősz-színű mese LXV. fejezet - Az Öregtárna lámpása

Messze-messze, Suhatagon is túl, ott ahol a hegyek erednek, mély erdőben, tisztás közepén ősrégi tárna nyílik. A legelső törp-urak bányáiba visz, hol számtalan esztendőn át fejtették a hegyek ajándékát a szorgos kezek. A törp-bánya kiapadhatatlan kincseiről legendák keringtek, messze földekről vonzva a jóindulatú csodálókat, és a gonosz teremtményeket egyaránt. A Hideg-sziklákon élő sárkányoknak is fülükbe jutott a törp-bányászok gazdagságának híre, szárnyra keltek hát, és a Harmadkor 2840-ik évében megtámadták az Öregtárnát. A törpöknek sok áldozattal járó csatában sikerült csak megvédeniük kincseiket. 

Akkor VIII. Mordizom király elhatározta, hogy lezárja a tárnát. A bejárat fölé a tárnában fejtett ásványokból faragott Kővirágot tettek, és Gandalf mestert megkérték, tegyen a kapura bűbájt. A titkos jelszót ha kimondod, felizzik a Kővirág közepe, ezüst fénnyel önti el a tisztást, s kinyílik az ajtó. S a nyolcszáznyolcvannyolc lépcsőfokon leereszkedve, csodák tárulnak szemed elé, a Föld legmélyebb belsejének csodái… 

Az Öregtárnát őrző Kővirágot hoztam el ma este, találjátok el a jelszót, s felfénylik :)

***

Vezsuzsi Ózor virágát fűztem meg, köszönöm Zsuzsi! Imádom, jó nagy medál ám :) Már vagy másfél hónapja kész van, fel is akartam tenni, aztán elmaradt... de jó dolog miatt maradt el! Képzeljétek, hosszú idő után dolgozom, igazi munkahelyem van :) Jó munka, nemes céllal létrejött szervezetnél, értelmes kollégák, rendes főnök, gyönyörű iroda, az angol mellett az oroszt is végre használom, és még fizetnek is :) Hát nem csodás? De igen. Szurkoljatok, hogy véglegesítsenek, én mindent elkövetek! Hát a blogolásra nem nagyon tudok időt szakítani, de még fűzni sem, no de ami késik nem múlik. Vigyázzatok magatokra, el ne kapjatok valami rondaságot, én már két hete ugatok mint a láncos kutya :( De most még ez sem tud lelombozni. Előre a munka frontján :)