Nyárszínű mese LXII. fejezet - Clauril naptükre

A Nagy Zöld Réten él Clauril, az ezerkezű tünde-leány. Ezerkezűnek nevezik, mert amit csak kézbe vesz, abból mindig valami szép és jó kerekedik ki. Növényekből, tejből lágyan tisztító szappan - olajakból, mirrhából puhító balzsam - szövött anyagból meleg takaró - gyöngyből, ásványból ékítő medál. Áldás van Clauril kezein, s ő ezt az áldást amilyen bőven kapja, olyan bőven osztja szét kedvére, hadd örüljön mindenki, aki kap belőle.

 

A Réten üldögélt Clauril, a fűben megbúvó aranyfényű virágokat nézte, s formájukra-színükre készített nyakbavaló kalárist. A közepére kis tükröt tett, hogy nézze magát benne kinek kedve tartja. Nap-anya épp legmagasabban járt a nyári égen, meglátta a csillogást a Zöld Rét közepén, s lehajolt, lássa mi történik. Magát pillantotta meg zöld levelek, aranyfényű virágok között. Oly igen megtetszett neki amit látott, hogy saját izzó orcáját beégette Clauril medáljának közepébe, hogy a kis tükörbe bárki belenéz, ne láthasson benne mást, mint a Nap mosolyát. 

Clauril naptükrét hoztam el ma nektek, meséljen a zöld nyári réten fekve az arcunkba nevető napsugarakról. Szép estét, álmodjatok a tegnapi vagy a holnapi napsütésről :)

***

Timimu barátnőmtől kaptam a Napmedált, csak úgy, mert megérdemlem! Vagy nem, de ez Timit nem tartja vissza :) Clauril Tímea tünde nyelven, és illik is rá, mert tényleg ahány keze, annyiféle szépet és jót készít, a szájával gyógyítókat mond, a gondolataival elgondolkodtat, vagy tükröt tart elém, hogy lássam magam más szemén keresztül... és még sorolhatnám! A gyöngyözés-blogolás egyik legjobb folyománya, hogy megismertem. És még sok ilyen folyománya van ám, mert van még blogos barátom, és itt vagytok Ti, mindannyian egy-egy tünde-mesét érdemlők :) Köszönöm, hogy jöttök, és efhariszto Timimu, köszönök mindent, mint mindig.