2012. június 22., péntek

Pasztell mese LIX. fejezet - Nyárköszöntő helyett Tavaszbúcsúztató




Bár mi emberországiak már rég búcsút integettünk a röpke, lenge, simogató napsugarú Tavasznak, és betessékeltük a nyakpirosító, vért felforraló, mennydörgést sirító Nyarat, no de nem azért ne feledjük, a váltás most volt, bizony épp csak tegnap. De akárhogy is van, a Nyarat köszönteni illik. Nálunk. Mert a Megyében ilyenkor inkább a Tavaszt, a minden hobbit szívének kedves kisasszonyt búcsúztatják. Szomorkodni azért nem szomorkodnak, hiszen a búcsú csak egy röpke esztendőre szól, de azért megadják a módját. Rendbe teszik a portát, kiglancolják az ablakokat, fényesre seprik még a kerti ösvényeket is, hadd libbenjen Tavasz kisasszony lába tiszta földön még utoljára. Este a férfinép összegyűlik a hobbitfalvi Zöld Sárkánygyík fogadóban, koccintással üdvözlik az év legkurtább éjszakáját. Az asszonyok is egybegyűlnek, ilyenkor teszik el az első korai befőtteket, savanyúságot. Az ifjú leányok pedig a helyi csibekörben készítik el ajándékukat az elköszönő Kisasszonynak: hűvös színű virágokat festenek, hímeznek, cérnával, fonállal, üveggyöngyből, kinek mely kézimunka a kedvesebb. Az alkotásokat aztán mind otthagyják a falu tanácsfája alatt.


A nyári napfordulóra virradó reggelen pedig minden fa mely addig nem bontott virágot, a Kisasszony tiszteletére készített virágok élő másával volt telehintve. A 123 éves becskefalvi Pimpóka néni váltig állítja, hogy - álmatlan lévén - ő bizony könnyű lépteket hallott éjszaka, sőt ki is kukkantott az ablakon, és látta elsuhanni Tavasztündért az alig pirkadó égbolt vászna előtt. Egy pillanatra megállt, s mintha intett volna könnyű kezével - viszontlátásra, jövő tavaszig!

A napforduló-éji virágokat hoztam el nektek ma, meséljen az elmúlt illatos napokról, s eljövendő langymeleg éjekről. Szép estét, hűsítőt :)


***

Az agybuggyasztó melegben csakis és kizárólag ezek a kedves hűs színek akartak a tűmre ugrani :) Nincs is velük baj, sőt imádom mindet, de fényképezni nagyon nehéz ezeket a színeket, legalábbis az én tudományommal... Tettem én mindenféle háttérre, változatos fényviszonyok közepette, végül egy Salvador Dalí album egyik oldalán mutatnak igazat :))) Remélem, a Mester nem haragszik meg érte, hogy háttérnek van hasznosítva :)

Minta nem volt, illetve ezt a befoglalást Domján Diától tanultam, köszönöm! A többi az úgy jött, ahogy a gyöngyök ugrottak a tűre. 

Hoztam egy off fotót is, kis fiatal leanderem első idei virága. Azt hiszem, a halvány barack lesz a következő szerelem-színem :)

11 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, Dalínak tetszenének a munkáid:-)Ahogy nekem is...

    VálaszTörlés
  2. Meseszépek a színei, fantasztikusan szép medál!

    VálaszTörlés
  3. Alomszep szinek ugraltak a tudre es Tavasz kisasszony igazan boldog lehet hogy ilyen szorgos nepek lakjak hobbit falvat.
    Pimpoka neni tul sok bucsusztatot ivott elotte valo este ha latta a Tavasz kisasszonyt:))
    NAGYON szep a medal :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon kis kellemes darab, gratula!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép a medál, szinei a fiatal leander első virágára emlékeztet.

    VálaszTörlés
  6. Csodásan finom medált hozott a nyár! :-)

    VálaszTörlés
  7. Fantasztikus színű gyöngyök ugrottak a tűdre...szebbek már nem is lehetnének....így együtt varázslatosak!

    VálaszTörlés
  8. Szívemhez közel álló színek, imádnivaló medál.

    VálaszTörlés
  9. Nagyon szép, finom színek, az édes meséhez pont illő! Nekem - ha nem haragszol - a zöld leveleken tetszenek legjobban a gyöngyikéid! Gala nénivel nem tudom összehozni, bezavar...
    A leander színe ismerősen gyönyörű, nekünk is van egy ilyen, de azt hiszem az idén nem fog virítani, mert tavaly visszavágtuk!:( További szorgoskodást, már a nyár jegyében!:)

    VálaszTörlés
  10. Szépséges! :) Tök jó, hogy neked van medáltermő fád! :D

    VálaszTörlés