Mégtaláltamtürkizt mese LVI. fejezet - Utak találkozása vár...

... és minden úttalálkozásnál dönteni kell - merre is, erre vagy arra... netán amarra? A hobbitnép köztudottan otthonülő fajta - persze a Gyűrűhordozók kivételek hiszen sorsuk igen messzi utakra vitte őket -, így bármilyen jó is a szimatuk, bizony könnyen eltévednek. Azaz eltévednének, ha nem segítenék őket csudás fortélyok. A hobbitok Esthajnalcsillagáról már hallhattunk, most megmutatom nektek Gandalf mester és Bilbó uraság örökségét, melyet a Megyére hagytak, a hobbitok igaz örömére, minden az urát este aggódva hazaváró hobbit-asszony megkönnyebbülésére.

Annak idején Bilbó uraság igencsak hirtelen indult neki a széles szép világnak tervezés, térképek nélkül. Ha meggondoljuk, nem is baj, hiszen ha túl sokat gondolkodott volna, tán elszáll a bátorsága - ami, utólag tudjuk, rosszra fordította volna Középfölde sorsát. No szóval, Bilbó uram nekiiramodott, legyőzte az erebori sárkányt, megtalálta az Egy Gyűrűt - és indult volna hazafelé. Igen ám, csakhogy miután törp-útitársaitól elköszönt egy keresztútnál, és magában folytatta útját, rá kellett jönnie, hogy a Sárkányt legyűrni tán könnyebb volt, mint hazatalálni a rengetegben! Megpihent egy útelágazásnál, s igen fohászkodott, jönne bár arra valaki jótét lélek, hogy útba igazítsa. "Hej, bár volna itt Gandalf barátom, ő aztán kiszagolná a helyes utat!" - gondolta. Közben beesteledett, s a sűrű félhomályban ezüstös derengést pillantott meg Bilbó. Meregette szemét, hát a két ösvény kereszteződésénél álló fa törzsét mintha világítani látná! Mikor közelebb merészkedett, egy kereszt-formát pillantott meg, a négy ága a négyfelé induló út irányába mutatott. S az egyik ága fénylett, ahogy nézte, egyre erősebben sziporkázott. Bilbó nem soká morfondírozott tovább, a szíve azt súgta, jót mutat, s elindult abba az irányba, amerre a fénysugár mutatott.

Még három útelágazásnál lelt Bilbó hasonló hazamutató fényre. Baj és gond nélkül haza is ért Hobbitfalvára. Fáradtságát kipihente, rokonait végiglátogatta, és egy szép tavaszi napon épp a kertjében üldögélt és élvezte a langyos napsugarakat, a madarak fészekrakó sürgés-forgását, mikor a kertkapuban ismerős magas kalapot pillantott meg. "Gandalf, de jó, hogy jöttél, már kezdtem elunni magam a nagy nyugalomban!" "Barátom, örömmel látom, hogy épségben hazaértél. Ezek szerint segítettek a kis útjelzőim!" Így bizonyosodott meg Bilbó arról, amit szíve sejtett már az erdőben, hogy az útjelző fényeket barátja tette ki az ő hazasegítésére!

Az útjelző keresztet hoztam el nektek ma, meséljen arról, hogy vannak barátok, akik megkönnyítik utunkat. Szép estét, el ne tévedjetek a sötétben :)

***

Try-to-be-Better Filled Square mintáját erőszakoltam meg kicsit :) Épp nem volt rivolim, de már van, asszem azzal szebb lesz. Az enyém kicsit nyomi, kicsit csajla, de az enyém, és szeretem :)