Pasztell mese LV. fejezet - A jövőbevivő kristály

A mai történetet úgy mondom el nektek, ahogy Láposka nénitől, a 123 éves hobbit-anyókától hallottam a minap, hallgassátok szeretettel.

Mikor Láposka néni még kicsi Lápika volt, örökösen kérdezett. Édesanyám, hány éves koromban fogok férjhez menni? Ki lesz a párom? Mikor érünk már oda, olyan unalmas útközben… Miért leszek olyan sokára felnőtt? Egyre csak kérdezett, egyre csak futott, mindig tovább, mit hoz a jövő, mi lesz majd ha… Anyja, mikor már nem győzte a válaszokat, azt tanácsolta: - Menj el lányom a Hídhoz, ott lakik a jövőlátó asszony, bizton választ ad majd neked.

Lápika futott ahogy a lába bírta, még a kedvenc ligetben sem állt meg, hogy meghallgassa a madarak dalát, megnézze mennyit nőttek a kankalinok múlt hét óta. Lélekszakadva esett be a jövőlátó asszony kicsi kunyhójába. Alighogy beért, még a kendőjét sem vette le, mindjárt sorolta a kérdéseit: hogy lesz ez, miként lesz az. Az öregasszony mosolyogva hallgatta, majd elővett egy kicsinyke színes kristálygolyót, ezüstláncra tette, és Lápika nyakába akasztotta e szavak kíséretében: - Ez egy jövőbevivő kristálygömb. Látom, nagyon siettetnéd az eljövendőt. Csak fordítsd az ég felé a gömböcskét, s mondd ki, életed mely szakaszában, hol és kivel akarnál lenni, s úgy lesz. Használd okosan leányom!

Lápika szaladt vissza, de már hazáig nem bírta ki, a ligetben leült a virágzó somfa alá, az égnek tartotta a kristálygömböt, s kívánt: Legyek a menyegzőmön, vőlegényem oldalán! Úgy is lett. Gyönyörű esküvő volt, no de mi lesz ezután? Legyek gyermekeim körében, otthonunkban… Igen-igen, de mi lesz majd ha férjem már jómódban, köztiszteletben irányítja gazdaságát? Hát lett jómód is. Egyre csak kérdezett, a kristálygömb szikrát hányt a napfényben, s mikor Lápika mint polgármesterné vonult végig csinos, sokszobás ürege termein, egy tükörrel találta magát szemben, s onnan ráncoktól szabdalt arcú, fekete ruhás öregasszony nézett vissza rá. Lápika kislány-hangján kiáltott fel: - Egek, hogy lehet ez, hiszen még nem is éltem! A világ forogni kezdett körülötte, szédültében a pamlagra rogyott… s mikor kinyitotta szemét, a somfa ágain át kukucskáló napsugarak a tűztek a szemébe, madarak csicseregtek, de hogyan! Sosem hallott még ilyen szép madárdalt. Meleg tavaszi délután volt, minden élt és minden úgy volt szép, ahogy volt.

Lápika sosem mesélte el édesanyjának, hogy is volt a jövőlátónál. A kristálygömböt mindig magánál tartotta, de az ég felé többé nem emelte. Úgy érte meg a 123-ik esztendejét, hogy örülni tudott minden egyes napnak. Sosem volt többé unalmas az útközben…

Lápika jövőbevivő gömbjét hoztam el ma nektek, meséljen az útról, aminek minden métere az élet maga, és ezt az utat most járod. Szép estét, szeressétek a jelent, amennyire csak lehet :)

***

Sok-sok-sok csillogó kúpos gyöngyöm van, nagyon élvezem! Eddig csak díszítgettem velük néha-néha, most tobzódás fennforgása van tényállásban :) Ezt a gömbit fotó után fűztem, nem találtam mintát, ha tudjátok merre található, írjátok meg légyszi, hadd hivatkozzam rá. Köszönöm előre is :) Fotózni egyáltalában nem sikerült, ilyenek a színek nagyjából, de mégis sokkal szebb és csillogósabb élőben!