2011. december 31., szombat

Újévi mese XL. fejezet - Ünnepi üdvözlet



Kedveseim! Az óesztendőben utolszor, örömteli kötelességemnek teszek eleget, mint Emberország középföldei tudósítója. A hajnali saspostán immár kicsit sem meglepődve - a malackát úgyis jókorán meg kell adjusztálni, kolompérsalátát elkészíteni, tejszínt köpülni az esti desszerthez - továbbítom Nektek barátaink üdvözlő szavait. Velük együtt kívánom, kezdődjön jól az új esztendő, s a jóság tartson ki háromszázhatvanöt napig!



***

Mostanában ajándékokat fűzök, amiket persze megmutatni nem szabad, míg el nem repülnek új gazdájukhoz. Viszont még Karácsonykor újrafotóztuk a Kriszta csoda mintája alapján fűzött Leiát, no most homályos lett kicsit, viszont a színeket jól mutatja :) Ezzel az ünneplő ruhába körített dércsípte csipkebogyó-medállal kívánok Boldog Új Évet! Jövőre veletek ugyanitt :)

2011. december 26., hétfő

Karácsonyi ez+az



Annyira jó leülni végre a kicsi laptopomhoz és elmerülni a blogvilágban - ez másféle feltöltődés, mint amiből az elmúlt napokban bespjázoltam, de nagyon érzem, mennyire szükségem van rá(tok). Köszönöm hogy jöttök, hogy az év ezen napjaiban is találtok időt meglátogatni. Köszönöm a sok jókívánságot, elteszem mindet - melegítenek majd a zimankóban :)

A Szenteste csendesen, finom halvacsorával telt. Aztán tegnap volt a Családi Ebéd, jóféle ételekkel, bejglivel, zserbóval (Mama zserbója világbajnok!!!), nevetéssel, morgolódással, néha-egymás-szavára-nem-figyeléssel, egymás-szavába-vágással, vihogással, ajándék-bontogatással, jövőrejobbleszazéletünkugye-kívánságokkal, deazértjóidénismertegyüttvagyunk megállapodással - szóval pont úgy, ahogy máskor és amiért szeretem a családomat, úgy ahogy vannak.

Arany keresztfiam elhozta Apa fotómasináját, persze nem volt idő beállítani gyöngy-fényképezésre, meg nem is értünk hozzá, pufogtattunk erre-arra, és ez lett belőle:

Szeretett sógornőimnek fűztem mécsestartó-ruhát. Élőben, meggyújtva nagyon szépek :)





Aztán tovább pufogtattunk, és az én egyetlen (mióta Lüszi tesója már az örök vadászmezőkön szaladgál) Morisz kutyusom mindig bejött a képbe, de persze sosem élesben és frontálisan :) Az egyetlen fotón, amelyik viszonylag élesre sikeredett, velem készült. A kutya loncsos - nézzétek el, 16. évét tapossa, a kutyafodrászt nehezen viseli, és nem volt időnk rendbe szedni, no meg ha szeretjük így a hétköznapokon, Ünnep idején is jó így nekünk! És ha már loncsosság - engem is nézzetek el, a vaku goromba fényében, retusálás nélkül, smink nélkül - hát, egy extra adag alapozó nem ártott volna -, szemöldök-igazítás, bajusztalanítás ésatöbbi nélkül, több napos intenzív ünnepre-készülés után... ugye elnézitek, elvégre magunk közt vagyunk :) (Azért lehet, hogy később leszedem ezt a képet, de nagyon meg akartam mutatni Moriszt, és hogy nézett volna ki, ha levágom magam, csak a kezem marad ott...) (Jaj, ahogy nézem a fényképet, a ráncaimról jut eszembe - a Madewithlove.hu fészbukos adventi játékán, mikor a medálom volt a napi nyeremény, a jelentkezőknek lájkolni kellett az oldalam, és leírni, hogy mi tetszett legjobban a novemberi interjúban, amit a Madewithlove.hu ékszeres blogján olvashattak - olyan sok aranyos kommentet kaptam, és a legjobb így szólt: "Elmúlt 40 éves,mégis ilyen szépeket alkot :))" Hát kell ennél szebb dícséret? :DDD)



És itt látható Mori kutya homályosan, én így is látom benne a régi csibészt, ugatóst, kukában-turkálóst, kajáért-kuncsorgóst, törleszkedőst - a nagy jövés-menésben teljesen felvillanyozódott, este is pörgött ezerrel, egészen elfeledkezett róla, hogy ő már inkább ballagni szokott, úgy szaladgált mint fénykorában :)



Minden szépet és jót kívánok nektek az ünnep második estéjére, és az utána következő hétköznapokra! Legközelebb már mese jön, kaptam gyöngyöt Karácsonyra, délután fűzés lesz :)

2011. december 24., szombat

Csillogó mese XXXIX. fejezet - Ünnepi üdvözlet a hobbitoktól az embereknek




Drága barátaim! A mai napom igen korán kezdődött (gondolom, csakúgy mint sokatoké), de bizony nem a rám váró halpucolás, bejglisütés, krumplibuggyantás gondolata ugrasztott ki a meleg ágyból pitymallatkor - hanem a megyei sasposta! Az alábbi levelet kaptam, s mivel Nektek szól, rögtön meg is osztom Veletek. Ami benne írva van, kívánom én is: legyen örömmel, szeretettel, békességgel teli az ünnepetek. Szép Karácsonyt!




***

Készültek ünnepi gyöngybigyók az elmúlt napokban, ám a fotómasina elemei megadták magukat, így azt az utolsó medált öltöztettem karácsonyi hangulatba, amit még le tudtam kapni - ezt a kis koszorút ajánlottam fel Belinda banyatündér adventi nyereményjátékán, már megvan az új gazdája, úgyhogy mutathatom. Minta - Audrey: Pyramid Ring, köszönöm ismét, sokadszor. Kicsit olyan, mint egy karácsonyi villanyfüzér, nem? :)

2011. december 21., szerda

Arcod haván bogyók bíbor vére



Amikor Kriszta Leia medálját először megfűztem, már tudtam, milyen színekben szeretném a következőt. Piros-fehérben szerettem volna, de az élet - és a választék - közbeszólt, így bordó-fehér lett. Éééés, a mese-ötlet is jött mindjárt, ám mikor leültem fűzni, a kedves-drága huligán, Szergej Jeszenyin verse szállt a fejembe. Az első versszakot mantráztam magamban egy darabig, aztán kipróbáltam, tudom-e még végig, és akkor rájöttem, miért fészkelte be magát pont most a fülembe :) A bordók és a fehérek - arcod haván bogyók bíbor vére...

Hallgattam a hangokra, így ma este meséljen nektek Szerjozsa, édesen-búsan. A vers oroszul is gyönyörű, de ez semmit sem von le a műfordítás értékéből - számomra a Bokraink közt a legeslegszebb vers-magyarítás! Szép estét, emlékezőt :)

***

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.


(Rab Zsuzsa)

***

Köszönöm ismét a mintát Kriszti, szeretem nagyon!

A külső golyók nem piszkosak ám, csak hát ez a vakus fotózás nem igazán megy nekem... Viszont az nagyon tetszik, ahogy a kásák kicsi fényfüzérekként tükröződnek minden egyes teklán :)

2011. december 18., vasárnap

Elment az aranytorkú...



... a mezítlábas díva már az angyaloknak énekel. Ma tudtam meg - jellemzően nem a hírportálon, hanem egy kézműves blogtársnál olvastam.

Hányszor énekelte - most mi hallgatjuk és ugyanazt érezzük: Saudade - ahogy én értem, szomorú, hiábavaló vágyakozás valami után ami nem lehet a miénk, vagy a miénk volt de elvesztettük. Biztos jobban le lehet fordítani, nekem nem megy, inkább megyek és hallgatom Cesaria-t.

2011. december 17., szombat

Játék - tiéd lehet a Fürthordozó kincse - ha szeretsz (és lájkolsz:))




Kedveseim, a már beharangozott, a Madewithlove.hu szervezésében egészen Karácsonyig tartó adventi nyereményjátékban ma az én medálomért lehet ringbe szállni. Lehet jönni kommentelni, lájkolni :)

RÉSZLETEK ITT.

Szép napot, ne szomorodjatok az eső miatt :)

2011. december 15., csütörtök

Sokszínű mese XXXVIII. fejezet -Télünnepfa-díszek



Emlékeztek még hogy a rágógumi-országbéli látogatók milyen jól érezték magukat Nagyszikládon, s micsoda színpompás fagylaltkölteményeket készítettek a hobbitok nagy örömére? A kapcsolat nem szakadt meg, a Megyei Postaszolgálat azóta is hozza-viszi a leveleket, beszámolókat, recepteket innen-oda s onnan-ide. A héten nagy volt az izgalom a szikládi hobbitok körében, ugyanis csomag érkezett, Made in RGO- Fragile! felirattal! Egy megrepedt pohár rajza volt a felirat alatt - szegény hobbit barátaim megijedtek, tán csak nem valami boszorkányosság bújik meg odabent?! A postamester is csak a fejét vakargatta, ő bizony ilyen ábrát még nem látott... Ijedten néztek össze a hobbitok, aztán az öreg Kövesdi Tyotyónak eszébe ötlött, kérdeznék meg az emberországi tudósítót, az biztosan tudja, mitévők legyenek.

Az emberországi tudósító magam volnék - így esett, hogy tegnap nem egy, de három sasmadár verte az ablakom! No most három középföldei sasmadár elsőbbségi hírmondást jelent, így nem kis izgalommal nyitottam ablakot. A sasok ízibe felkaptak s repítettek Nagyszikládra, ahol megtudtam, mi a vészhívás oka. Megfejtettük a "Törékeny" feliratot, s bátorításomra a postamester kibontotta a csomagot. Örömünkre - és sokak megkönnyebbülésére, hogy mégsem boszorkányvarázsról van szó - nagy halom színpompás üveggömböt leltünk, gondosan bebugyolálva. A mellékelt levélke szerint "az emberek karácsonyfájának díszei ékítsék a hobbitnép télünnepfáját, így teremtvén közös Ünnepet, akármekkora távolság választja is el a két népet."



Ünnepvárás idején kell-e ennél szebb ajándék? A nagyszikládi télünnepfa üvegdíszeit hoztam el ma, nézzetek beléjük, s lássátok a közelgő ünnep fényeit. Szép estét, csillogót!

***

Kriszta Leia medálját fűztem meg, csodálatos minta, gyönyörű finom medál, köszönöm Kriszti! Az én Leiám vérzik ugyan pár sebből - a rivolit három delica sorral foglaltam be pedig néggyel kellett volna, a díszítésnél is elnéztem a számszemeket, no meg teklám sem volt elég egy-egy színből, így vegyes felvágott lett - én így is szeretem nagyon!

2011. december 10., szombat

Piros mese XXXVII. fejezet - Cukormázas kalácskoszorú csavardi módra



Legutóbbi látogatásom a szeretett Megyében igen vígan telt. Samu gyűrűhordozó leszármazottaitól kaptam meghívást, így a Csavardi családi üregben tölthettem pár napot. Kicsiny barátaim már teljes gőzzel készülnek a téli napforduló megünneplésére. Az üreg-csinosítás, sütés-főzés mellett azért mindig akad idő egy kis üldögélésre a kandallónál, kupa forralt fűszeres borra, beszélgetésre. Mikor megemlítettem, hogy télen mi is hasonló itókával melegítjük magunkat, szóba kerültek Emberország szokásai, ünnepei, köztük is szívemnek legkedvesebb, a közelgő. Barátaim ámulva hallgatták – ahogy ők hívják - az igaz mesét az ünnepvárásról, készülődésről, a Megváltó születéséről. Aztán amikor az ünnep kulináris örömeire került a szó, igazán felvillanyozódtak – ugye elnézitek ezt nekik? Beszéltünk hallevesről, sült malacról, a kolompérsaláta elkészítésének százféle módjáról. Megtárgyaltuk a süteményeket, krémeket, pogácsákat, szinte végigettük a menüt Karácsonytól Újévig!



Amikor kérleltek, tanítsak meg egy ünnepi fogást, kicsikét megszeppentem, mert bizony nem vagyok valami nagy konyhatündér, de főleg nem kezdek neki semminek édesanyám kézzel körmölt receptfüzete nélkül. Egyvalamit azért bármikor elkészítek: kedves téli finomságom a kalácskoszorú cukormázzal színesítve. Nosza, mindjárt lerajzoltam, hogy is néz ki a kalácsformám otthon. Szorgos kis kezek percek alatt eszkábáltak egyet. Dagasztottunk, kelesztettünk; a sütéstől megint megijedtem, mert ugye én 50 fokon kelesztek, 200 fokon sütök, no de a kemencében… Jelentem, kiválóan sikerült, kár volt izgulnom! A cukormázzal nekem már dolgom nem volt, hiszen a hobbitok kiváló marcipánkészítők, amit mesterien színeznek, díszítenek. Kérésemre, hogy kedves karácsonyi színeimmel mázoljuk a kalácsot, még arany és zöld cukorgolyócskákat is készítettek, azokkal hintettük meg az eperpiros mázas kalácsot. Gyorsan megörökítettem, mert tudtam, hogy hamar el fog fogyni!



A csavardi piros kalácskoszorút hoztam el ma este, meséljen nektek a téli este ízeiről! Szép estét, édeset :)

***
Ajne mintáját fűztem meg ismét, köszönet Lekráért, Hajni, imádom! (Magatamám még mindig nincs, de majd lesz, ígérem :)) A kalácskoszorú pedig olyan szép a piros mázzal, hogy csak na! Max konyhájában találtam nemrég egy álom-kalács receptet, ezt még én sem tudom elrontani, pedig abban jó vagyok :) Meg a bénázásban a csillogó gyöngyök fotózásakor. Élőben sokkal szebb az én karácsonyi Lekrám!

2011. december 7., szerda

Mármeginttürkiz mese XXXVI. fejezet - A nagyforgósdi pörgetős



A minap olvastam egy érdekes cikket némely szerencsejáték történetéről. A szerző egy egész fejezetet szentelt a rulettnek, nagyrészt azt kutatta, honnan is ered a játék. Szó volt ott Rómáról, Kínáról, az ántik Göröghonról – egy szónak is száz a vége, kijelentette, hogy a rulett eredetét bizony homály fedi. No, gondoltam magamban, azt te csak gondolod, kedves tollnok kollégám, mert nem jártál A Megyében, Nagyforgósdin!

Alázatos középföldei hírmondótok viszont járt ott, legutóbb ez évben, épp a nyári napfordulót köszöntő ünnepségek közepette. A mulatságok nagyrészt ugyanolyan kellemesen folytak, mint bárhol Megye-szerte. Volt azonban egy játék, ami a nagyforgósdiak körében igen nagy népszerűségnek örvendett, s amivel nemhogy a Megyében, de egész Középföldén nem találkoztam addig. Egy szépen csiszolt, kerek alkalmatosság körül szabályos sorban kis tüskék voltak, azok körül kicsit nagyobb tüskék. A játékmester megforgatta a kereket, majd egy kis golyót dobott a tüskék közé. Amíg a szerkentyű pörgött, a körülálló hobbitok pénzbeli fogadásokat kötöttek, hogy mely óránál (a napóra mintájára) fog megállni a golyóbis a tüskék között. Aki eltalálta, elnyerte minden vesztes fogadását. A játékot rullaténak hívták, amely, mint később kiderítettem, a közös nyelvben használt roulla – pörgés – és a tünde teilien – játék – szavak hobbitosított alakja.



No ezek után ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, hogy a rulett eredete a múlt homályába vész! Megpróbáltam megmintázni a rullaté-kereket, az eredeti nem ilyen színes, de igen hasonlít. Meg is mutatom nektek, meséljen a játék öröméről!

***

Minta: Domján Dia Sába medálja rivoliról kavicsra átkomponálva. Köszönöm a mintát! Nem tudom, miért ugrott be a rulett, de beugrott, innentől kezdve muszáj nektek is elhinnetek, hogy a rulettet a hobbitok találták ki :)

2011. december 3., szombat

Türkiz mese XXXV. (vagy már nem is tudom hanyadik) fejezet - A nagyszikládi fagylaltfaragó dzsembori



A Megye szelíd lankáit ritkán lepi meg kemény tél, legfennebb az Északi fertály védtelenebb dombjait lepi be olykor-olykor a hó. A tavalyi decemberbe azonban igencsak beleharapott a tél, el sem engedte a tavaszi rügyfakadásig: először méteres, puha hólepel alá bújtatta a hobbitüregek tetőit, majd fagyot hozott, orrcsavarót, fülpirosítót. A hobbit-ifjoncok naphosszat hóüreget építettek, hógolyócsatát vívtak, s mikor a jég megvastagodott, ellepték a Lapályos-tavat, ahol maguk eszkábálta alkalmatosságokon csúszkáltak.



Épp erre az időre esett egy másik esemény, ami szintén izgalomba hozta az Északi fertály lakóit: a tengerentúlról vártak küldöttséget, egyenesen Rágógumi-Országból! Pontosan tegnap volt egy éve, hogy a vendégek megérkeztek a Megyébe. Bár a nagyok népéhez tartoztak, igen hamar beilleszkedtek és összebarátkoztak a hobbitokkal, mert barátságos, nagyhangú emberek voltak, mindent töviről hegyire megnéztek, és minden igen tetszett nekik az aprónép világában. Kiderült, hogy sokan közülük olyan vidékről jöttek, ahol télen sok a hó és nagy a hideg, mindjárt szerveztek is egy hószobor-faragó kört. Csuda alkotások születtek! De a legnagyobb mulatság akkor kezdődött, mikor a vendégek megtanították a hobbitoknak kedves csemegéjük, az ehető jéggolyóbisok készítését. (Fagylaltnak nevezték, de ezt a szót a helyiek nemigen tudták kiejteni.)

Ettől fogva Nagyszikládon minden hobbit jéggolyóbis-desszertet akart készíteni! Minden számba jöhető ízesítőt összeszedtek: aszalt gyümölcsöket, magvakat, bogyókat. Olyan mennyiségben állították elő a hideg csemegét, hogy a gyerkőcök, mivel megenni nem tudták mindet, kihordták a hidegbe a maradékot, és színes jégszobrokat kezdtek faragni. Volt ám ott színkavalkád, csillogás-villogás, a szem káprázott bele! A legnagyobb csodájára egy óriási jéggolyó-bogyónak jártak emberek s hobbitok, amit a vendégek fagylaltkehelynek hívtak. Tél farkán aztán, mikor a rágógumi-országbéliek búcsút mondtak s hazaindultak, s az idő is enyhülni kezdett, szétosztották és megették a könnyeztetően színpompás alkotást. Így ért véget a fagylaltfaragó dzsembori Nagyszikládon.



A nagyszikládi rágógumi-fagylaltot hoztam el nektek ma, meséljen nektek fagyos napokról, hideg desszertől, forró öntettel :)

***

Hát, ahogy nézem, kicsit túllőttem a célon... Bár talán mégsem, mert a cél Vezsuzsi új bogyójának, Marcellnek a megfűzése volt, ezt pedig elértem :) Komolyra fordítva a szót: semmi bajom ezekkel a színekkel, imádom mindet, de ebben az összeállításban valahogy elvész a minta, annyira ütnek!

Ja,és hogy miért Rágógumi-Ország és miért rágógumi fagylalt? Írjátok be a képkeresőbe, hogy bubblegum ice cream, vagy bubblegum colors, na pont ilyen szemfacsaró színkombinációkat fogtok kapni :D