2012. április 18., szerda

Mégtaláltamtürkizt mese LVI. fejezet - Utak találkozása vár...



... és minden úttalálkozásnál dönteni kell - merre is, erre vagy arra... netán amarra? A hobbitnép köztudottan otthonülő fajta - persze a Gyűrűhordozók kivételek hiszen sorsuk igen messzi utakra vitte őket -, így bármilyen jó is a szimatuk, bizony könnyen eltévednek. Azaz eltévednének, ha nem segítenék őket csudás fortélyok. A hobbitok Esthajnalcsillagáról már hallhattunk, most megmutatom nektek Gandalf mester és Bilbó uraság örökségét, melyet a Megyére hagytak, a hobbitok igaz örömére, minden az urát este aggódva hazaváró hobbit-asszony megkönnyebbülésére.


Annak idején Bilbó uraság igencsak hirtelen indult neki a széles szép világnak tervezés, térképek nélkül. Ha meggondoljuk, nem is baj, hiszen ha túl sokat gondolkodott volna, tán elszáll a bátorsága - ami, utólag tudjuk, rosszra fordította volna Középfölde sorsát. No szóval, Bilbó uram nekiiramodott, legyőzte az erebori sárkányt, megtalálta az Egy Gyűrűt - és indult volna hazafelé. Igen ám, csakhogy miután törp-útitársaitól elköszönt egy keresztútnál, és magában folytatta útját, rá kellett jönnie, hogy a Sárkányt legyűrni tán könnyebb volt, mint hazatalálni a rengetegben! Megpihent egy útelágazásnál, s igen fohászkodott, jönne bár arra valaki jótét lélek, hogy útba igazítsa. "Hej, bár volna itt Gandalf barátom, ő aztán kiszagolná a helyes utat!" - gondolta. Közben beesteledett, s a sűrű félhomályban ezüstös derengést pillantott meg Bilbó. Meregette szemét, hát a két ösvény kereszteződésénél álló fa törzsét mintha világítani látná! Mikor közelebb merészkedett, egy kereszt-formát pillantott meg, a négy ága a négyfelé induló út irányába mutatott. S az egyik ága fénylett, ahogy nézte, egyre erősebben sziporkázott. Bilbó nem soká morfondírozott tovább, a szíve azt súgta, jót mutat, s elindult abba az irányba, amerre a fénysugár mutatott.

Még három útelágazásnál lelt Bilbó hasonló hazamutató fényre. Baj és gond nélkül haza is ért Hobbitfalvára. Fáradtságát kipihente, rokonait végiglátogatta, és egy szép tavaszi napon épp a kertjében üldögélt és élvezte a langyos napsugarakat, a madarak fészekrakó sürgés-forgását, mikor a kertkapuban ismerős magas kalapot pillantott meg. "Gandalf, de jó, hogy jöttél, már kezdtem elunni magam a nagy nyugalomban!" "Barátom, örömmel látom, hogy épségben hazaértél. Ezek szerint segítettek a kis útjelzőim!" Így bizonyosodott meg Bilbó arról, amit szíve sejtett már az erdőben, hogy az útjelző fényeket barátja tette ki az ő hazasegítésére!



Az útjelző keresztet hoztam el nektek ma, meséljen arról, hogy vannak barátok, akik megkönnyítik utunkat. Szép estét, el ne tévedjetek a sötétben :)

***

Try-to-be-Better Filled Square mintáját erőszakoltam meg kicsit :) Épp nem volt rivolim, de már van, asszem azzal szebb lesz. Az enyém kicsit nyomi, kicsit csajla, de az enyém, és szeretem :)

2012. április 13., péntek

Pasztell mese LV. fejezet - A jövőbevivő kristály



A mai történetet úgy mondom el nektek, ahogy Láposka nénitől, a 123 éves hobbit-anyókától hallottam a minap, hallgassátok szeretettel.

Mikor Láposka néni még kicsi Lápika volt, örökösen kérdezett. Édesanyám, hány éves koromban fogok férjhez menni? Ki lesz a párom? Mikor érünk már oda, olyan unalmas útközben… Miért leszek olyan sokára felnőtt? Egyre csak kérdezett, egyre csak futott, mindig tovább, mit hoz a jövő, mi lesz majd ha… Anyja, mikor már nem győzte a válaszokat, azt tanácsolta: - Menj el lányom a Hídhoz, ott lakik a jövőlátó asszony, bizton választ ad majd neked.


Lápika futott ahogy a lába bírta, még a kedvenc ligetben sem állt meg, hogy meghallgassa a madarak dalát, megnézze mennyit nőttek a kankalinok múlt hét óta. Lélekszakadva esett be a jövőlátó asszony kicsi kunyhójába. Alighogy beért, még a kendőjét sem vette le, mindjárt sorolta a kérdéseit: hogy lesz ez, miként lesz az. Az öregasszony mosolyogva hallgatta, majd elővett egy kicsinyke színes kristálygolyót, ezüstláncra tette, és Lápika nyakába akasztotta e szavak kíséretében: - Ez egy jövőbevivő kristálygömb. Látom, nagyon siettetnéd az eljövendőt. Csak fordítsd az ég felé a gömböcskét, s mondd ki, életed mely szakaszában, hol és kivel akarnál lenni, s úgy lesz. Használd okosan leányom!

Lápika szaladt vissza, de már hazáig nem bírta ki, a ligetben leült a virágzó somfa alá, az égnek tartotta a kristálygömböt, s kívánt: Legyek a menyegzőmön, vőlegényem oldalán! Úgy is lett. Gyönyörű esküvő volt, no de mi lesz ezután? Legyek gyermekeim körében, otthonunkban… Igen-igen, de mi lesz majd ha férjem már jómódban, köztiszteletben irányítja gazdaságát? Hát lett jómód is. Egyre csak kérdezett, a kristálygömb szikrát hányt a napfényben, s mikor Lápika mint polgármesterné vonult végig csinos, sokszobás ürege termein, egy tükörrel találta magát szemben, s onnan ráncoktól szabdalt arcú, fekete ruhás öregasszony nézett vissza rá. Lápika kislány-hangján kiáltott fel: - Egek, hogy lehet ez, hiszen még nem is éltem! A világ forogni kezdett körülötte, szédültében a pamlagra rogyott… s mikor kinyitotta szemét, a somfa ágain át kukucskáló napsugarak a tűztek a szemébe, madarak csicseregtek, de hogyan! Sosem hallott még ilyen szép madárdalt. Meleg tavaszi délután volt, minden élt és minden úgy volt szép, ahogy volt.

Lápika sosem mesélte el édesanyjának, hogy is volt a jövőlátónál. A kristálygömböt mindig magánál tartotta, de az ég felé többé nem emelte. Úgy érte meg a 123-ik esztendejét, hogy örülni tudott minden egyes napnak. Sosem volt többé unalmas az útközben…


Lápika jövőbevivő gömbjét hoztam el ma nektek, meséljen az útról, aminek minden métere az élet maga, és ezt az utat most járod. Szép estét, szeressétek a jelent, amennyire csak lehet :)

***

Sok-sok-sok csillogó kúpos gyöngyöm van, nagyon élvezem! Eddig csak díszítgettem velük néha-néha, most tobzódás fennforgása van tényállásban :) Ezt a gömbit fotó után fűztem, nem találtam mintát, ha tudjátok merre található, írjátok meg légyszi, hadd hivatkozzam rá. Köszönöm előre is :) Fotózni egyáltalában nem sikerült, ilyenek a színek nagyjából, de mégis sokkal szebb és csillogósabb élőben!

2012. április 7., szombat

Lettmégtürkizem mese LIV. fejezet - Tizenkét könnycsepp



Az ünnep előestéjén szóljon helyettem egy messziről jött üzenet :)

„Emberország szép ünnepén minden jót kívánunk messzi földi barátainknak. Hozzon nektek a tavasz megújulást, virágozzanak fáitok, földjeiteket áztassa frissítő eső, kedvetek legyen virágos és bizodalommal teljes.


Megyei hagyomány szerint az új élet beköszöntével a szellősdi könnyező fa egy-egy könnycseppjét felfogjuk és összegyűjtjük mindazokért és mindazért, akik-amik számunkra fontosak. A tojásgyűjtő ünnepen tizenkét csepp könnyet gyűjtöttünk nektek:

Egyet földjeitekért, legyen bőven termő minden talpalatnyija
Egyet gyümölcsfáitokért, rügy egy se fagyjon le idén
Egyet búzátokért, új kenyeretek legyen elegendő
Egyet folyóitokért, tiszták legyenek s halban bővelkedők
Egyet erdeitekért, növekedjenek a csemeték árnyat adó óriássá
Egyet virágoskertjeitekért, ezer színben pompázzanak
Egyet hegyeitekért, csillanjon a sziklákon a tiszta Nap fénye
Egyet Megváltótokért, aki oly súlyos terhet vállalt értetek
Egyet gyermekeitekért, cseperedjenek egészségben, boldogságban
Egyet öregeitekért, ne szomorítsa szívüket magány
Egyet egész népetekért, nőjön bennetek nagyra a remény és bizodalom a jövőben
Egyet családotokért, töltsétek együtt a szép ünnepet s majdan a hétköznapokban se hagyjátok el egymást.

Igaz barátsággal: a megyebéliek
Tojásünnep havának hetedik napján”




A tizenkét könnycseppet hoztam el ma nektek, segítsen tisztára mosakodni az ünnepre. Szép estét!


***

Ismét türkiz és ismét Pyramid ring :) Köszönöm a mintát Audrey! Nagyon hiányoztok már, olyan régen jártam itt, de még látogatóba sem nagyon volt időm jönni. Ünnep alatt esténként bepótolom :) Szép Húsvétot!