LXIII. fejezet - Lankás-völgyi narancsszüret

 

Képzeljétek barátaim, narancsszüreten voltam! Elmesélem nektek, hogy volt.

Lankás-völgy a Megye legdélebbi csücskében bújik meg, és éghajlata miatt igen kedvelt kirándulóhelye a hobbitnépnek: a tavasz langyos és esős, a hosszú nyár párásan meleg, az ősz millió színben játszik és eltart december haváig; a tél enyhe és igencsak nyúlfarknyi, merthogy általában már február közepén beköszönt a kikelet. A mediterrán klímának híre ment Emberföldön is, így esett, hogy a Gyűrűháború és Középfölde megszabadulása után nem sokkal meglátogatta a Lankás-völgyet Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, egyenesen az emberföldi narancs-nagyhatalom szívéből. Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, aki megengedte, hogy a hobbitok - időmegtakarítás végett - Pepének szólítsák, egészen belehabarodott a vidékbe, és bizony a helybéli aranyhajú, barackszín bőrű leányok sem hagyták hidegen. Első, rövid látogatását több, hosszabb tartózkodás követte, majd a Negyed(szabad)kor harmadik esztendejében áttelepült Pepe Lankás-völgybe. Nem érkezett ám üres kézzel, mert vitte szülővárosa, Santa Maria de Rosa del Asunción legszebb narancsfáinak csemetéit.

A csemeték csodamód kedvelték új helyüket, megeredtek, megerősödtek. A helybéli hobbitok örömmel szegődtek el Pepe úrhoz narancsot ültetni, szüretelni.Mára már nemcsak a Megyét, de Középföldét is a Lankás-völgyi Narancsliget látja el finom, lédús naranccsal. A narancsszállító hobbitoknak pedig csodájára járnak Középfölde-szerte, mertmivel gyönyörű nevük - mint Adoración, Estrella, Felipe, Belita, José -, no meg sűrű, egyenes szálú fekete hajuk, villogó nefelejcskék szemük mindenkit levesz a lábáról...

A Lankás-völgyi Narancsliget medált hoztam el ma nektek, meséljen a tisztára mosott kék ég alatt érő gyümölcsökről. Szép hétvégét, meleget, virágillatosat!

***

A narancs-türkiz párosítást csodára szeretem :) Érdekes, hetek óta kerülgettem a fotókat erről a medálról, nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármilyen hobbit-mese - tündés meg főleg nem - kerekedhetne a színekből. De csak le kellett ülni, és narancsligetet növeszteni a Megyébe, a többi már jött magától :) Mintám nem volt a medálhoz, fűztem ahogy jött, ez lett belőle, fogadjátok szeretettel. Ja, és nem tudom, mikor van a való világban narancsszüret, mindenesetre a Megyében most volt :)

Nyárszínű mese LXII. fejezet - Clauril naptükre

A Nagy Zöld Réten él Clauril, az ezerkezű tünde-leány. Ezerkezűnek nevezik, mert amit csak kézbe vesz, abból mindig valami szép és jó kerekedik ki. Növényekből, tejből lágyan tisztító szappan - olajakból, mirrhából puhító balzsam - szövött anyagból meleg takaró - gyöngyből, ásványból ékítő medál. Áldás van Clauril kezein, s ő ezt az áldást amilyen bőven kapja, olyan bőven osztja szét kedvére, hadd örüljön mindenki, aki kap belőle.

 

A Réten üldögélt Clauril, a fűben megbúvó aranyfényű virágokat nézte, s formájukra-színükre készített nyakbavaló kalárist. A közepére kis tükröt tett, hogy nézze magát benne kinek kedve tartja. Nap-anya épp legmagasabban járt a nyári égen, meglátta a csillogást a Zöld Rét közepén, s lehajolt, lássa mi történik. Magát pillantotta meg zöld levelek, aranyfényű virágok között. Oly igen megtetszett neki amit látott, hogy saját izzó orcáját beégette Clauril medáljának közepébe, hogy a kis tükörbe bárki belenéz, ne láthasson benne mást, mint a Nap mosolyát. 

Clauril naptükrét hoztam el ma nektek, meséljen a zöld nyári réten fekve az arcunkba nevető napsugarakról. Szép estét, álmodjatok a tegnapi vagy a holnapi napsütésről :)

***

Timimu barátnőmtől kaptam a Napmedált, csak úgy, mert megérdemlem! Vagy nem, de ez Timit nem tartja vissza :) Clauril Tímea tünde nyelven, és illik is rá, mert tényleg ahány keze, annyiféle szépet és jót készít, a szájával gyógyítókat mond, a gondolataival elgondolkodtat, vagy tükröt tart elém, hogy lássam magam más szemén keresztül... és még sorolhatnám! A gyöngyözés-blogolás egyik legjobb folyománya, hogy megismertem. És még sok ilyen folyománya van ám, mert van még blogos barátom, és itt vagytok Ti, mindannyian egy-egy tünde-mesét érdemlők :) Köszönöm, hogy jöttök, és efhariszto Timimu, köszönök mindent, mint mindig.

Türkiz mese LXI. fejezet - Marcipános guglóf díszesen Gimlodok módra

 

Emlékeztek még Tulifulin törp-király uramra, és az ő híres mézeskalácsára? Nos, a cukrászmester törpök és az édesszájú hobbitok közt nem szakadt meg a barátság, sőt! Közösen újféle-fajta édességet találtak ki - de ne szaladjak nagyon a dolgok elébe, elmesélem az elejétől. Az úgy volt, hogy mióta tavalyelőtt Likasdi Mariska, a kotorékfői polgármester szebbik leánya (a másik is csinoska ám!) udvari mézeskalács-készítő lett Törpországban, felvirágzott a cukrászmesterség a Megyében. Olyan nagy az érdeklődés a szemet-ínyet egyformán gyönyörködtető édes remekek iránt, hogy a Suhatagi Királyi Törpcukrász Akadémia fiókiskolát nyitott Kotorékfőn. Igazgatója Tulifulin felséges unokaöccse, Gimlodok lett - és nem csak magas kapcsolatainak köszönhetően, mert igen hírneves cukrász, a habverő úgy pörög a kezében, szédülés csak nézni is! Az iskolatanács elnökének Likasdi kisasszonyt választották meg.

Gimlodok uram örömmel tette át székhelyét a Megyébe, mert sok jót hallott a hobbitok kellemes természetéről, kézügyességéről, szeretetükről a kézművesség iránt. Gimlodoknak a mestersége mellett van egy kedvtelése is, ékszereket készít ásványból, üveggyöngyből, csillogó kristályból. Likasdi Mariskának is készített egyet a közös munka örömére. Türkiz ásványgolyókat fognak közre apró üveggyöngyök, mintha csak színes cukormázzal lennének kicsipkézve. Mariskának oly igen tetszett a kaláris, hogy mindjárt nekiállt süteményt formázni annak mintájára. Egy kuklafa nevű mintázóeszközt használt, amivel a hobbitok szappant formáznak. Az elkészült süteményt el is nevezte Mariska kukláfnak, de mivel a törpök a k hangot nehezen ejtik, Gimlodok uram (akinek nevét Gimlodoh-nak ejtik) gugláfnak, guglófnak mondja. A guglófot Mariska töltötte meg édes csokoládés krémmel, Gimlodok pedig a cukormázas díszítést ügyeskedte rá, pont olyan színekben, mint Mariska medálja. Csodájára is járnak a hobbitok mind Mariska medáljának, mind a kooperációban készült színes guglófnak!

A törpös-hobbitos guglófot hoztam el ma, meséljen nektek kemencéből szálló édes illatokról, nagyanya krémet keverő kezéről. Szép estét, édeset :)

 

 

 

 ***

 

Vezsuzsi  Elek medálját fűztem meg. Kicsit kajla lett a szélén a "rücücü" ahogy Zsuzsi mondja, meg hullámzik is, ám ez számomra nem von le kedvességéből, szeretem így, ahogy van :) A közepén a golyók, körülöttük a minikásákkal, hát az tisztára kuglófot mutatott. Megfűzöm az egész családot, azt hiszem, nagyon bejönnek Elekék. Köszönöm Zsuzsi, mint mindig, mindent!

Türkiz mese LX. fejezet - Óda a karamellfagylalthoz

Az alábbi örökbecsű költeményt kedves barátom, Láposfalvi Tóbi szerzette egy rekkenő nyári napon - épp olyanon, mint a mai. Bizony, a Megye kedves dombjaira is rátelepedett Nyár asszonyság, de olyannyira, hogy szegény hobbitokban hetek óta csak az tartja a lelket munka közben a földeken, hogy az esti hűsítő itókát képzelik maguk elé. No meg hatalmas fagylaltkelyheket, ugyanis mióta megtanultak jéggolyóbist készíteni, kedvenc csemegéjük lett. A karamellás jéggolyó az idei nyár sztárja, hallgassátok hát Tóbi uram ódáját.

Elhoztam nektek magát a fagylaltkölteményt, és azt a kis medált, amit a karamellgolyóra emlékeztető gyöngy köré készítettem. Szép estét, hűsítsétek magatokat fagylalttal, gyümölccsel, jeges limonádéval - úgyis hamar felforralja véretek Nyár asszony perzselő lehellete :)

***

Jéggolyó, jéggolyó, csak te kellesz nékem!
Hűs hajnal harmatát ígéri deres szépséged.
Mikor a nap tűz, én rólad álmodom,
Vérforraló nyárban utánad vágyakozom.

Jeges vagy, mégis forralod a vérem,
Hideg barnaságod forró vágyam nékem.
Éjjel is, nappal is, mindig míg csak nyár van:
Tégedet kívánlak minden porcikámmal!

Karamell-jéggombóc,  szegődj segítőmül:
Jöjj, hűtsd le pocakom - s vérem is megenyhül!

***

Hogy bírjátok az agyforraló időt?  Már minden bajom van, napok óta a morgós medve és a hisztis tyúk formációk között ingázom... Még a fagylalt sem segít, sőt a jéghideg meggyszósz sem, pedig attól általában áldottnak érzem magam :) Ráadásul a hátam is bekrepált megint, most is fekve írok... a többi bajomról nem is beszélve - na jó, itt hagyom abba, szerintem mindannyian sorolhatnánk, hol van az megírva, hogy a nyavalygásomat kell hallgatnotok? Jövő héten jön az enyhület, barátaim gyertyát gyújtottak derekamért-jósorsomért, úgyhogy ígérem, vidámsággal és szép gyöngyökkel jövök legközelebb! Sokat fűztem két hátfájás közt, majd fotózom és mutatom - lesz hűvös is, forró is :) Ölellek benneteket, legyen veletek Zivatar istennő, hozzon nektek hűsítő esőt :)