Pasztell mese LIX. fejezet - Nyárköszöntő helyett Tavaszbúcsúztató

Bár mi emberországiak már rég búcsút integettünk a röpke, lenge, simogató napsugarú Tavasznak, és betessékeltük a nyakpirosító, vért felforraló, mennydörgést sirító Nyarat, no de nem azért ne feledjük, a váltás most volt, bizony épp csak tegnap. De akárhogy is van, a Nyarat köszönteni illik. Nálunk. Mert a Megyében ilyenkor inkább a Tavaszt, a minden hobbit szívének kedves kisasszonyt búcsúztatják. Szomorkodni azért nem szomorkodnak, hiszen a búcsú csak egy röpke esztendőre szól, de azért megadják a módját. Rendbe teszik a portát, kiglancolják az ablakokat, fényesre seprik még a kerti ösvényeket is, hadd libbenjen Tavasz kisasszony lába tiszta földön még utoljára. Este a férfinép összegyűlik a hobbitfalvi Zöld Sárkánygyík fogadóban, koccintással üdvözlik az év legkurtább éjszakáját. Az asszonyok is egybegyűlnek, ilyenkor teszik el az első korai befőtteket, savanyúságot. Az ifjú leányok pedig a helyi csibekörben készítik el ajándékukat az elköszönő Kisasszonynak: hűvös színű virágokat festenek, hímeznek, cérnával, fonállal, üveggyöngyből, kinek mely kézimunka a kedvesebb. Az alkotásokat aztán mind otthagyják a falu tanácsfája alatt.

A nyári napfordulóra virradó reggelen pedig minden fa mely addig nem bontott virágot, a Kisasszony tiszteletére készített virágok élő másával volt telehintve. A 123 éves becskefalvi Pimpóka néni váltig állítja, hogy - álmatlan lévén - ő bizony könnyű lépteket hallott éjszaka, sőt ki is kukkantott az ablakon, és látta elsuhanni Tavasztündért az alig pirkadó égbolt vászna előtt. Egy pillanatra megállt, s mintha intett volna könnyű kezével - viszontlátásra, jövő tavaszig!

A napforduló-éji virágokat hoztam el nektek ma, meséljen az elmúlt illatos napokról, s eljövendő langymeleg éjekről. Szép estét, hűsítőt :)

***

Az agybuggyasztó melegben csakis és kizárólag ezek a kedves hűs színek akartak a tűmre ugrani :) Nincs is velük baj, sőt imádom mindet, de fényképezni nagyon nehéz ezeket a színeket, legalábbis az én tudományommal... Tettem én mindenféle háttérre, változatos fényviszonyok közepette, végül egy Salvador Dalí album egyik oldalán mutatnak igazat :))) Remélem, a Mester nem haragszik meg érte, hogy háttérnek van hasznosítva :)

Minta nem volt, illetve ezt a befoglalást Domján Diától tanultam, köszönöm! A többi az úgy jött, ahogy a gyöngyök ugrottak a tűre. 

Hoztam egy off fotót is, kis fiatal leanderem első idei virága. Azt hiszem, a halvány barack lesz a következő szerelem-színem :)

Lila-türkiz mese sokadik fejezet - Nemfájvirág

Barátaim, hűvösek voltak még az esték, mikor utoljára találkoztunk. Azok a csípős tavaszi hidegek bizony nyomot hagytak rajtam, igen megfázítottam a hátam. De annyira ám, hogy még egy-egy rövid történet lefirkantásához sem igen tudtam leülni, nemhogy a barkácsoláshoz, kézműveskedéshez. No de azért vannak az embernek barátai, hogy segítsenek rajta. Mikor a Megyében megtudták, miért nem látogatok el hozzájuk egész tavaszon, a parajosdi Sósika néni balzsamot küldött nekem, hogy azzal kenjem be a fájós tagjaimat napnyugta után fél órával három napig. Szemem sem rebbent, én bizony kiálltam a teraszra minden alkonyatkor, számoltam a perceket, és a kellő időben elővettem a balzsamot. Nem is tettem hiábavalóan, mert harmadnapra - uccu hátfájás, elszaladt, mintha nem is lett volna :)

Ennek örömére mindjárt le is ültem gyöngyösládámhoz, és kanyarítottam két kis virágot, pont olyant, amilyenek a gyógyírt tartalmazó üvegcsén voltak: nemfájvirágot, és bajfeledőszirmot. El is küldtem gyorsan Sósika nénének, adná oda a kisunokájának, Csillagszemű Harangvirágnak. Sasposta-fordultával pedig elküldték nekem a rajzot, amelyen Harangvirág látható, a nemfájvirággal hajában.

Elhoztam nektek is a nemfájvirágot és a bajfeledőszirmot, gyógyítsa meg ahol fáj, űzze el a búbánatot. Szép estét, nemfájósat :)

***

Jaj, tényleg rég jártam itt, és tényleg a hátam miatt... olyan furcsán fájt és olyan nagyon, néha sikítoztam, pedig nem bevett szokásom. Na, szóval rohadtul fájt a hátam, és teljesen nyilvánvalón üléskor; mert a füvet simán lenyírtam hegynek fel, de ha leültem - szokásom szerint féloldalt - a laptophoz, egy légvételre belenyilallt.És akkor az égiek küldtek nekem egy tünde-kezű masszőzt, aki kivarázsolta belőlem a fájást! Azt mondta, olyan nagyon be voltak görcsölve a hátizmaim, hogy nagy gubók látszottak a hátamon! Isten éltesse a kezeit, most már nem gondolom, hogy a szívem nőtt kétszeresére, sem hogy az epeköveim nőttek fél méteresre! Bevallom, mindenféléket vizionáltam, és nem voltam vidám...  De most már vidámodok, ráadásul jógagyakorlatokat is végzek, és higgyétek el, a jóga naaaaagyon jó a hátfájásra. Meg a másfájásra is. Jó, hogy itt vagyok, jó, hogy itt vagytok :) 

Ja, és amióta nem blogoltam, megint fejlesztések voltak, fogalmam sincs, hogy fog kinézni a posztom, de ez nem tántorít el, legfeljebb holnap tupírozom majd! :) Puszi nektek!