2012. november 24., szombat

Ősz-színű mese LXV. fejezet - Az Öregtárna lámpása







Messze-messze, Suhatagon is túl, ott ahol a hegyek erednek, mély erdőben, tisztás közepén ősrégi tárna nyílik. A legelső törp-urak bányáiba visz, hol számtalan esztendőn át fejtették a hegyek ajándékát a szorgos kezek. A törp-bánya kiapadhatatlan kincseiről legendák keringtek, messze földekről vonzva a jóindulatú csodálókat, és a gonosz teremtményeket egyaránt. A Hideg-sziklákon élő sárkányoknak is fülükbe jutott a törp-bányászok gazdagságának híre, szárnyra keltek hát, és a Harmadkor 2840-ik évében megtámadták az Öregtárnát. A törpöknek sok áldozattal járó csatában sikerült csak megvédeniük kincseiket. 




Akkor VIII. Mordizom király elhatározta, hogy lezárja a tárnát. A bejárat fölé a tárnában fejtett ásványokból faragott Kővirágot tettek, és Gandalf mestert megkérték, tegyen a kapura bűbájt. A titkos jelszót ha kimondod, felizzik a Kővirág közepe, ezüst fénnyel önti el a tisztást, s kinyílik az ajtó. S a nyolcszáznyolcvannyolc lépcsőfokon leereszkedve, csodák tárulnak szemed elé, a Föld legmélyebb belsejének csodái… 



Az Öregtárnát őrző Kővirágot hoztam el ma este, találjátok el a jelszót, s felfénylik :)



***

Vezsuzsi Ózor virágát fűztem meg, köszönöm Zsuzsi! Imádom, jó nagy medál ám :) Már vagy másfél hónapja kész van, fel is akartam tenni, aztán elmaradt... de jó dolog miatt maradt el! Képzeljétek, hosszú idő után dolgozom, igazi munkahelyem van :) Jó munka, nemes céllal létrejött szervezetnél, értelmes kollégák, rendes főnök, gyönyörű iroda, az angol mellett az oroszt is végre használom, és még fizetnek is :) Hát nem csodás? De igen. Szurkoljatok, hogy véglegesítsenek, én mindent elkövetek! Hát a blogolásra nem nagyon tudok időt szakítani, de még fűzni sem, no de ami késik nem múlik. Vigyázzatok magatokra, el ne kapjatok valami rondaságot, én már két hete ugatok mint a láncos kutya :( De most még ez sem tud lelombozni. Előre a munka frontján :)

2012. október 2., kedd

Régnemhallott mese LXIV. fejezet - Estei és Esticsillag arany ősze







Az ifjú Estei Elrond tünde-úr udvarában, az Utolsó Meghitt Otthonban élt. Valódi nevét – Aragorn – ő maga is csak húsz-egynéhány éves korában ismerte meg, csakúgy, mint gyökereit és sorsát, mely vagy a Királyság visszatértét, az Ember korszakának kezdetét és a Sötétség elmúltát, vagy a Gonosz Nagyúr örökkig tartó uralmát hozza majd az idők teljességével. 
Azon a napon, mikor mindezt megtudta, Estei sorsa nemcsak a majdani Gyűrűhordozókéval és a Sötétség ellen küzdő népekével forrt egybe: azon a napon, az Aranyerdő fénylő fái közt egymás szemébe néztek Esticsillaggal, és mindketten tudták: egy napon vagy minden remény meghal, vagy beteljesül. S Esticsillag számára a remény beteljesülése is keserédes lesz majd: Aragorn király oldalán a halandó létet választja, és soha nem szállhat a Nyugati tengerek felé tartó hajókra, hogy népével az idők végeztéig és még azon is túl örök napsütésben éljen.



Mint ismeretes, a Gyűrűháború a Király visszatértével ért véget. Aragorn király és Arwen-Esticsillag királyné hosszú-hosszú éveken át szerelemben és boldogságban éltek. Amikor Aragorn érezte, hogy kirendelt ideje lassan lejár, még egyszer utoljára elvitte élete királynéját az Aranyerdőbe, s ott sétáltak, és búcsúztak egymástól. Lépteik nyomán aranyszínű virágok nyíltak, s előttük is, aranyló ösvény csillogott, egészen az Erdő mélyéig. Aragorn király ekkor így szólt: A te lépteid Arwen, sosem halványulnak el, mert e virágok a világ végéig, és még azon is túl őrzik emléked. Ne szomorkodj hát, sok adatott nekünk, vetettünk is, arattunk is, most már itt az ideje, hogy visszaadjuk, amit kaptunk. És Esticsillag királyné akkor megértette, mit vállalt a halandó léttel. Mikor Aragorn úr átadta koronáját fiának, elment a Királyok Házába és ott lefeküdt megpihenni, Esticsillag elköszönt mindenkitől akit szeretett, elment az Aranyerdőbe, és ott lefeküdt a virágok közé. Az arra járó vándorok a mai napig hallják tiszta hangját, amint szíve királyától búcsúzik…




Az Arwen-Esticsillag királyné lépteit őriző virágokat hoztam el ma, meséljen mindarról, ami drága a szívünknek, mert el kell múlnia. Szép estét, ősziesen susogót!

***
Csapó Kriszta Pajzsvirágját fűztem meg, picikét módosítva csak. Köszönöm Kriszti, kedvenceim egyike!
Kedveseim, olyan rég jártam erre, még a Blogger jelszót is csaknem elfelejtettem :) Az én utamat mostanság nem virágok jelzik, inkább ellepték a hepék és a hupák, a nyár pedig hozott egy-egy nagyobb kátyút, amibe belehuppantam, és nehezen kelek fel belőle. A fűzéstől nem veszi el semmi a kedvem, de a mesefolyam bedugult a kátyú sarától, nem akart jönni a szó, és így valahogy a blogoláshoz sem volt kedvem. A sötét időkben nekem a betű jelenti a gyógyító fényt, ha magam alatt vagyok, jön A Gyűrűk Ura, Gerald Durrell, Vavyan Fable, Anna Arkagyevna Karenyina, József Attila, Svejk a derék katona - nem feltétlenül ebben a sorrendben, és néha egyszerre több is :) A Gyűrűk Ura függelékeit is rongyosra olvastam már (pedig azt az első tíz olvasásra kihagytam, mert hát nem tartozik a fő mesébe), ott találtam rá Aragorn és Arwen történetére. A szívem nyolcvanhatodjára is szanaszét hasad Esthajnalcsillag sorsán, pedig annál szebbet és teljesebbet ritkán olvasni, és mégis... no szóval, nem tudok szabadulni tőle, és ilyenkor az aranyló mallornfáknak fűzök medált :) Tolkien apótól bocsánatot kérek, hogy átírom kicsit a történetet, de tényleg csak nagyon kicsit :)

Azért jók is történnek ám! Kicsi öreg kutyusom, akinek sajnos epilepsziás rohamai vannak, nagyon-nagyon erős és velünk akar maradni. Egész jól bírja, néha felélénkül és nekiáll még a lépcsőn is urgándozva battyogni! Hoztam egy nyári képet, a terasz kövei közt kinőtt egy kis petúnia, azt szagolgatja Moriszka :) Aztán elhatároztam, hogy leteszem a cigit -  aki személyesen ismer, tudja, hogy gyárkémény vagyok. Az első két nap majdnem családirtást vittem véghez, úgyhogy most elszívok két-három szálat egy nap, így egész jól elvagyok. A frizsidert mondjuk gyakrabban letámadom, mint azelőtt, még jó, hogy nyáron fogytam pár kilót :))) Bízom benne, hogy az új esztendőbe füstmentesen megyek át! Megyek, körbenézek a blogotok tájékán, bár bepótolni biztosan nem tudom a mulasztást. Puszi nektek, köszönöm, hogy nem felejtettetek el!


2012. július 28., szombat

LXIII. fejezet - Lankás-völgyi narancsszüret


 
Képzeljétek barátaim, narancsszüreten voltam! Elmesélem nektek, hogy volt.

Lankás-völgy a Megye legdélebbi csücskében bújik meg, és éghajlata miatt igen kedvelt kirándulóhelye a hobbitnépnek: a tavasz langyos és esős, a hosszú nyár párásan meleg, az ősz millió színben játszik és eltart december haváig; a tél enyhe és igencsak nyúlfarknyi, merthogy általában már február közepén beköszönt a kikelet. A mediterrán klímának híre ment Emberföldön is, így esett, hogy a Gyűrűháború és Középfölde megszabadulása után nem sokkal meglátogatta a Lankás-völgyet Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, egyenesen az emberföldi narancs-nagyhatalom szívéből. Don Pedro de la Santa Cruz í del' Aranciata, aki megengedte, hogy a hobbitok - időmegtakarítás végett - Pepének szólítsák, egészen belehabarodott a vidékbe, és bizony a helybéli aranyhajú, barackszín bőrű leányok sem hagyták hidegen. Első, rövid látogatását több, hosszabb tartózkodás követte, majd a Negyed(szabad)kor harmadik esztendejében áttelepült Pepe Lankás-völgybe. Nem érkezett ám üres kézzel, mert vitte szülővárosa, Santa Maria de Rosa del Asunción legszebb narancsfáinak csemetéit.

A csemeték csodamód kedvelték új helyüket, megeredtek, megerősödtek. A helybéli hobbitok örömmel szegődtek el Pepe úrhoz narancsot ültetni, szüretelni.Mára már nemcsak a Megyét, de Középföldét is a Lankás-völgyi Narancsliget látja el finom, lédús naranccsal. A narancsszállító hobbitoknak pedig csodájára járnak Középfölde-szerte, mertmivel gyönyörű nevük - mint Adoración, Estrella, Felipe, Belita, José -, no meg sűrű, egyenes szálú fekete hajuk, villogó nefelejcskék szemük mindenkit levesz a lábáról...

A Lankás-völgyi Narancsliget medált hoztam el ma nektek, meséljen a tisztára mosott kék ég alatt érő gyümölcsökről. Szép hétvégét, meleget, virágillatosat!


***

A narancs-türkiz párosítást csodára szeretem :) Érdekes, hetek óta kerülgettem a fotókat erről a medálról, nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármilyen hobbit-mese - tündés meg főleg nem - kerekedhetne a színekből. De csak le kellett ülni, és narancsligetet növeszteni a Megyébe, a többi már jött magától :) Mintám nem volt a medálhoz, fűztem ahogy jött, ez lett belőle, fogadjátok szeretettel. Ja, és nem tudom, mikor van a való világban narancsszüret, mindenesetre a Megyében most volt :)

2012. július 20., péntek

Nyárszínű mese LXII. fejezet - Clauril naptükre


A Nagy Zöld Réten él Clauril, az ezerkezű tünde-leány. Ezerkezűnek nevezik, mert amit csak kézbe vesz, abból mindig valami szép és jó kerekedik ki. Növényekből, tejből lágyan tisztító szappan - olajakból, mirrhából puhító balzsam - szövött anyagból meleg takaró - gyöngyből, ásványból ékítő medál. Áldás van Clauril kezein, s ő ezt az áldást amilyen bőven kapja, olyan bőven osztja szét kedvére, hadd örüljön mindenki, aki kap belőle.
 
A Réten üldögélt Clauril, a fűben megbúvó aranyfényű virágokat nézte, s formájukra-színükre készített nyakbavaló kalárist. A közepére kis tükröt tett, hogy nézze magát benne kinek kedve tartja. Nap-anya épp legmagasabban járt a nyári égen, meglátta a csillogást a Zöld Rét közepén, s lehajolt, lássa mi történik. Magát pillantotta meg zöld levelek, aranyfényű virágok között. Oly igen megtetszett neki amit látott, hogy saját izzó orcáját beégette Clauril medáljának közepébe, hogy a kis tükörbe bárki belenéz, ne láthasson benne mást, mint a Nap mosolyát. 



Clauril naptükrét hoztam el ma nektek, meséljen a zöld nyári réten fekve az arcunkba nevető napsugarakról. Szép estét, álmodjatok a tegnapi vagy a holnapi napsütésről :)

***

Timimu barátnőmtől kaptam a Napmedált, csak úgy, mert megérdemlem! Vagy nem, de ez Timit nem tartja vissza :) Clauril Tímea tünde nyelven, és illik is rá, mert tényleg ahány keze, annyiféle szépet és jót készít, a szájával gyógyítókat mond, a gondolataival elgondolkodtat, vagy tükröt tart elém, hogy lássam magam más szemén keresztül... és még sorolhatnám! A gyöngyözés-blogolás egyik legjobb folyománya, hogy megismertem. És még sok ilyen folyománya van ám, mert van még blogos barátom, és itt vagytok Ti, mindannyian egy-egy tünde-mesét érdemlők :) Köszönöm, hogy jöttök, és efhariszto Timimu, köszönök mindent, mint mindig.

2012. július 13., péntek

Türkiz mese LXI. fejezet - Marcipános guglóf díszesen Gimlodok módra

 

Emlékeztek még Tulifulin törp-király uramra, és az ő híres mézeskalácsára? Nos, a cukrászmester törpök és az édesszájú hobbitok közt nem szakadt meg a barátság, sőt! Közösen újféle-fajta édességet találtak ki - de ne szaladjak nagyon a dolgok elébe, elmesélem az elejétől. Az úgy volt, hogy mióta tavalyelőtt Likasdi Mariska, a kotorékfői polgármester szebbik leánya (a másik is csinoska ám!) udvari mézeskalács-készítő lett Törpországban, felvirágzott a cukrászmesterség a Megyében. Olyan nagy az érdeklődés a szemet-ínyet egyformán gyönyörködtető édes remekek iránt, hogy a Suhatagi Királyi Törpcukrász Akadémia fiókiskolát nyitott Kotorékfőn. Igazgatója Tulifulin felséges unokaöccse, Gimlodok lett - és nem csak magas kapcsolatainak köszönhetően, mert igen hírneves cukrász, a habverő úgy pörög a kezében, szédülés csak nézni is! Az iskolatanács elnökének Likasdi kisasszonyt választották meg.

Gimlodok uram örömmel tette át székhelyét a Megyébe, mert sok jót hallott a hobbitok kellemes természetéről, kézügyességéről, szeretetükről a kézművesség iránt. Gimlodoknak a mestersége mellett van egy kedvtelése is, ékszereket készít ásványból, üveggyöngyből, csillogó kristályból. Likasdi Mariskának is készített egyet a közös munka örömére. Türkiz ásványgolyókat fognak közre apró üveggyöngyök, mintha csak színes cukormázzal lennének kicsipkézve. Mariskának oly igen tetszett a kaláris, hogy mindjárt nekiállt süteményt formázni annak mintájára. Egy kuklafa nevű mintázóeszközt használt, amivel a hobbitok szappant formáznak. Az elkészült süteményt el is nevezte Mariska kukláfnak, de mivel a törpök a k hangot nehezen ejtik, Gimlodok uram (akinek nevét Gimlodoh-nak ejtik) gugláfnak, guglófnak mondja. A guglófot Mariska töltötte meg édes csokoládés krémmel, Gimlodok pedig a cukormázas díszítést ügyeskedte rá, pont olyan színekben, mint Mariska medálja. Csodájára is járnak a hobbitok mind Mariska medáljának, mind a kooperációban készült színes guglófnak!

A törpös-hobbitos guglófot hoztam el ma, meséljen nektek kemencéből szálló édes illatokról, nagyanya krémet keverő kezéről. Szép estét, édeset :)
 
 
 
 ***
 
Vezsuzsi  Elek medálját fűztem meg. Kicsit kajla lett a szélén a "rücücü" ahogy Zsuzsi mondja, meg hullámzik is, ám ez számomra nem von le kedvességéből, szeretem így, ahogy van :) A közepén a golyók, körülöttük a minikásákkal, hát az tisztára kuglófot mutatott. Megfűzöm az egész családot, azt hiszem, nagyon bejönnek Elekék. Köszönöm Zsuzsi, mint mindig, mindent!

2012. július 7., szombat

Türkiz mese LX. fejezet - Óda a karamellfagylalthoz



Az alábbi örökbecsű költeményt kedves barátom, Láposfalvi Tóbi szerzette egy rekkenő nyári napon - épp olyanon, mint a mai. Bizony, a Megye kedves dombjaira is rátelepedett Nyár asszonyság, de olyannyira, hogy szegény hobbitokban hetek óta csak az tartja a lelket munka közben a földeken, hogy az esti hűsítő itókát képzelik maguk elé. No meg hatalmas fagylaltkelyheket, ugyanis mióta megtanultak jéggolyóbist készíteni, kedvenc csemegéjük lett. A karamellás jéggolyó az idei nyár sztárja, hallgassátok hát Tóbi uram ódáját.

Elhoztam nektek magát a fagylaltkölteményt, és azt a kis medált, amit a karamellgolyóra emlékeztető gyöngy köré készítettem. Szép estét, hűsítsétek magatokat fagylalttal, gyümölccsel, jeges limonádéval - úgyis hamar felforralja véretek Nyár asszony perzselő lehellete :)

***

Jéggolyó, jéggolyó, csak te kellesz nékem!
Hűs hajnal harmatát ígéri deres szépséged.
Mikor a nap tűz, én rólad álmodom,
Vérforraló nyárban utánad vágyakozom.

Jeges vagy, mégis forralod a vérem,
Hideg barnaságod forró vágyam nékem.
Éjjel is, nappal is, mindig míg csak nyár van:
Tégedet kívánlak minden porcikámmal!

Karamell-jéggombóc,  szegődj segítőmül:
Jöjj, hűtsd le pocakom - s vérem is megenyhül!


***

Hogy bírjátok az agyforraló időt?  Már minden bajom van, napok óta a morgós medve és a hisztis tyúk formációk között ingázom... Még a fagylalt sem segít, sőt a jéghideg meggyszósz sem, pedig attól általában áldottnak érzem magam :) Ráadásul a hátam is bekrepált megint, most is fekve írok... a többi bajomról nem is beszélve - na jó, itt hagyom abba, szerintem mindannyian sorolhatnánk, hol van az megírva, hogy a nyavalygásomat kell hallgatnotok? Jövő héten jön az enyhület, barátaim gyertyát gyújtottak derekamért-jósorsomért, úgyhogy ígérem, vidámsággal és szép gyöngyökkel jövök legközelebb! Sokat fűztem két hátfájás közt, majd fotózom és mutatom - lesz hűvös is, forró is :) Ölellek benneteket, legyen veletek Zivatar istennő, hozzon nektek hűsítő esőt :)

2012. június 22., péntek

Pasztell mese LIX. fejezet - Nyárköszöntő helyett Tavaszbúcsúztató




Bár mi emberországiak már rég búcsút integettünk a röpke, lenge, simogató napsugarú Tavasznak, és betessékeltük a nyakpirosító, vért felforraló, mennydörgést sirító Nyarat, no de nem azért ne feledjük, a váltás most volt, bizony épp csak tegnap. De akárhogy is van, a Nyarat köszönteni illik. Nálunk. Mert a Megyében ilyenkor inkább a Tavaszt, a minden hobbit szívének kedves kisasszonyt búcsúztatják. Szomorkodni azért nem szomorkodnak, hiszen a búcsú csak egy röpke esztendőre szól, de azért megadják a módját. Rendbe teszik a portát, kiglancolják az ablakokat, fényesre seprik még a kerti ösvényeket is, hadd libbenjen Tavasz kisasszony lába tiszta földön még utoljára. Este a férfinép összegyűlik a hobbitfalvi Zöld Sárkánygyík fogadóban, koccintással üdvözlik az év legkurtább éjszakáját. Az asszonyok is egybegyűlnek, ilyenkor teszik el az első korai befőtteket, savanyúságot. Az ifjú leányok pedig a helyi csibekörben készítik el ajándékukat az elköszönő Kisasszonynak: hűvös színű virágokat festenek, hímeznek, cérnával, fonállal, üveggyöngyből, kinek mely kézimunka a kedvesebb. Az alkotásokat aztán mind otthagyják a falu tanácsfája alatt.


A nyári napfordulóra virradó reggelen pedig minden fa mely addig nem bontott virágot, a Kisasszony tiszteletére készített virágok élő másával volt telehintve. A 123 éves becskefalvi Pimpóka néni váltig állítja, hogy - álmatlan lévén - ő bizony könnyű lépteket hallott éjszaka, sőt ki is kukkantott az ablakon, és látta elsuhanni Tavasztündért az alig pirkadó égbolt vászna előtt. Egy pillanatra megállt, s mintha intett volna könnyű kezével - viszontlátásra, jövő tavaszig!

A napforduló-éji virágokat hoztam el nektek ma, meséljen az elmúlt illatos napokról, s eljövendő langymeleg éjekről. Szép estét, hűsítőt :)


***

Az agybuggyasztó melegben csakis és kizárólag ezek a kedves hűs színek akartak a tűmre ugrani :) Nincs is velük baj, sőt imádom mindet, de fényképezni nagyon nehéz ezeket a színeket, legalábbis az én tudományommal... Tettem én mindenféle háttérre, változatos fényviszonyok közepette, végül egy Salvador Dalí album egyik oldalán mutatnak igazat :))) Remélem, a Mester nem haragszik meg érte, hogy háttérnek van hasznosítva :)

Minta nem volt, illetve ezt a befoglalást Domján Diától tanultam, köszönöm! A többi az úgy jött, ahogy a gyöngyök ugrottak a tűre. 

Hoztam egy off fotót is, kis fiatal leanderem első idei virága. Azt hiszem, a halvány barack lesz a következő szerelem-színem :)

2012. június 16., szombat

Lila-türkiz mese sokadik fejezet - Nemfájvirág





Barátaim, hűvösek voltak még az esték, mikor utoljára találkoztunk. Azok a csípős tavaszi hidegek bizony nyomot hagytak rajtam, igen megfázítottam a hátam. De annyira ám, hogy még egy-egy rövid történet lefirkantásához sem igen tudtam leülni, nemhogy a barkácsoláshoz, kézműveskedéshez. No de azért vannak az embernek barátai, hogy segítsenek rajta. Mikor a Megyében megtudták, miért nem látogatok el hozzájuk egész tavaszon, a parajosdi Sósika néni balzsamot küldött nekem, hogy azzal kenjem be a fájós tagjaimat napnyugta után fél órával három napig. Szemem sem rebbent, én bizony kiálltam a teraszra minden alkonyatkor, számoltam a perceket, és a kellő időben elővettem a balzsamot. Nem is tettem hiábavalóan, mert harmadnapra - uccu hátfájás, elszaladt, mintha nem is lett volna :)

Ennek örömére mindjárt le is ültem gyöngyösládámhoz, és kanyarítottam két kis virágot, pont olyant, amilyenek a gyógyírt tartalmazó üvegcsén voltak: nemfájvirágot, és bajfeledőszirmot. El is küldtem gyorsan Sósika nénének, adná oda a kisunokájának, Csillagszemű Harangvirágnak. Sasposta-fordultával pedig elküldték nekem a rajzot, amelyen Harangvirág látható, a nemfájvirággal hajában.

Elhoztam nektek is a nemfájvirágot és a bajfeledőszirmot, gyógyítsa meg ahol fáj, űzze el a búbánatot. Szép estét, nemfájósat :)
***
Jaj, tényleg rég jártam itt, és tényleg a hátam miatt... olyan furcsán fájt és olyan nagyon, néha sikítoztam, pedig nem bevett szokásom. Na, szóval rohadtul fájt a hátam, és teljesen nyilvánvalón üléskor; mert a füvet simán lenyírtam hegynek fel, de ha leültem - szokásom szerint féloldalt - a laptophoz, egy légvételre belenyilallt.És akkor az égiek küldtek nekem egy tünde-kezű masszőzt, aki kivarázsolta belőlem a fájást! Azt mondta, olyan nagyon be voltak görcsölve a hátizmaim, hogy nagy gubók látszottak a hátamon! Isten éltesse a kezeit, most már nem gondolom, hogy a szívem nőtt kétszeresére, sem hogy az epeköveim nőttek fél méteresre! Bevallom, mindenféléket vizionáltam, és nem voltam vidám...  De most már vidámodok, ráadásul jógagyakorlatokat is végzek, és higgyétek el, a jóga naaaaagyon jó a hátfájásra. Meg a másfájásra is. Jó, hogy itt vagyok, jó, hogy itt vagytok :) 
Ja, és amióta nem blogoltam, megint fejlesztések voltak, fogalmam sincs, hogy fog kinézni a posztom, de ez nem tántorít el, legfeljebb holnap tupírozom majd! :) Puszi nektek! 

2012. május 6., vasárnap

Orgona ága...



... barackfa virága, öltözzetek új ruhába Anyák napja hajnalára :)

Csillogó kis golyócska Mamának. Virág terén idén bizony előrehoztuk anyák napját, mert a melegben nagyon hamar elvirágoztak az orgonák, anélkül viszont nincs ünnep :)




Szép vasárnapot, napsugarasat, ünneplőst!

2012. május 1., kedd

Hupisárga mese LVII. fejezet - Bombadil Toma májusi nótája :)


Hejhó, halihó, fűzfavityilló,
Süt a nap hétágra, kedvem csudijó!
Sárgaképű égi vándor
Reggel szelíd, délben lángol
Kizöldíti a világot,
Melenget fát, füvet, virágot.
Hejhó, halihó, villa meg olló,
Itt az éj holdleány felkél mosolygón.
Éjkék ég a fátyola, csillagvirág dísszel,
Végigcsorgatja utamat Halvány sárga fénnyel.
Hejhó, halihó, tralla-lallalárom
Nappal s éjjel májusban víg utamat járom!
S mikor utam végigjártam,
Hazatérek megpihenni
Napom-holdam otthon is van:
Tünde-asszony szép érméjét
Emberországi barátom
Nappá s holddá díszítette.
Ablakomban sziporkáznak,
Együtt örülünk a mának :)



Bombadil barátunk tavaszi nótáját hoztam el ma nektek, meséljen a szikrázó napsütésről és az ablakon bekukucskáló éji holdsugarakról. Szép estét, vidámat, holdfényeset!




***

Még nem volt ilyen agypunnyasztó meleg, mikor a postás délről hozott nekem csomagot, az én tünde-asszony gyöngybarátomtól, Horimarikától telis-tele színpompás gyurmakabosonokkal :) Kértem egy napocskát és egy holdacskát - naná, hogy legalább ezereket kaptam (unokaöcsémnek ez jelenti a nagyon sokat :)) Hogy én mennyit molyoltam, míg úgy találtam, sikerült rendes ruhát adni a szépségeknek! A Luca széke nem készült ennyi ideig - vagyis megfűzni nem volt sok idő, csak kiagyalni, milyenek legyenek :) Marika drága, remélem elnyeri tetszésed, köszönöm a sok-sok szépséget. Minta: Hatsumi Oshitani Swirling Sun medálja, a Bead & Button 2008. augusztusi számában jelent meg. たいへん ありがとう, taihen arigatou!

2012. április 18., szerda

Mégtaláltamtürkizt mese LVI. fejezet - Utak találkozása vár...



... és minden úttalálkozásnál dönteni kell - merre is, erre vagy arra... netán amarra? A hobbitnép köztudottan otthonülő fajta - persze a Gyűrűhordozók kivételek hiszen sorsuk igen messzi utakra vitte őket -, így bármilyen jó is a szimatuk, bizony könnyen eltévednek. Azaz eltévednének, ha nem segítenék őket csudás fortélyok. A hobbitok Esthajnalcsillagáról már hallhattunk, most megmutatom nektek Gandalf mester és Bilbó uraság örökségét, melyet a Megyére hagytak, a hobbitok igaz örömére, minden az urát este aggódva hazaváró hobbit-asszony megkönnyebbülésére.


Annak idején Bilbó uraság igencsak hirtelen indult neki a széles szép világnak tervezés, térképek nélkül. Ha meggondoljuk, nem is baj, hiszen ha túl sokat gondolkodott volna, tán elszáll a bátorsága - ami, utólag tudjuk, rosszra fordította volna Középfölde sorsát. No szóval, Bilbó uram nekiiramodott, legyőzte az erebori sárkányt, megtalálta az Egy Gyűrűt - és indult volna hazafelé. Igen ám, csakhogy miután törp-útitársaitól elköszönt egy keresztútnál, és magában folytatta útját, rá kellett jönnie, hogy a Sárkányt legyűrni tán könnyebb volt, mint hazatalálni a rengetegben! Megpihent egy útelágazásnál, s igen fohászkodott, jönne bár arra valaki jótét lélek, hogy útba igazítsa. "Hej, bár volna itt Gandalf barátom, ő aztán kiszagolná a helyes utat!" - gondolta. Közben beesteledett, s a sűrű félhomályban ezüstös derengést pillantott meg Bilbó. Meregette szemét, hát a két ösvény kereszteződésénél álló fa törzsét mintha világítani látná! Mikor közelebb merészkedett, egy kereszt-formát pillantott meg, a négy ága a négyfelé induló út irányába mutatott. S az egyik ága fénylett, ahogy nézte, egyre erősebben sziporkázott. Bilbó nem soká morfondírozott tovább, a szíve azt súgta, jót mutat, s elindult abba az irányba, amerre a fénysugár mutatott.

Még három útelágazásnál lelt Bilbó hasonló hazamutató fényre. Baj és gond nélkül haza is ért Hobbitfalvára. Fáradtságát kipihente, rokonait végiglátogatta, és egy szép tavaszi napon épp a kertjében üldögélt és élvezte a langyos napsugarakat, a madarak fészekrakó sürgés-forgását, mikor a kertkapuban ismerős magas kalapot pillantott meg. "Gandalf, de jó, hogy jöttél, már kezdtem elunni magam a nagy nyugalomban!" "Barátom, örömmel látom, hogy épségben hazaértél. Ezek szerint segítettek a kis útjelzőim!" Így bizonyosodott meg Bilbó arról, amit szíve sejtett már az erdőben, hogy az útjelző fényeket barátja tette ki az ő hazasegítésére!



Az útjelző keresztet hoztam el nektek ma, meséljen arról, hogy vannak barátok, akik megkönnyítik utunkat. Szép estét, el ne tévedjetek a sötétben :)

***

Try-to-be-Better Filled Square mintáját erőszakoltam meg kicsit :) Épp nem volt rivolim, de már van, asszem azzal szebb lesz. Az enyém kicsit nyomi, kicsit csajla, de az enyém, és szeretem :)

2012. április 13., péntek

Pasztell mese LV. fejezet - A jövőbevivő kristály



A mai történetet úgy mondom el nektek, ahogy Láposka nénitől, a 123 éves hobbit-anyókától hallottam a minap, hallgassátok szeretettel.

Mikor Láposka néni még kicsi Lápika volt, örökösen kérdezett. Édesanyám, hány éves koromban fogok férjhez menni? Ki lesz a párom? Mikor érünk már oda, olyan unalmas útközben… Miért leszek olyan sokára felnőtt? Egyre csak kérdezett, egyre csak futott, mindig tovább, mit hoz a jövő, mi lesz majd ha… Anyja, mikor már nem győzte a válaszokat, azt tanácsolta: - Menj el lányom a Hídhoz, ott lakik a jövőlátó asszony, bizton választ ad majd neked.


Lápika futott ahogy a lába bírta, még a kedvenc ligetben sem állt meg, hogy meghallgassa a madarak dalát, megnézze mennyit nőttek a kankalinok múlt hét óta. Lélekszakadva esett be a jövőlátó asszony kicsi kunyhójába. Alighogy beért, még a kendőjét sem vette le, mindjárt sorolta a kérdéseit: hogy lesz ez, miként lesz az. Az öregasszony mosolyogva hallgatta, majd elővett egy kicsinyke színes kristálygolyót, ezüstláncra tette, és Lápika nyakába akasztotta e szavak kíséretében: - Ez egy jövőbevivő kristálygömb. Látom, nagyon siettetnéd az eljövendőt. Csak fordítsd az ég felé a gömböcskét, s mondd ki, életed mely szakaszában, hol és kivel akarnál lenni, s úgy lesz. Használd okosan leányom!

Lápika szaladt vissza, de már hazáig nem bírta ki, a ligetben leült a virágzó somfa alá, az égnek tartotta a kristálygömböt, s kívánt: Legyek a menyegzőmön, vőlegényem oldalán! Úgy is lett. Gyönyörű esküvő volt, no de mi lesz ezután? Legyek gyermekeim körében, otthonunkban… Igen-igen, de mi lesz majd ha férjem már jómódban, köztiszteletben irányítja gazdaságát? Hát lett jómód is. Egyre csak kérdezett, a kristálygömb szikrát hányt a napfényben, s mikor Lápika mint polgármesterné vonult végig csinos, sokszobás ürege termein, egy tükörrel találta magát szemben, s onnan ráncoktól szabdalt arcú, fekete ruhás öregasszony nézett vissza rá. Lápika kislány-hangján kiáltott fel: - Egek, hogy lehet ez, hiszen még nem is éltem! A világ forogni kezdett körülötte, szédültében a pamlagra rogyott… s mikor kinyitotta szemét, a somfa ágain át kukucskáló napsugarak a tűztek a szemébe, madarak csicseregtek, de hogyan! Sosem hallott még ilyen szép madárdalt. Meleg tavaszi délután volt, minden élt és minden úgy volt szép, ahogy volt.

Lápika sosem mesélte el édesanyjának, hogy is volt a jövőlátónál. A kristálygömböt mindig magánál tartotta, de az ég felé többé nem emelte. Úgy érte meg a 123-ik esztendejét, hogy örülni tudott minden egyes napnak. Sosem volt többé unalmas az útközben…


Lápika jövőbevivő gömbjét hoztam el ma nektek, meséljen az útról, aminek minden métere az élet maga, és ezt az utat most járod. Szép estét, szeressétek a jelent, amennyire csak lehet :)

***

Sok-sok-sok csillogó kúpos gyöngyöm van, nagyon élvezem! Eddig csak díszítgettem velük néha-néha, most tobzódás fennforgása van tényállásban :) Ezt a gömbit fotó után fűztem, nem találtam mintát, ha tudjátok merre található, írjátok meg légyszi, hadd hivatkozzam rá. Köszönöm előre is :) Fotózni egyáltalában nem sikerült, ilyenek a színek nagyjából, de mégis sokkal szebb és csillogósabb élőben!

2012. április 7., szombat

Lettmégtürkizem mese LIV. fejezet - Tizenkét könnycsepp



Az ünnep előestéjén szóljon helyettem egy messziről jött üzenet :)

„Emberország szép ünnepén minden jót kívánunk messzi földi barátainknak. Hozzon nektek a tavasz megújulást, virágozzanak fáitok, földjeiteket áztassa frissítő eső, kedvetek legyen virágos és bizodalommal teljes.


Megyei hagyomány szerint az új élet beköszöntével a szellősdi könnyező fa egy-egy könnycseppjét felfogjuk és összegyűjtjük mindazokért és mindazért, akik-amik számunkra fontosak. A tojásgyűjtő ünnepen tizenkét csepp könnyet gyűjtöttünk nektek:

Egyet földjeitekért, legyen bőven termő minden talpalatnyija
Egyet gyümölcsfáitokért, rügy egy se fagyjon le idén
Egyet búzátokért, új kenyeretek legyen elegendő
Egyet folyóitokért, tiszták legyenek s halban bővelkedők
Egyet erdeitekért, növekedjenek a csemeték árnyat adó óriássá
Egyet virágoskertjeitekért, ezer színben pompázzanak
Egyet hegyeitekért, csillanjon a sziklákon a tiszta Nap fénye
Egyet Megváltótokért, aki oly súlyos terhet vállalt értetek
Egyet gyermekeitekért, cseperedjenek egészségben, boldogságban
Egyet öregeitekért, ne szomorítsa szívüket magány
Egyet egész népetekért, nőjön bennetek nagyra a remény és bizodalom a jövőben
Egyet családotokért, töltsétek együtt a szép ünnepet s majdan a hétköznapokban se hagyjátok el egymást.

Igaz barátsággal: a megyebéliek
Tojásünnep havának hetedik napján”




A tizenkét könnycseppet hoztam el ma nektek, segítsen tisztára mosakodni az ünnepre. Szép estét!


***

Ismét türkiz és ismét Pyramid ring :) Köszönöm a mintát Audrey! Nagyon hiányoztok már, olyan régen jártam itt, de még látogatóba sem nagyon volt időm jönni. Ünnep alatt esténként bepótolom :) Szép Húsvétot!

2012. március 21., szerda

Elfogyottatürkiz mese LIII. fejezet - Bombadil Toma tavaszköszöntő nótája



Hej, tillárom, trallalárom!
Tavasszal az erdőt járom!
Fent a madár, lent a virág,
Kikelet van, ébredj világ!
Hej tillárom, tralla-lallalárom,
Vár Aranymag, az én párom -
Dalolja a tavasz-nótát,
Várja haza Toma gazdát.
Trilla-tralla-trallalárom!
Engem hiába ne várjon,
Kosaram teli virággal
Frissen szedett tulipánnal.
Zsebemben kaláris lapul,
Aranymagnak ajándékul.
Trille-trülli-trallalárom,
Emberországi barátom
Küldte nékem messzi földről:
Szép nyakéket színes gyöngyből.
Ékítsék Aranymag nyakát,
Vidítsák kedvesem napját!
Hej, tillárom, trallalárom,
Élj sokáig, jó barátom!



Bombadil Toma gazdának fűztem virágos medált, illetve dehogy neki, Aranymagnak - de Toma rendelésére :) Köztudott, hogy Toma koma nem a konvenciók híve ha színekről van szó. Most is külön kiemelte, hogy a padlizsánlila tulipán a kedvence - így padlizsános-rózsás kaláris készült. Elhoztam nektek is, legyen ez a mi Toma-koma-féle tavaszváró medálunk :) No és elhoztam Toma nótáját is, amiben nagy örömömre és büszkeségemre személy szerint meg vagyok említve :) Szép estét, tavaszillatút!

***

Minta: Az nem volt, de... miután megfűztem, blogbarangoló útjaim egyikén láttam egy igen hasonló medált, ami Mano Sweety Donut mintája alapján készült. Az könnyen lehet, hogy régebben is láttam már ilyet, de tutira nem ismertem Kriszta mintáját. Megnéztem a mintát, nem is ugyanúgy fűztem. Erre mondják, hogy nincs új a nap alatt :)

2012. március 15., csütörtök

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!



"Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted."

Petőfi Sándor: A szabadsághoz - 1848

2012. március 12., hétfő

Türkizdeazévatehetróla mese LII. fejezet - A nap-tündék talizmánja



A nap-tündék messze keleten éltek, ott ahol a legfényesebbek a nappalok. Réges-régi énekek szerint, melyeket ma már csak a szél suttog csendes éjjeleken, Ivinuir teremtette őket, aki a Napot imádta, hozzá énekelt az Idők kezdetén. Magasak voltak és karcsúk, hajukban a napsugár aranya tündökölt, szemükben a derűs déli égbolt kékje csillant. A tünde-nép többi nemzetségétől eltérően ők nem a Csillagok Királynőjét, hanem a Lángoló Herceget szerették mindenek felett, a meleget adó fény volt számukra legkedvesebb.

Amikor Középföldére leszállt a Homály, a nap-tündék minden öröme odalett. Elindultak a Rév felé, hogy Halhatatlanföldön megtalálják a fényt és a meleget, ám a Nap sugarai nélkül nem lelték az utat. Kétségbeesetten bolyongtak az árnyak között. Énekük olyan szomorúan szállt az ég felé, hogy azt még Ivinuir is meghallotta az Örökkévalók birodalmában. Kedves népe bánatát látva, fent a Homály felett összegyűjtötte a Lángoló Herceg fényét s azt csillogó kövek közé foglalta. A talizmánt, amelyben benne volt a sápadt hajnali fény, az izzó déli tűzsugarak, a szelíd alkonyati derengés, ezüstfonálon eresztette le a Homályon át. A fények fénye világított ezután a nap-tündék útján, bármely sötét rengetegben, bármely rettegéssel teli sötétségben jártak is, bátorságuk immár nem hagyta el őket, mert vigyázott rájuk Ivinuir talizmánja.

Így érték el a Révet, hajóra szálltak és nem látta őket azóta senki a világnak e tájain. De a fák, virágok és a dalos madarak emlékeznek rájuk, s néha, mikor melegen süt a déli nap, az ég kékjében megcsillan aranyhajuk, s ha hegyezed füled, tán éneküket is hallhatod…


Ivinuir talizmánját hoztam el ma, meséljen nektek a Lángoló Hercegről, aki egyre közeleg, nem is olyan sokára elfoglalja helyét odafent, és meleget küld az átfázott földnek. Szép estét:)

***

Ezt a csodát egy igazi tündétől kaptam, aki EWA néven él köztünk a Földön :) PIF játékra jelentkeztem, hihetetlen szerencsém volt, hogy időben odaértem :) Mit szóltok - ugye nem is találtok szavakat? Én csak hápogtam, mikor kibontottam a csomagot :))) Éva, nagyon-nagyon köszönöm, mikor nincs rajtam, akkor felakasztom a lámpaburára, hogy mindig lássam. Imádom!

És ezt az alkalmat megragadom, hogy megkövessem Zsuzsit és Ildikót, akiknek bizony csúnyán tartozom a PIF ajándékkal - nincs mentség, ürügyeket nem gyártok. De már készülnek!!!!!! És ne haragudjatok kérlek. (Ez az egy éves határidő trükkös, vigyázni kell, mert elszelel ám az a 365 nap!)

Jaj, és Ivinuirt ne keressétek A Gyűrűk Urában, de még A szilmarilokban se :) Az az átok robot-ellenőr adta ki egyszer, mindjárt mentettem, mert annyira tündés. Egyébként kikapcsoltam a kis dögöt, nálam ne kelljen szitkozódva kommentelni senkinek :) Megtudtam ugyanis, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem tudja elolvasni a hullámzó szavakat :DDD

2012. március 4., vasárnap

Segítség! Nincs bloglistám :((


Kedveseim, segítségért fordulok hozzátok. Már jó ideje nem tudtam új blogokat felvenni a bloglistába. Mikor felveszem az újonnan begyűjtött blogokat és azt mondom Mentés, fent megjelenik a Mentés... üzenet, és ennyi. Egyszer kipróbáltam, órák hosszat nyitva hagytam az (bloglista konfigurálása) ablakot, zéró eredménnyel. Gondoltam, kipróbálom a törzsi varázslást, néha segít... kitöröltem a modult, aztán újra hozzáadtam. Illetve adtam volna, mert sajna nem tudtam menteni :(

Ha van valaki aki tapasztalta ugyanezt a problémát és megoldást talált rá, dobjon egy kommentet, nagyon-nagyon megköszönöm! A Blogger háza táján is kerestem a választ, de csupán ezeréves bejegyzéseket találtam, hogy dolgoznak rajta... hát ezzel nem megyek sokra. Egyébként vagy én keresek rossz helyen, vagy a Blogger nem szeret velünk szóba állni, mert Blogger hibalistákat találtam, de olyan felületet, ahol írni lehet nekik, nem.

Bocsi, hogy ezzel szórakoztatlak benneteket vasárnap délben, de kezdek pipa lenni, ilyenkor a pöcö szétlövésénél biztos jobb, ha megosztom a bánatom. Ha mást nem, együtt búsulhatunk :)

___

FRISSÍTÉS: KÖSZÖNÖM a tanácsokat, ötleteket, tényleg a mennyiség okozta a gondot! Olyan sokatokat szeretlek, hogy azt már nem bírja a Blogger :))) Így most három bloglistám van, észben kell tartanom, hogy ne csak az elsőt nézzem... De ne legyünk telhetetlenek, igaz? ;)