Piros mese XXXVII. fejezet - Cukormázas kalácskoszorú csavardi módra

Legutóbbi látogatásom a szeretett Megyében igen vígan telt. Samu gyűrűhordozó leszármazottaitól kaptam meghívást, így a Csavardi családi üregben tölthettem pár napot. Kicsiny barátaim már teljes gőzzel készülnek a téli napforduló megünneplésére. Az üreg-csinosítás, sütés-főzés mellett azért mindig akad idő egy kis üldögélésre a kandallónál, kupa forralt fűszeres borra, beszélgetésre. Mikor megemlítettem, hogy télen mi is hasonló itókával melegítjük magunkat, szóba kerültek Emberország szokásai, ünnepei, köztük is szívemnek legkedvesebb, a közelgő. Barátaim ámulva hallgatták – ahogy ők hívják - az igaz mesét az ünnepvárásról, készülődésről, a Megváltó születéséről. Aztán amikor az ünnep kulináris örömeire került a szó, igazán felvillanyozódtak – ugye elnézitek ezt nekik? Beszéltünk hallevesről, sült malacról, a kolompérsaláta elkészítésének százféle módjáról. Megtárgyaltuk a süteményeket, krémeket, pogácsákat, szinte végigettük a menüt Karácsonytól Újévig!



Amikor kérleltek, tanítsak meg egy ünnepi fogást, kicsikét megszeppentem, mert bizony nem vagyok valami nagy konyhatündér, de főleg nem kezdek neki semminek édesanyám kézzel körmölt receptfüzete nélkül. Egyvalamit azért bármikor elkészítek: kedves téli finomságom a kalácskoszorú cukormázzal színesítve. Nosza, mindjárt lerajzoltam, hogy is néz ki a kalácsformám otthon. Szorgos kis kezek percek alatt eszkábáltak egyet. Dagasztottunk, kelesztettünk; a sütéstől megint megijedtem, mert ugye én 50 fokon kelesztek, 200 fokon sütök, no de a kemencében… Jelentem, kiválóan sikerült, kár volt izgulnom! A cukormázzal nekem már dolgom nem volt, hiszen a hobbitok kiváló marcipánkészítők, amit mesterien színeznek, díszítenek. Kérésemre, hogy kedves karácsonyi színeimmel mázoljuk a kalácsot, még arany és zöld cukorgolyócskákat is készítettek, azokkal hintettük meg az eperpiros mázas kalácsot. Gyorsan megörökítettem, mert tudtam, hogy hamar el fog fogyni!



A csavardi piros kalácskoszorút hoztam el ma este, meséljen nektek a téli este ízeiről! Szép estét, édeset :)

***
Ajne mintáját fűztem meg ismét, köszönet Lekráért, Hajni, imádom! (Magatamám még mindig nincs, de majd lesz, ígérem :)) A kalácskoszorú pedig olyan szép a piros mázzal, hogy csak na! Max konyhájában találtam nemrég egy álom-kalács receptet, ezt még én sem tudom elrontani, pedig abban jó vagyok :) Meg a bénázásban a csillogó gyöngyök fotózásakor. Élőben sokkal szebb az én karácsonyi Lekrám!