Karácsonyi ez+az

Annyira jó leülni végre a kicsi laptopomhoz és elmerülni a blogvilágban - ez másféle feltöltődés, mint amiből az elmúlt napokban bespjázoltam, de nagyon érzem, mennyire szükségem van rá(tok). Köszönöm hogy jöttök, hogy az év ezen napjaiban is találtok időt meglátogatni. Köszönöm a sok jókívánságot, elteszem mindet - melegítenek majd a zimankóban :)

A Szenteste csendesen, finom halvacsorával telt. Aztán tegnap volt a Családi Ebéd, jóféle ételekkel, bejglivel, zserbóval (Mama zserbója világbajnok!!!), nevetéssel, morgolódással, néha-egymás-szavára-nem-figyeléssel, egymás-szavába-vágással, vihogással, ajándék-bontogatással, jövőrejobbleszazéletünkugye-kívánságokkal, deazértjóidénismertegyüttvagyunk megállapodással - szóval pont úgy, ahogy máskor és amiért szeretem a családomat, úgy ahogy vannak.

Arany keresztfiam elhozta Apa fotómasináját, persze nem volt idő beállítani gyöngy-fényképezésre, meg nem is értünk hozzá, pufogtattunk erre-arra, és ez lett belőle:

Szeretett sógornőimnek fűztem mécsestartó-ruhát. Élőben, meggyújtva nagyon szépek :)





Aztán tovább pufogtattunk, és az én egyetlen (mióta Lüszi tesója már az örök vadászmezőkön szaladgál) Morisz kutyusom mindig bejött a képbe, de persze sosem élesben és frontálisan :) Az egyetlen fotón, amelyik viszonylag élesre sikeredett, velem készült. A kutya loncsos - nézzétek el, 16. évét tapossa, a kutyafodrászt nehezen viseli, és nem volt időnk rendbe szedni, no meg ha szeretjük így a hétköznapokon, Ünnep idején is jó így nekünk! És ha már loncsosság - engem is nézzetek el, a vaku goromba fényében, retusálás nélkül, smink nélkül - hát, egy extra adag alapozó nem ártott volna -, szemöldök-igazítás, bajusztalanítás ésatöbbi nélkül, több napos intenzív ünnepre-készülés után... ugye elnézitek, elvégre magunk közt vagyunk :) (Azért lehet, hogy később leszedem ezt a képet, de nagyon meg akartam mutatni Moriszt, és hogy nézett volna ki, ha levágom magam, csak a kezem marad ott...) (Jaj, ahogy nézem a fényképet, a ráncaimról jut eszembe - a Madewithlove.hu fészbukos adventi játékán, mikor a medálom volt a napi nyeremény, a jelentkezőknek lájkolni kellett az oldalam, és leírni, hogy mi tetszett legjobban a novemberi interjúban, amit a Madewithlove.hu ékszeres blogján olvashattak - olyan sok aranyos kommentet kaptam, és a legjobb így szólt: "Elmúlt 40 éves,mégis ilyen szépeket alkot :))" Hát kell ennél szebb dícséret? :DDD)



És itt látható Mori kutya homályosan, én így is látom benne a régi csibészt, ugatóst, kukában-turkálóst, kajáért-kuncsorgóst, törleszkedőst - a nagy jövés-menésben teljesen felvillanyozódott, este is pörgött ezerrel, egészen elfeledkezett róla, hogy ő már inkább ballagni szokott, úgy szaladgált mint fénykorában :)



Minden szépet és jót kívánok nektek az ünnep második estéjére, és az utána következő hétköznapokra! Legközelebb már mese jön, kaptam gyöngyöt Karácsonyra, délután fűzés lesz :)