Nicsaksemmitürkiz mese XLV. fejezet - Az Afonya-vére

Drága barátaim, de jó megint veletek! Bár rég jártam erre, gondolataimban mindig ott voltatok. Remélem, ti is megtartottatok barátságotokban.

Távollétem oka egy felkérés: Turkafurka Adolár barátom meghívott A Megyei Irattárat Katalogizáló és Rendbetevő Bizottságba! Mivel a betűket falom, a könyvszagot igen szeretem, örömmel csomagoltam és pár hétre áttettem székhelyem Hobbitfalvára. A kulináris szekcióba lettem beosztva, s bizony nagy élvezettel olvasom a ki tudja hány korral ezelőtt íródott szakácskönyveket, kézzel körmölt recepteket. Egy ősi áfonyalekvár leírásnak igen megörült Adolár barátom; mint elmondta, ők inkább csak dísznövénynek ültették a vörös áfonyát, de tavaly ősszel Árnika nagynénije leszedte az érett szemeket, mondván ha a madarak szeretik csipegetni, majd ő is kezd vele valamit. Neki is álltunk a recept megfejtésének, és vagy mindent jól értettünk, vagy csak szerencsénk volt, de igen finom lekvár sikeredett! Megosztom Veletek is, hátha kedvet kaptok hozzá. Sőt, a helyi kézműves-kör fiatal tagjaival megformáztuk az áfonya-bokrot gyöngyből. Elhoztam nektek, csináljon étvágyat az Afonya-vérihez :)

Íme a recept:

Az Afonya-vére

Végyel tíz moréknyi Afonyát, aztot az mocsatosságtól mind erőst megszabadítsad. Rőzsén aztot megabéroljad még az vére bőrzik, annakutána peniglen csendes parazson punnyasszad, addég amég az tojógalamb tízet burukkol. Akkoron az Afonyát az vériből kanálozd ki. Az vérihez siríts ínyednek kedve szerént medvefogót, s jól öszvekavarjad. Az Afonyát eresszed beléje, s aztot esmeg punnyasszad kicsinyég. Fogjad az szilkét, s eresszed beléje mindet, s aznak száját jól béduggintsad. Meglássad, az Afonya-vére múlasztja sok nyavalyádot, erőt ád az, s fickándozós lészen az vénséges is, ha pitymallatkor mindég magába veszen azból. Az csúnyaságos orcára ha vész azból az leány s ottan kicsinyég engedi aszni, bizton elmúlik minden rücsökössége!




***

Minta: Ewa Rosy medálja - kell mondanom, hogy majdnem? :) Amint megláttam, beleszerettem, még aznap meg is fűztem - persze türkizzel, majd mutatom őt is. Szóval nekiláttam amúgy Cimbi-módra, bele a közepébe, menet közben szedtem elő a gyöngyöket. És ahogy az már lenni szokott, csiszoltak helyett golyókat tettem bele, ettől a szemszám is más lett, sötöbö-sötöbö... én így is nagyon szeretem, ahogy meg Évát ismerem, nem haragszik, csak mosolyog :))) Köszönöm a mintát Éva, mint mindent amit alkotsz!
Külön köszönet Belinda barátomnak, hogy ismételt fotómasinátlanságomban kisegített, és az ő gépén fotózhattam :)

A lekvárról: egy nagyon egyszerű receptet "antikoltam" - ha valaki tényleg kedvet kap és nyelvi félreértés okán valami nemfinomságos sül ki belőle, nyugodtan leverheti rajtam :)

Csakazértismegint türkiz mese XLIV. fejezet - A kisüregi csillagforgatós

Ugye ismeritek a körben áll egy kislányka játékot? Nagyapámék falujában mi úgy játszottuk, hogy a kör közepén álló behunyta a szemét, akkor nyithatta csak ki, mikor odaértünk, hogy „azzal fordul oly gyorsan”. Akkor akivel szembe találta magát, avval kellett forgatós táncot járni. A szőke Matyi persze olyan ügyesen csukta be a szemét, hogy mindig sikerült neki a Sárikával szembetalálni magát… emiatt egy egész nyáron át szomorkodtam :)

Kisüregen a hobbitfiókáknak is van forgatósuk, csak ők kicsit másképp játsszák. Az öt égtáj felé –ugye nem is mondtam még, Középföldén öt égtáj van, úgymint észak, dél, kelet, nyugat és hazafelé – ami mindig arra van, ahol a vacsora és a meleg ágy várja őket. Szóval az öt égtáj irányában elhelyeznek négy szál virágot és egy szívecskét. Van egy kis csillagforma búgócsigájuk, annak egyik ága meg van jelölve. Azt a csillagot felváltva megpörgetik, és akinek háromszor egymás után sikerül úgy pörgetni, hogy ugyanarra a virágra mutat a megjelölt sugár, választhat magának párt akivel eljárja a forgatós táncot. Ha a szívre sikerül rámutatni, akkor nem is kell többet pörgetni, rögtön lehet a kiválasztott partnert forgatni!



A kisüregi forgatós csillagot hoztam el ma, hozza meg játékos kedvetek! Szép estét, forduljatok egyet azzal, akit legjobban szerettek:)

***

Minta: az csak úgy jött a fejemből kifelé. Még Karácsonyra fűztem, Timimnek. Az ő képén jobban látszik, az enyémen nem nagyon, hogy ez egy 3D csillag, olyan kis pufi. Tipikusan az élőben-jobban-mutat kategória. Timimu, remélem nem pörög rossz irányba :)

Ugyenemunjátokmégnagyon türkiz mese XLIII. fejezet - A huszonegyedik gyűrű

Ki ne ismerné a Hatalom Gyűrűinek versét! A Gyűrűkét, miket a sokszínű szép világot szerető, tudásra és jóra éhes tünde urak kovácsoltak – három és hét és kilenc gyűrű, melyek erejével Középfölde szabad népei békében és bőségben éltek volna az Idők végeztéig. Ám a Sötét Úr titokban megalkotta az Egyet: minden gonosz akaratát belékovácsolta, így akarván uralni a többi tizenkilencet. Három és hét és kilenc és egy – de vajon jól tudjuk-e a verset – és a számtant?

A héten a hobbitfalvai levéltárban időztem, sárguló pergamentekercsek, egérrágta könyvek között. Egy óriási kötetet lapozgattam, amelyből egyszercsak két kis lap esett ki. Ámulatomra a Hatalom Gyűrűinek igéjét tartottam kezemben – de ez a vers hosszabb volt, mint amit eddig ismertem! Három gyűrű a tünde-uraké – hét a nemes törpöknek – kilenc az ember-királyok kezére – és itt következett a két sor, amit eddig nem ismertünk:

Egyet aprónép viseljen, dombok alatt rejtőző:
Titok fedje ezt az egyet, amíg le nem száll az Éj.



A másik pergamen csodamód életteli színeket mutatott: egy gyűrű, élénk színekben, mintha még élő teremtmény ujján nem hordta volna… Barátaim, Veletek osztom meg először a hírt: úgy tűnik, nem csak képzeletem szüleménye, hogy a hobbitok nem véletlenek összejátszása következtében csöppentek a Gyűrű-Háborúba – szerepük meg volt írva a kezdetektől… S mint tudjuk, a Rege rájuk kirótt fejezetében erőn felül teljesítettek.



A hobbit-gyűrűt hoztam el nektek ma, meséljen a kicsi hőstettekről, amelyek a legnagyobb jót hozzák. Szép estét!

***

A Pipiske medálhoz fűztem gyűrűt, ezt is fejből. A vers természetesen J.R.R. Tolkien tollából van, Réz Ádám fordítása; a negyedik-ötödik sort kontárkodtam bele :))

Mégmindignemfogyottela türkiz mese XLII. fejezet - Amikor türkiz hó esett :)

Barátom, ugye te is morogtad már a bajuszod alatt: „Persze, majd ha piros hó esik!” No, mondogatják ezt A Megyében is, hasonló értelemben. Látni viszont nem láttak még piros havat – de türkiz hópelyheket igen! Elmondom nektek úgy, ahogy nekem mesélték.

Él Baktelkén egy hobbitcsibe, bizonyos Turkahegyi Pipiske. Igen takaros hobbitfióka – nem is csoda, hiszen Széppulyák Bögyöske egyenes ági leszármazottja, a Széppulyák leányok pedig a Negyedkor kezdete óta híresek csinos pofijukról, aranyszőke hajukról. Valamiféle régi tünde-áldásról szólnak a régi családi történetek, de lehet is abban valami, mert Pipiske igazán csudálatos kisleány - nemcsak szépsége, de tehetsége okán is. Azt rebesgetik: ami szép gondolat erősen megfészkel fürtös kis fejében, valóra válik.

Történt egyszer, hogy egy hóeséses napon, a téli napforduló előtt tartott vásárban, a kösöntyűárus pultjánál meglátott Pipiske egy kis nyakbavaló kalárist. Kékeszöld és óarany színekben csillogott, csillagot formázott. -Nahát, színes hópehely!- kiáltott fel Pipiske, s szaladt édesanyjáért, húzta a pulthoz. –Szeretnéd ezt a kis nyakbavalót, kislányom?– kérdezte anyja, mire Pipiske így felelt: -Azt szeretném mamókám, ha ilyen szép hó esne nálunk! A kösöntyűárus asszony nagyot nevetett, micsoda bolondos hobbitka! De a helybéliek jobban tudták – várakozással lesték az ég csatornáit. S csakugyan, nemsokára mind úgy látták, mintha a kavargó hópelyhek fehérjébe kékes-bronzos csillogás vegyülne…



Hogy a szemük csalta meg őket, netán tünde-turpisság volt a dologban, vagy Pipiske valóra vált gondolatát látták - döntsétek el Ti, barátaim. Mindenesetre elhoztam nektek a türkiz hópehely-nyakbavalót, és a képet, amelyet a baktelki hobbitok festettek az esetről. Szép estét, váljon valóra minden szép gondolatotok!



***

Minta: Fejem után fűztem, úgyhogy mindenkinek köszönöm, akitől gyöngyözni tanultam :) Igaz inkább csillag, mint hópehely, de megfűztem fehérben, az tényleg hópehely-szerű - csak fotó nincs róla, de tulajdonosa szerint igenis hópihe :)

Kincseim

Örömmel jelentem: vége a fényképezőgép-mizériának, illetve a gépnek nem is volt baja, a töltő egy napon úgy döntött, nem fog szeretni akármiféle elemet. Nem is tudom, hogy képzeltem, majd feltölt bármit amit tölthető ceruzának hívnak... Most hogy kitaláltam kényét-kedvét, ismét tudok fotózni. Sajnos azért fényképész-fenomén nem lett belőlem, csodákat ne várjatok - vagy várjatok, de nagy türelemmel :)

A szép időt sem volt türelmem kivárni, reggel mindjárt felhős időre állítottam be a masinát, ha már Zsuzsi blogbarátomnak köszönhetően ilyen jó kis gépem van, csinálja ő a nehezét. Nagy szeretettel fotóztam decemberi ajándékaimat, remélem ez pótolja a fotós mesterségbeli tudást :)

Az én Timimu barátnőmtől kaptam ezt a csoda csillogós nyakláncot - igazán nem "csak" medál, mert Timi megadta a módját, és szépséges gyöngyláncot kapott, nem úgy mint az én szalagra biggyesztett medáljaim - Karácsonyra. Direkt kísérleti példány, és úgy hívják Szelinari - ez kivételesen nem tündéül van, a történetet itt olvashatjátok. Evhariszto kyría, köszönök mindent! Már gyúrok A gyűrűk ura dvd-szeánszra, nagyon-nagyon sok pézsé kell majd :)



Ha most játékot hirdetnék, vajon kitől van a követező gyönyörű, szerintem mindenki nyertes lenne, mert ki ne ismerné Moonsafari csodálatos kabosonjait? Ágival már nem is tudom mióta levelezünk egy csereberéről, valahogy sikerült megkörnyékeznem, hogy ha fűzök neki peyote virágot, fűz nekem pávaszínű nyakláncot, Ágis kabosonnal. Ez olyan rég volt, hogy már nem is emlékszem a részletekre :) az élet mindig közbeszólt, ám decemberben csöngetett a postás és meghozta az én Moonsafari nyakláncomat! Képzeljétek el, hogy a fotónál ezerszer szebb :) Nagyon köszönöm Ági, imádom. A virág készül, már a hümmedik verziónál tartok, egyszer kész lesz az, amire azt mondom, na ez mehet :)



Mikor rátaláltam Irén blogjára, ha nem írta volna, eszembe nem jutott volna, hogy nem olyan rég fűz. Gyönyörűek a munkái, hibátlan ízléssel választja a mintákat, színeket, és csodálatosan szépen fűz. Ő készítette nekem ezt a karkötőt PIF ajándékul. Gyönyörű munka, a régi nagy kedvenc színeimben, igazi klasszikus darab! Köszönöm Irén kedves, nagyon szeretem, és még a méretet is kérdezés nélkül milliméterre eltaláltad :)



És még nincs ám vége az ajándék kincsek sorának, csak túl lelkesen pufogtattam a gépet, újra kell tölteni az elemeket :))) Mese is jön nemsokára, addig is kis ráhangolódásnak: Enya - Lothlorien. Cicirinek pedig maga Bombadil Toma gazda énekel :)

Hátezmármeginttürkiz mese XLI. fejezet - Az Aranyerdő éneke

Szép új esztendőt kívánok, barátaim! Remélem, jól teltek az ünnepek; kívánom, hogy dolgos hétköznapjaitokra is jusson egy-egy jó adag meleg, fény. Alig várom, hogy megoszthassam veletek év eleji utazásom élményeit. A Megyében jártam rövid látogatáson, az idei tudósításokhoz témákat gyűjteni.

Kicsi barátaink még pihenték az évbúcsúztató ünnepsorozat fáradalmait, így alkalmam volt nyugalmasakat kóborolni a szelíd dombok között. Esti sétám hosszúra kerekedett, s a csillagok még a Keleti Erdőben gyúltak ki felettem. Alighogy leszállt a sötét, ezüstös fények derengését láttam a fák sűrűjében és szívnek-fülnek kedves énekszót hallottam. Lélegzet-visszafojtva álltam és bámultam a tündéket. Tudtam ugyan, hogy a tünde-út Szürkerévbe, ahonnan a hajók Halhatatlanfölde felé indulnak, a Megyén át vezet, de sosem reméltem, hogy láthatom vonulásukat. Oly kevesen maradtak már, s akik maradtak, szétszéledtek Középfölde-szerte.



A dal - mint a tünde-versek általában - ismeretlen nyelven szólt bár, fülemből fejembe s onnan a szívembe költözött, így elhozhattam nektek a Galadriel és népe által örökre elhagyott lothlórieni erdő magányos énekét. Szívembe így írták be magukat a szavak:

Aranyerdő úrnője! Csillag-asszony, ragyogó!
Méz-arany hajad hol van, a lobogó?
Merre jársz, mely földet érinti lábad?
Aranyerdő fái, halld, sírnak utánad.
Csillagos-homlokú tündeleányok,
Sudár-szép tündék, hol-merre jártok?
Itthagytak, elmentek – utánuk csak
Bús szélhárfa-zene maradt,
S lépteik régi nyomán egy-egy virág:
Hamvas-zölden s méz színében szépellő,
Lórien örök alkonyba borult fái alatt.

Az Aranyerdő virágaiból hoztam el ma nektek egyet, meséljen a szépről, ami elmúlhat a világból, de a szívünkben megőrizhetjük. Szép estét!

***

Minta: Orsi Ellája. Csoda klassz minta, köszönöm nagyon Orsi! Egy kicsit továbbvittem a csiszoltak körbegyöngyölését, de azért felismerhető ugye? Mikor egy mintát meglátok, már osztályozom: ez hobbitos, ez tündés, ez törpös, mágusos... orkosat nem akarok fűzni :) Szóval Ella nekem nagyon tündés, az elhagyatott, szomorú Lothlórien pedig az a rész A gyűrűk ura függelékében, amin a szemem kisírom mindig. Ez indított verselésre is, de a jövőben inkább maradok a prózai tudósításoknál :)