Ugyenemunjátokmégnagyon türkiz mese XLIII. fejezet - A huszonegyedik gyűrű

Ki ne ismerné a Hatalom Gyűrűinek versét! A Gyűrűkét, miket a sokszínű szép világot szerető, tudásra és jóra éhes tünde urak kovácsoltak – három és hét és kilenc gyűrű, melyek erejével Középfölde szabad népei békében és bőségben éltek volna az Idők végeztéig. Ám a Sötét Úr titokban megalkotta az Egyet: minden gonosz akaratát belékovácsolta, így akarván uralni a többi tizenkilencet. Három és hét és kilenc és egy – de vajon jól tudjuk-e a verset – és a számtant?

A héten a hobbitfalvai levéltárban időztem, sárguló pergamentekercsek, egérrágta könyvek között. Egy óriási kötetet lapozgattam, amelyből egyszercsak két kis lap esett ki. Ámulatomra a Hatalom Gyűrűinek igéjét tartottam kezemben – de ez a vers hosszabb volt, mint amit eddig ismertem! Három gyűrű a tünde-uraké – hét a nemes törpöknek – kilenc az ember-királyok kezére – és itt következett a két sor, amit eddig nem ismertünk:

Egyet aprónép viseljen, dombok alatt rejtőző:
Titok fedje ezt az egyet, amíg le nem száll az Éj.



A másik pergamen csodamód életteli színeket mutatott: egy gyűrű, élénk színekben, mintha még élő teremtmény ujján nem hordta volna… Barátaim, Veletek osztom meg először a hírt: úgy tűnik, nem csak képzeletem szüleménye, hogy a hobbitok nem véletlenek összejátszása következtében csöppentek a Gyűrű-Háborúba – szerepük meg volt írva a kezdetektől… S mint tudjuk, a Rege rájuk kirótt fejezetében erőn felül teljesítettek.



A hobbit-gyűrűt hoztam el nektek ma, meséljen a kicsi hőstettekről, amelyek a legnagyobb jót hozzák. Szép estét!

***

A Pipiske medálhoz fűztem gyűrűt, ezt is fejből. A vers természetesen J.R.R. Tolkien tollából van, Réz Ádám fordítása; a negyedik-ötödik sort kontárkodtam bele :))