Mégtaláltamtürkizt mese LVI. fejezet - Utak találkozása vár...

... és minden úttalálkozásnál dönteni kell - merre is, erre vagy arra... netán amarra? A hobbitnép köztudottan otthonülő fajta - persze a Gyűrűhordozók kivételek hiszen sorsuk igen messzi utakra vitte őket -, így bármilyen jó is a szimatuk, bizony könnyen eltévednek. Azaz eltévednének, ha nem segítenék őket csudás fortélyok. A hobbitok Esthajnalcsillagáról már hallhattunk, most megmutatom nektek Gandalf mester és Bilbó uraság örökségét, melyet a Megyére hagytak, a hobbitok igaz örömére, minden az urát este aggódva hazaváró hobbit-asszony megkönnyebbülésére.

Annak idején Bilbó uraság igencsak hirtelen indult neki a széles szép világnak tervezés, térképek nélkül. Ha meggondoljuk, nem is baj, hiszen ha túl sokat gondolkodott volna, tán elszáll a bátorsága - ami, utólag tudjuk, rosszra fordította volna Középfölde sorsát. No szóval, Bilbó uram nekiiramodott, legyőzte az erebori sárkányt, megtalálta az Egy Gyűrűt - és indult volna hazafelé. Igen ám, csakhogy miután törp-útitársaitól elköszönt egy keresztútnál, és magában folytatta útját, rá kellett jönnie, hogy a Sárkányt legyűrni tán könnyebb volt, mint hazatalálni a rengetegben! Megpihent egy útelágazásnál, s igen fohászkodott, jönne bár arra valaki jótét lélek, hogy útba igazítsa. "Hej, bár volna itt Gandalf barátom, ő aztán kiszagolná a helyes utat!" - gondolta. Közben beesteledett, s a sűrű félhomályban ezüstös derengést pillantott meg Bilbó. Meregette szemét, hát a két ösvény kereszteződésénél álló fa törzsét mintha világítani látná! Mikor közelebb merészkedett, egy kereszt-formát pillantott meg, a négy ága a négyfelé induló út irányába mutatott. S az egyik ága fénylett, ahogy nézte, egyre erősebben sziporkázott. Bilbó nem soká morfondírozott tovább, a szíve azt súgta, jót mutat, s elindult abba az irányba, amerre a fénysugár mutatott.

Még három útelágazásnál lelt Bilbó hasonló hazamutató fényre. Baj és gond nélkül haza is ért Hobbitfalvára. Fáradtságát kipihente, rokonait végiglátogatta, és egy szép tavaszi napon épp a kertjében üldögélt és élvezte a langyos napsugarakat, a madarak fészekrakó sürgés-forgását, mikor a kertkapuban ismerős magas kalapot pillantott meg. "Gandalf, de jó, hogy jöttél, már kezdtem elunni magam a nagy nyugalomban!" "Barátom, örömmel látom, hogy épségben hazaértél. Ezek szerint segítettek a kis útjelzőim!" Így bizonyosodott meg Bilbó arról, amit szíve sejtett már az erdőben, hogy az útjelző fényeket barátja tette ki az ő hazasegítésére!

Az útjelző keresztet hoztam el nektek ma, meséljen arról, hogy vannak barátok, akik megkönnyítik utunkat. Szép estét, el ne tévedjetek a sötétben :)

***

Try-to-be-Better Filled Square mintáját erőszakoltam meg kicsit :) Épp nem volt rivolim, de már van, asszem azzal szebb lesz. Az enyém kicsit nyomi, kicsit csajla, de az enyém, és szeretem :)

Pasztell mese LV. fejezet - A jövőbevivő kristály

A mai történetet úgy mondom el nektek, ahogy Láposka nénitől, a 123 éves hobbit-anyókától hallottam a minap, hallgassátok szeretettel.

Mikor Láposka néni még kicsi Lápika volt, örökösen kérdezett. Édesanyám, hány éves koromban fogok férjhez menni? Ki lesz a párom? Mikor érünk már oda, olyan unalmas útközben… Miért leszek olyan sokára felnőtt? Egyre csak kérdezett, egyre csak futott, mindig tovább, mit hoz a jövő, mi lesz majd ha… Anyja, mikor már nem győzte a válaszokat, azt tanácsolta: - Menj el lányom a Hídhoz, ott lakik a jövőlátó asszony, bizton választ ad majd neked.

Lápika futott ahogy a lába bírta, még a kedvenc ligetben sem állt meg, hogy meghallgassa a madarak dalát, megnézze mennyit nőttek a kankalinok múlt hét óta. Lélekszakadva esett be a jövőlátó asszony kicsi kunyhójába. Alighogy beért, még a kendőjét sem vette le, mindjárt sorolta a kérdéseit: hogy lesz ez, miként lesz az. Az öregasszony mosolyogva hallgatta, majd elővett egy kicsinyke színes kristálygolyót, ezüstláncra tette, és Lápika nyakába akasztotta e szavak kíséretében: - Ez egy jövőbevivő kristálygömb. Látom, nagyon siettetnéd az eljövendőt. Csak fordítsd az ég felé a gömböcskét, s mondd ki, életed mely szakaszában, hol és kivel akarnál lenni, s úgy lesz. Használd okosan leányom!

Lápika szaladt vissza, de már hazáig nem bírta ki, a ligetben leült a virágzó somfa alá, az égnek tartotta a kristálygömböt, s kívánt: Legyek a menyegzőmön, vőlegényem oldalán! Úgy is lett. Gyönyörű esküvő volt, no de mi lesz ezután? Legyek gyermekeim körében, otthonunkban… Igen-igen, de mi lesz majd ha férjem már jómódban, köztiszteletben irányítja gazdaságát? Hát lett jómód is. Egyre csak kérdezett, a kristálygömb szikrát hányt a napfényben, s mikor Lápika mint polgármesterné vonult végig csinos, sokszobás ürege termein, egy tükörrel találta magát szemben, s onnan ráncoktól szabdalt arcú, fekete ruhás öregasszony nézett vissza rá. Lápika kislány-hangján kiáltott fel: - Egek, hogy lehet ez, hiszen még nem is éltem! A világ forogni kezdett körülötte, szédültében a pamlagra rogyott… s mikor kinyitotta szemét, a somfa ágain át kukucskáló napsugarak a tűztek a szemébe, madarak csicseregtek, de hogyan! Sosem hallott még ilyen szép madárdalt. Meleg tavaszi délután volt, minden élt és minden úgy volt szép, ahogy volt.

Lápika sosem mesélte el édesanyjának, hogy is volt a jövőlátónál. A kristálygömböt mindig magánál tartotta, de az ég felé többé nem emelte. Úgy érte meg a 123-ik esztendejét, hogy örülni tudott minden egyes napnak. Sosem volt többé unalmas az útközben…

Lápika jövőbevivő gömbjét hoztam el ma nektek, meséljen az útról, aminek minden métere az élet maga, és ezt az utat most járod. Szép estét, szeressétek a jelent, amennyire csak lehet :)

***

Sok-sok-sok csillogó kúpos gyöngyöm van, nagyon élvezem! Eddig csak díszítgettem velük néha-néha, most tobzódás fennforgása van tényállásban :) Ezt a gömbit fotó után fűztem, nem találtam mintát, ha tudjátok merre található, írjátok meg légyszi, hadd hivatkozzam rá. Köszönöm előre is :) Fotózni egyáltalában nem sikerült, ilyenek a színek nagyjából, de mégis sokkal szebb és csillogósabb élőben!

Lettmégtürkizem mese LIV. fejezet - Tizenkét könnycsepp

Az ünnep előestéjén szóljon helyettem egy messziről jött üzenet :)

„Emberország szép ünnepén minden jót kívánunk messzi földi barátainknak. Hozzon nektek a tavasz megújulást, virágozzanak fáitok, földjeiteket áztassa frissítő eső, kedvetek legyen virágos és bizodalommal teljes.

Megyei hagyomány szerint az új élet beköszöntével a szellősdi könnyező fa egy-egy könnycseppjét felfogjuk és összegyűjtjük mindazokért és mindazért, akik-amik számunkra fontosak. A tojásgyűjtő ünnepen tizenkét csepp könnyet gyűjtöttünk nektek:

Egyet földjeitekért, legyen bőven termő minden talpalatnyija
Egyet gyümölcsfáitokért, rügy egy se fagyjon le idén
Egyet búzátokért, új kenyeretek legyen elegendő
Egyet folyóitokért, tiszták legyenek s halban bővelkedők
Egyet erdeitekért, növekedjenek a csemeték árnyat adó óriássá
Egyet virágoskertjeitekért, ezer színben pompázzanak
Egyet hegyeitekért, csillanjon a sziklákon a tiszta Nap fénye
Egyet Megváltótokért, aki oly súlyos terhet vállalt értetek
Egyet gyermekeitekért, cseperedjenek egészségben, boldogságban
Egyet öregeitekért, ne szomorítsa szívüket magány
Egyet egész népetekért, nőjön bennetek nagyra a remény és bizodalom a jövőben
Egyet családotokért, töltsétek együtt a szép ünnepet s majdan a hétköznapokban se hagyjátok el egymást.

Igaz barátsággal: a megyebéliek
Tojásünnep havának hetedik napján”

A tizenkét könnycseppet hoztam el ma nektek, segítsen tisztára mosakodni az ünnepre. Szép estét!

***

Ismét türkiz és ismét Pyramid ring :) Köszönöm a mintát Audrey! Nagyon hiányoztok már, olyan régen jártam itt, de még látogatóba sem nagyon volt időm jönni. Ünnep alatt esténként bepótolom :) Szép Húsvétot!

Elfogyottatürkiz mese LIII. fejezet - Bombadil Toma tavaszköszöntő nótája

Hej, tillárom, trallalárom!
Tavasszal az erdőt járom!
Fent a madár, lent a virág,
Kikelet van, ébredj világ!
Hej tillárom, tralla-lallalárom,
Vár Aranymag, az én párom -
Dalolja a tavasz-nótát,
Várja haza Toma gazdát.
Trilla-tralla-trallalárom!
Engem hiába ne várjon,
Kosaram teli virággal
Frissen szedett tulipánnal.
Zsebemben kaláris lapul,
Aranymagnak ajándékul.
Trille-trülli-trallalárom,
Emberországi barátom
Küldte nékem messzi földről:
Szép nyakéket színes gyöngyből.
Ékítsék Aranymag nyakát,
Vidítsák kedvesem napját!
Hej, tillárom, trallalárom,
Élj sokáig, jó barátom!

Bombadil Toma gazdának fűztem virágos medált, illetve dehogy neki, Aranymagnak - de Toma rendelésére :) Köztudott, hogy Toma koma nem a konvenciók híve ha színekről van szó. Most is külön kiemelte, hogy a padlizsánlila tulipán a kedvence - így padlizsános-rózsás kaláris készült. Elhoztam nektek is, legyen ez a mi Toma-koma-féle tavaszváró medálunk :) No és elhoztam Toma nótáját is, amiben nagy örömömre és büszkeségemre személy szerint meg vagyok említve :) Szép estét, tavaszillatút!

***

Minta: Az nem volt, de... miután megfűztem, blogbarangoló útjaim egyikén láttam egy igen hasonló medált, ami Mano Sweety Donut mintája alapján készült. Az könnyen lehet, hogy régebben is láttam már ilyet, de tutira nem ismertem Kriszta mintáját. Megnéztem a mintát, nem is ugyanúgy fűztem. Erre mondják, hogy nincs új a nap alatt :)

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!

"Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted."

Petőfi Sándor: A szabadsághoz - 1848

Türkizdeazévatehetróla mese LII. fejezet - A nap-tündék talizmánja

A nap-tündék messze keleten éltek, ott ahol a legfényesebbek a nappalok. Réges-régi énekek szerint, melyeket ma már csak a szél suttog csendes éjjeleken, Ivinuir teremtette őket, aki a Napot imádta, hozzá énekelt az Idők kezdetén. Magasak voltak és karcsúk, hajukban a napsugár aranya tündökölt, szemükben a derűs déli égbolt kékje csillant. A tünde-nép többi nemzetségétől eltérően ők nem a Csillagok Királynőjét, hanem a Lángoló Herceget szerették mindenek felett, a meleget adó fény volt számukra legkedvesebb.

Amikor Középföldére leszállt a Homály, a nap-tündék minden öröme odalett. Elindultak a Rév felé, hogy Halhatatlanföldön megtalálják a fényt és a meleget, ám a Nap sugarai nélkül nem lelték az utat. Kétségbeesetten bolyongtak az árnyak között. Énekük olyan szomorúan szállt az ég felé, hogy azt még Ivinuir is meghallotta az Örökkévalók birodalmában. Kedves népe bánatát látva, fent a Homály felett összegyűjtötte a Lángoló Herceg fényét s azt csillogó kövek közé foglalta. A talizmánt, amelyben benne volt a sápadt hajnali fény, az izzó déli tűzsugarak, a szelíd alkonyati derengés, ezüstfonálon eresztette le a Homályon át. A fények fénye világított ezután a nap-tündék útján, bármely sötét rengetegben, bármely rettegéssel teli sötétségben jártak is, bátorságuk immár nem hagyta el őket, mert vigyázott rájuk Ivinuir talizmánja.

Így érték el a Révet, hajóra szálltak és nem látta őket azóta senki a világnak e tájain. De a fák, virágok és a dalos madarak emlékeznek rájuk, s néha, mikor melegen süt a déli nap, az ég kékjében megcsillan aranyhajuk, s ha hegyezed füled, tán éneküket is hallhatod…

Ivinuir talizmánját hoztam el ma, meséljen nektek a Lángoló Hercegről, aki egyre közeleg, nem is olyan sokára elfoglalja helyét odafent, és meleget küld az átfázott földnek. Szép estét:)

***

Ezt a csodát egy igazi tündétől kaptam, aki EWA néven él köztünk a Földön :) PIF játékra jelentkeztem, hihetetlen szerencsém volt, hogy időben odaértem :) Mit szóltok - ugye nem is találtok szavakat? Én csak hápogtam, mikor kibontottam a csomagot :))) Éva, nagyon-nagyon köszönöm, mikor nincs rajtam, akkor felakasztom a lámpaburára, hogy mindig lássam. Imádom!

És ezt az alkalmat megragadom, hogy megkövessem Zsuzsit és Ildikót, akiknek bizony csúnyán tartozom a PIF ajándékkal - nincs mentség, ürügyeket nem gyártok. De már készülnek!!!!!! És ne haragudjatok kérlek. (Ez az egy éves határidő trükkös, vigyázni kell, mert elszelel ám az a 365 nap!)

Jaj, és Ivinuirt ne keressétek A Gyűrűk Urában, de még A szilmarilokban se :) Az az átok robot-ellenőr adta ki egyszer, mindjárt mentettem, mert annyira tündés. Egyébként kikapcsoltam a kis dögöt, nálam ne kelljen szitkozódva kommentelni senkinek :) Megtudtam ugyanis, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem tudja elolvasni a hullámzó szavakat :DDD

Segítség! Nincs bloglistám :((

Kedveseim, segítségért fordulok hozzátok. Már jó ideje nem tudtam új blogokat felvenni a bloglistába. Mikor felveszem az újonnan begyűjtött blogokat és azt mondom Mentés, fent megjelenik a Mentés... üzenet, és ennyi. Egyszer kipróbáltam, órák hosszat nyitva hagytam az (bloglista konfigurálása) ablakot, zéró eredménnyel. Gondoltam, kipróbálom a törzsi varázslást, néha segít... kitöröltem a modult, aztán újra hozzáadtam. Illetve adtam volna, mert sajna nem tudtam menteni :(

Ha van valaki aki tapasztalta ugyanezt a problémát és megoldást talált rá, dobjon egy kommentet, nagyon-nagyon megköszönöm! A Blogger háza táján is kerestem a választ, de csupán ezeréves bejegyzéseket találtam, hogy dolgoznak rajta... hát ezzel nem megyek sokra. Egyébként vagy én keresek rossz helyen, vagy a Blogger nem szeret velünk szóba állni, mert Blogger hibalistákat találtam, de olyan felületet, ahol írni lehet nekik, nem.

Bocsi, hogy ezzel szórakoztatlak benneteket vasárnap délben, de kezdek pipa lenni, ilyenkor a pöcö szétlövésénél biztos jobb, ha megosztom a bánatom. Ha mást nem, együtt búsulhatunk :)

___

FRISSÍTÉS: KÖSZÖNÖM a tanácsokat, ötleteket, tényleg a mennyiség okozta a gondot! Olyan sokatokat szeretlek, hogy azt már nem bírja a Blogger :))) Így most három bloglistám van, észben kell tartanom, hogy ne csak az elsőt nézzem... De ne legyünk telhetetlenek, igaz? ;)