Mostsemkék (dekicsittürkiz) mese XXVI. fejezet - Az Öregerdő virága

Az Öregerdőnek igen rossz híre van a megyebeliek körében: kicsiny hobbitfióka korában Csavardi Samu is számos történetet hallott öreganyjától szitkokat sziszegő fákról, alattomos, az óvatlan vándornak gáncsot vető gyökerekről, kanyargó ösvényekről, melyek a rengeteg legsötétebb mélyére vezetnek, majd hirtelen eltűnnek... huhhh, még a világos, meleg konyhában a kandalló tüzénél is beleborzong az ember - bocsánat: a hobbit!

Sok-sok évvel később Samu bizony saját bőrén tapasztalta meg az Öregerdő gonoszdiságát - de sokszor gondolta útközben, maradt volna Frodó úrfi szép nyugodtan a Zsáklakban, hát kinek hiányzik ennyi fekete gyűlölség! Szerencsére Bombadil Toma gazda kimentette barátainkat a vén csibész Fűzfa-Apó ágai közül, s a megmenekülés örömére sok-sok történetet mesélt nekik arról az időről, mikor a Fák voltak Középfölde urai, övék volt a lélegzés csodája; a Sötétség leszálltáról, a Gonosz szolgáinak gaztetteiről, s hogy azon idő óta az Öregerdő fái gyűlölnek minden lábakon járó-kelő, fejszével sebző, tüzet gyújtó, gyökereket kiásó élőlényt, s hogy azóta bimbót, virágot nem hajtanak. És még egy titkot is elmondott Toma: egy dudorászó kicsiny leányról, ki betévedt az Erdő szélire, s ott elültette kedves virágait. Énekét hallva elcsendesedtek az Öregerdő fái, a vén Fűzfa-Apó ide-oda hajladozott örömében. Azóta a daloskedvű leány virágai az egyetlenek, melyek az Öregerdőben nyílnak, évről évre.




Az Öregerdő virágát hoztam ma, bizonyságul, hogy a sötétben is nyílnak virágok! Szép estét, reményteljeset :)

Minta: Minuetto virága, grazie! Kicsi öreg Lüszi kutyám ápolása, két gyöngyös ajándék-projekt és az egyéb valóvilágbeli dolgok közt most nem volt sok időm, de nem múlhat el hétvége mese nélkül, ugye? Így ezt az egyszerű virágot fűztem meg :)

Mostnemkék mese XXV. fejezet - az ent-asszony arany vadrózsája

A fapásztorok, minden gyökeres teremtmény védelmezői és a föld pusztítóinak büntetői, valaha együtt éltek, jártak-keltek asszonyaikkal és gyermekeikkel. Ám amíg az entek a szálas fenyőerdőket, vad havasokat járták, az ent-asszonyok kertet műveltek, dúsan termő gyümölcsfák alatt daloltak. Ha egy föld minden talpalatnyija bőven termett, a kalászok hajladoztak súlyos termésük alatt, az ent-asszonyok továbbálltak és újabb bevetni való földet, művelni való kertet kerestek. Így történt, hogy fa-, fű- és bokorvigyázó körútjukról visszatérve az entek egyszer csak nem találták asszonyaikat. Évek ezrein át keresték őket, neveiket dalolták, ám az asszonyok nem és nem voltak sehol...

Meghallotta az entek dalát Yavanna, a Fák Teremtője. Középfölde szelíd, napos csücskében elültetett egy kis vadrózsa-csemetét, melynek levelei aranyszínűek voltak, ám virágot nem hozott, bogyót nem termett. Történt egyszer, hogy egy ent-asszony rátalált a bokrocskára, s szívében szomorúság támadt, mikor látta, hogy a csodálatos aranylevelek között nem piroslik csipkebogyó. "Lám, mit ér a kis bokor szépséges ragyogása, ha nem hoz virágot, nem születik belőle új élet! S mit érnek mind a kertek, gyümölcsösök, ha nincs kinek továbbadnom irántuk érzett szeretetemet!" Könnyeivel öntözte a bokrocskát, s láss csodát! apró rózsaszín virágok fakadtak az aranyló levelek tövén, majd a szirmok lehulltak, s helyükön pirosló bogyók termettek. Az ent-asszony ezt látva elindult, hívta a többi ent-feleséget, s együtt járták a mezőket, erdőket, dallal keresve az enteket. Bizony meg is találták őket, mert ahogy az jövendölve volt, az entek és ent-asszonyok akkor találhattak újra egymásra, mikor már mindent elvesztettek. S amikor az ent-asszonyok ráébredtek, hogy az entek nélkül fél-életet élnek, beteljesedett a jövendölés. Azóta az entek és ent-asszonyok már gyermekeiknek, az entlingeknek tanítják a fapásztorkodást, erdővigyázást, kalászérlelést, gyümölcspirosítást.



Az arany csipkebogyót hoztam el ma, meséljen nektek arról, milyen jó megtalálni, ami a legfontosabb. Szép estét, egymásra találóst, csipkebogyó-teával :)

Minta: Berjo Krasznája ihletett meg ismét, aszerint indultam el, és aztán eljutottam valahová :) Köszönöm Jolika, sokadik gyöngy-túrámat inspirálta már a te Krasznád!
A türkiz meg a rózsaszín meg a kék meg a zöld nincs ám feledve, csak ebben a szomorkás-borús időben vagy egy kis piros szín hozza meg a jókedvem, vagy egy stampedli jóféle kontyalávaló - most a pirosat választottam :D

(Türkiz)kék (zöld? és lila) mese XXIV. fejezet - A cardolani királyné egyetlen kincse

Ha egy megyei hobbitnak Brí felé akad dolga, bizony össze kell szednie minden bátorságát: az Öregerdőn túl az út alacsony dombok közt kanyarog, némelyik domb tetején magas, faragott sziklák sora meredezik, mint csorba fogsor. Az Óidőktől száz meg száz emberöltőn át ide temetkeztek Ilúvatar Ifjabb Gyermekei, az Emberek királyai. Halottaik koporsóját arannyal, ezüsttel, drágakőből készült ékszerekkel, míves fegyverekkel borították, fölé halmot emeltek. A Sötétség leszálltakor A Boszorkányúr gonosz démonokat küldött e földre, akik megszállták a Sírbuckákat. Ha élő teremtmény túl közel merészkedett, a démonok sűrű ködöt bocsájtottak a halmokra, s a megzavarodott, eltévedt vándort jeges leheletükkel megbénították.

Jól ismert Frodó és útitársai története, akik egy démon fogságába kerültek Altara cardolani királyné sírbuckájában, s csak Bombadil Toma barátunk gyors és hathatós segítségének köszönhetően ébredtek fel a dermesztő álomból. Toma dalának hangjai megrepesztették a buckát, s ahogy a nap sugarai behatoltak a dohos falak közé, a gonosz erő megtört, a démon köddé vált. Toma ezután kihordta a kincseket a napfényre, hogy bárki erre jártában vehessen belőlük, s így az ártó varázs végleg megtörjön.



Frodóék, szabadulásuknak örvendezve igencsak szedték a lábukat, hogy minél messzebb kerüljenek e helytől – így nem láthatták s hallhatták, amit én láttam és hallottam: könnyű szellő fuvallatát, kicsiny lábak nyomait a gyepen, halk, csengő nevetést. Majd a szellő szélfutammá erősödött, s mintha ezüstös pára szállt volna le a tájra, látásom elhomályosodott. Mikor a köd felszállt, a kincshalom tetején kicsiny, lila ékkövekkel díszített csillagforma melltűt pillantottam meg. A szellő lassan elült, a csilingelő nevetés egyre távolabbról hallatszott. Talán csak álom volt, hogy az utolsó cardolani hercegnő, kinek emlékét a mai napig őrzik a szélfútta dombok, hozta el királyanyjának kedves ékszerét, melyet annak idején oly sokszor viselt...

Altara királyné melltűjét hoztam el ma, meséljen nektek a soha nem múló szeretetről. Szép estét, ha kinyitjátok az ablakot és felnéztek az égre, a szellő susogásán túl talán halljátok majd a halk nevetést.

Minta: Vezsuzsi Bonaventura medáljának egy változata, köszönöm a mintát, Zsuzsi! Nagyobb fánkokkal kezdtem, így módosítottam itt és ott, de azért a hasonlóság észrevehető :)

Ismét egy mesés nap :)

Ma megint a való világ adja a mesét! Tegnap kicsit morgós medve voltam - gondolom, az időváltozás is közrejátszott, bárhányszor kinéztem a borús-szürke világra, morgolódni támadt kedvem. Ma viszont bekukucskált a nap az ablakon, és innentől kezdve mindenfelől örömök záporoztak rám! A kutyák kis- és nagybaleset nélkül kibírták az éjszakát (15 év az bizony 15 év), a közértben tényleg az volt leakciózva, amit az akciós füzetben kinéztünk, hogy de jó lesz ha lesz nekünk, mikor pedig hazaértem... :) egy csomag várt, feladója a Madewithlove.hu, benne három álomszép csillogós sál - az én nyereményem!!! :D



Az úgy volt, hogy nemrég ráleltem az ÉkSzertartás blogra - kedves blogbarátommal, Moonsafarival volt egy jó kis interjú. Fel is iratkoztam, olvastam az interjúkat, nézegettem a csodás gyurmákat, drótokat, bőröket, gyöngyöket, és emlékszem egyszer gondoltam is magamban - na ahhoz még sok kell, hogy én is ott legyek (mentségemre mondom: irigység még halványan sem volt bennem, de hát ki nem szeretné, ha valakinek valahol úgy megtetszenének a készítményei, hogy be akarná mutatni őket? ;)) Na szót szóba öltve, a blogon hirdették meg Decsi-Kiss Dorka és a Madewithlove.hu közös nyereményjátékát: Dorka csuda-csilivili peyote fülbevalójáért és három csuda-csilivili sálért lehetett kommentelni a fészbukon. Persze kommenteltem, lájkoltam, séreltem, aztán vártam október 3-át, a sorsolást. Aztán... aztán október közepe lett, és kaptam egy e-mailt, hogy ugyan kell-e nekem a nyeremény :))) (Nagyon béna vagyok fészbuk témában, még nem sikerült magamévá tennem a tudást, mit hogy állítsak be, hogy bizonyos dolgokról kapjak, másokról pedig NE kapjak értesítést.)



Száz szónak (nálam mondjuk ezernél kezdődik :)) is egy a vége: MEGNYERTEM, enyém a füli és a sálak, köszönöm Dorka, Annamari, Kati, csuda boldoggá tettetek :) És a hab a tortán: megkerestek a lányok, mert megnézték a blogom és úgy gondolták, bemutatnák! Na, így legyen kishitű az ember lánya! Az interjú ITT olvasható :) És lesz folytatás, de pssszt, az még titokos!

Akkor most abba is hagyom a hablatyolást, készülök az igazi mesére inkább, jön majd nemsokára. Szép napot!

Kék (és zöld és lila) mese XXIII. fejezet - Ősz az Utolsó Meghitt Otthonban

A Köd-hegység lábánál, a sebes vizű Bruinen folyó völgyszorosának csücskében bújik meg Völgyzugoly, a tündék nyelvén Imladris. Lakói így nevezik: az Utolsó Meghitt Otthon Középföldén. Évek ezrei óta menedék e hely a Sötétség szolgái által üldözött nemestündék és féltündék számára. Elrond úr és a hatalmas tünde-úr Glorfindel által védelmezve, talán ez az egyetlen hely, ahol a napot, holdat s csillagokat még nem rejti el szemünk elől a Homály.



A megyei időszámítás 3018. esztendeje október havának 24. napja van. Négy nappal ezelőtt kis csapat érkezett a völgy védelmébe: Glorfindel úr, Gandalf mester és négy apró termetű félszerzet, az egyik súlyosan sebesült. Testét a Boszorkányúr mérgezett tőrje sebezte meg. Zsákos Frodó most a völgyre néző tágas teraszon sétálgat, mit sem sejtve, mily veszélyben volt élete, mennyi könnyet ejtettek érte a tündék, míg gyógyulásáért könyörögtek. Szíve könnyű, mert érzi, hogy az elmúlt hónap veszedelmei után biztonságba ért. A levegőt szinte harapni lehet, úgy telve az ősz illataival. Zöldben-sárgában-bordóban pompálló fák pergetik lassan leveleiket, amelyek halkan susogó szőnyegként megülnek a földön. A környező bokrokon ezernyi színű érett bogyó kínálja magát. A gyengéden melegítő napsugarak aranyfüsttel vonják be a tájat. Távolról idehallatszik a forrástól hazatérő tündék éneke. Most harang kondul, vacsorához szólít. Utána a kandallótűzzel megvilágított csarnokban számtalan édes dalt hallgat majd Frodó, ismeretlen mégis oly ismerős nyelven, az elmúlt boldogságról, az eljövendő szenvedésről és a reményről, hogy az Utolsó Meghitt Otthont nem borítja el a Sötétség...

Az Utolsó Meghitt Otthon őszi színeit hoztam el nektek, meséljen a reményről, hogy elvonulnak a sötét felhők! Szép estét, kandallótűznél, énekszóval :)



Vezsuzsi Adolárját fűztem meg. Köszönöm Zsuzsi, hogy megfűzhettem veled :) Hát én ezekbe a színekbe szerelmes vagyok, így együtt! Mikor összeválogattam, bizonytalan voltam, de mikor a delicákat felfűztem, már láttam, hogy nekem valók! Azok a fánkok és a hosszú spagetti gyöngyök úgy csillognak, hogy az már vakít. Szeretem :)

Kék mese XXII. fejezet - Sokszínű Szarumán színes, szélesvásznú rongyszőnyege

Egykoron ő volt Szarumán a Fehér - az öt mágus leghatalmasabbika, a Fehér Tanács feje, a Gonosz szolgája elleni küzdelem vezére. Tudása tengernyi, bölcsessége mély volt. Az Ellenség szándékát és eszközeit senki nem ismerte nála jobban. Elmélkedésének fő tárgya az Egy Gyűrű volt. Ám ahogy a fehéret megtöri a fény, ezernyi színné változtatva azt, elméje fogaskerekei úgy törték meg tiszta szándékát: a Gyűrű hatalmába kerítette, s ő mindent megtett, hogy megszerezze azt. S lám, mind a bölcsesség, tudás és ismeret sem volt elég, hogy a Gyűrű hatalmának forrását megértse: a Gyűrű csak egy urat szolgál, bárki más ha megkaparintja, szolgájává válik a Gonosznak.



Így lett Fehér Szarumánból Szarumán a Sokszínű - fejében ezer színben kavarogtak a látomások a Gonosz szolgájának megdöntéséről, Középfölde leigázásáról. Ám amikor elérkezettnek látta az időt, hogy a látókőbe nézzen, s megküzdjön Szauron elméjével - csak ezernyi villódzó színt látott. S mikor Gandalf a Fehér kettétörte botját, Szarumánnak ennyi maradt a százszínű álmokból: legfelső toronyszobája falán a százszínű szőnyeg, mely nappal s éjjel emlékeztette őt, mint dobta el a Fehér Mágusköpenyt.



Szarumán sokszínű szőnyegét hoztam el ma nektek, juttassa eszünkbe, hogy minden szín a fehérből lesz. Szép estét, színekben gazdagat, ám látomásoktól mentest :)

***

Minta: Mississippi, Holle Sauerwein, danke schön!
Gabinál láttam egy csodálatosan szépséges szettet, köszönöm az inspirációt Gabi, és hogy segítettél a mintát megtalálni. Hogy én ezt mennyire imádtam fűzni! Régen fűztem sima (em körbe, nem 3D) peyote-ot, ez az én mantrázós gyöngytechnikám: nem kell állandóan figyelni, ennél a változatnál különösen nem, olyan jó elgondolkodós, fejtisztítós :)
Mondjuk a rivolit a szokásos módon foglaltam be, akkor jöttem rá a nagyokos fejemmel, hogy így csak a széleinél tudom felvarrni gombnak, és akkor a hurok nem simul be alá, látszik is! Nem baj, most már így marad egy darabig, amíg kitalálom, hogy is kell ezt a befoglalást megejteni. Ja, és karkötőt még mindig nem tudok fotózni :D

Kék mese XXI. fejezet - Elbereth három könnycseppje

A Valák leghatalmasabbjainak egyike ő, a soknevű: A Teremtő Vardának szólította, a tündéknek ő Elbereth a Csillagok Királynője, Gilthoniel a csillag-gyújtó. Ő szikráztatta fel a csillagokat az égen, ő gyűjti össze a Nagy Fák harmatát, ő gyújtja meg a Valák lámpásait. Szépségét szó le nem írhatja. A tündék legfőbb reménye Elbereth, imádják verssel, muzsikával, hozzá énekelnek Középfölde árnyai között, ha leszáll az éj. Azt mondják, mikor otthona legmagasabb toronyszobájában ül, halhatatlan és halandó lélek leghalkabb sóhaját, a legelhalóbb jajszót, de a legtávolabbi örömkiáltást is meghallja. Szíve ilyenkor megindul, könnyei bőven peregnek, s a földre érve ezüstös harmatként ülnek meg fán-virágon, megörvendeztetve azt, ki látja.

Középfölde déli fertályán él egy tünde-asszony, kinek kezein áldás van. Ezüst tűje fürgén villog: szebbnél szebb, színesnél színesebb ékszerek készülnek a virágokkal körbenőtt ablaknál, a kis szobában. A tünde-asszony gyakran énekel, örömét, bánatát dalban mondja el Elberethnek. A minap is Hozzá énekelt, miközben a hajnali sápadtkék égbolt színeit hímezte egy kis medálba. Oly édes volt dala, hogy Elbereth örömkönnyeket hullatott hallatán, s három szikrázó könnycsepp lehullott a medál közepébe, ahol gyöngyként megültek.




A hajnali-kék medált hoztam el ma a három könnycseppel, meséljen nektek a derengő hajnali égen lassan kihunyó csillagokról. Szép estét, harmattól csillogót, csillagnézőst!

Ezt a mesét az áldott kezű tünde-asszonynak ajánlom, aki Elbereth könnycseppjeit medálba hímezte nekem. Köszönöm Marika drága, dalra fakadok én is, mikor nézegetem! A Csillagok Királynője szórja rád áldását, örülök, hogy vagy :)

(Türkiz)Kék mese XX. fejezet - Csűrös Rozi hobbitfogója

A hobbit-leányok köztudottan tűzrőlpattant, határozott és igen céltudatos teremtések. Ennek okán sokat morfondíroztam, még magával Gandalf mesterrel is megvitattam a dolgot, mivel ha valaki, ő aztán ismeri a hobbitokat. A következőt sütöttük ki: a hobbitfik feje lágya igencsak későn érik be, harminchárom éves koruk előtt szerető anyjuk is kis csipisznek tartja őket, akire még egy krumplisor kikapálását sem igen lehet rábízni, nemhogy komoly ügyeket. Sokuk a felnőttkorba lépve is több időt tölt holmi erdőben való mászkálással, szomszéd gombatermésének megdézsmálásával, tűzijáték-durrogtatással, mintsem hogy az élet komoly dolgaival foglalkozzék. A hobbit-lányok ezért bizony kénytelenek magukhoz ragadni a kezdeményezést.

Csűrös gazda idősebbik leányát, Rozit sem kellett ám a szomszédba küldeni egy kis fifikáért. Akinek volt szeme, láthatta, hogy Csavardi Tata fiát Samut az Ég is neki teremtette. Rendes, jóravaló hobbit volt, azonfelül úgy belepistulva Roziba, hogy a szeme majd kiesett ha megpillantotta, csak hát... ahogy az öreg Csűrös mama mondta: akár Gyűrűhordozó, Világ Megmentője, a Negyedkor Hőse akár nem, szerelmi ügyekben egy kissé mulya, no!



Látta Rozi, hogy itt a hobbitfogó segíthet csak, más nem. Hogy mi a hobbitfogó? Nos, a megyei pletykafészkek a mai napig mesélik Samu és Rozi eljegyzésének előzményeit. Valahogy így történhetett: sétálgattak a Borbuggyan parti füzesben, tavasz volt, virágillattal terhes. Samu teljesen belekavarodott valami történetbe egy barátjáról, aki épp azon a partszakaszon esett a Borbuggyanba, mikor Rozi egyszer csak így szólt: - Samu lelkem, menjünk el Mocsári Boglárka ángyi boltjába, láttam ott egy igen szép nyakbavaló medált, kis bazsarózsa-színű igazgyöngyökkel. Én olyan, de olyan boldog lennék, ha az enyém lenne az a medál! Üregi Pipi már sokszor mondta, hogy szívesen megvenné nekem, alig tudom levakarni a nyakamról... No ha másból nem, Samu ebből már bátorságot merített. Félénk volt ugyan, de azt ő is nagyon jól tudta, hogy hobbit-szűz hobbitfi ajándékát abban az egy esetben fogadhatja el, ha szívét adja cserébe. Még azon a gyönyörűséges tavaszon Rozié lett a bazsarózsás medál... a többit tudjátok :)

Rozi hobbitfogó medálját hoztam el ma, nosza lányok, ha nincs még a fejetek bekötve, készítek egyet nektek is :D Szép estét, egymásra találósat!

Minta: Olyan hibrid, a golyókat vezsuzsisan fűztem fel, aztán mentem kicsit a kezem után :)

Nem mese - ez a valóság :)))

Bilbó urasággal együtt (ld. az előző bejegyzést) én is szeptember szép havában születtem. A nevezetes nap reggelén a kávé fölött néztem ki az álmos fejemből az éjszaka beérkezett villámpostámat böngészve. Mikor a BeadsPerles feladót megláttam, a kávét is kiköptem ijedtemben! Velem, interjút??? Igen, velem interjút :))) (A hivatkozásra kattintva olvasható)

Szerintem eddig is gyanítottátok, hogy gyermeteg lélek vagyok, a kis dicsekvő Csimbilimbi (Apukám hívott így:)) most is előbújt, muszáj neki rögtön világgá kiáltani az örömét! Spanyol tudásom nagyjából kimerül annyiban, hogy Adios muchachos, és Tengo la camisa negra (egyik kedvenc nótám, no és a pasi sem kutya, ITT meghallgathatod/megcsodálhatod), úgyhogy a gugli fordítót hívtam segítségül, hogy a bevezetőt elolvassam. Valahogy megsejtették, hogy kedvelem a türkizt :)))

Lesz mese is nemsokára, ha nem unjátok. (Néha elgondolkodom, mennyire vagyok unalmasan monomániás a sok türkizzel meg mesével, de asszem butaság ezen morfondírozni. A blogolás arról szól, hogy megmutatom amit szeretnék, ti pedig eldöntitek, hogy tetszik-e, és jöttök-e máskor is. Igazam van? Igazam van! :D) Szép napot, talán az utolsó arany őszi nap ez, élvezzétek ki ha lehet!

(Türkiz)kék mese XIX. fejezet - Indul a küszöbről az út...

...ha nem vigyázok, elszelel;
felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár,
futok, a lábam bizsereg-
csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?

Ezt a kis nótát dúdolva lépett ki a Zsáklak ajtaján Zsákos Bilbó uram egy szép őszi napon, hogy elinduljon utolsó előtti vándorútjára. Nevezetes nap volt ám, Bilbó uraság száztizenegyedik születésnapja! És mivelhogy egész Hobbitfalva és a fél Megye hivatalos volt a születésnapi ünnepségre, remek alkalom volt egy kis tréfára: a köszönő beszéd kellős közepén Bilbó uram fogta magát és kámforrá vált! (A díszes társaságból igen kevesen tudtak Bilbó bűvös Gyűrűjéről, ami a csínyt lehetővé tette, azt meg még kevesebben, hogy miket tud még az a Gyűrű, de az már egy másik mese.)

Elindult hát Bilbó, lábát a selymes fű harmatában fürösztötte, fülét hegyezte az éji erdő zajaira, dúdolta az úti nótát és az idestova hatvan esztendővel azelőtti éjszakára gondolt, mikor ugyanez az út vitte a kalandok felé. És micsoda kalandok voltak azok! Trollokkal csatáztak, sárkány sötét barlangjába merészkedtek, hatalmas kincsekre tettek szert. Vajon ez a mostani út mit tartogat?

Ha átlépitek a küszöböt, talán megtudjátok... Az út kezdetét hoztam el, vigyen benneteket kalandok felé! Szép estét, vándornótásat :)



Minta: fogalmam sincs, a Gyöngybox fórumán találtam rá egy rajzra még réges-rég, nem tudom, ki ötlötte ki. Ha tudja valaki, dobjon egy kommentet! Mindenesetre három dolgot megtanultam: 1. Karkötőt egyáltalában nem tudok fényképezni. 2. A türkizt NEM fűzzük fekete cérnával. 3.A hullámos hering csak igen picit hullámzik, ha 8/0-ás gyönggyel fűzöd, és 4mm-es golyókat teszel bele :D

FRISSÍTÉS: Minta - Jane Huber Serpentine bracelet - Thank you! Köszönöm Fidji, hogy megírtad :)

(Türkiz)Kék mese XVIII. fejezet - Mória kapuja

A Köd-hegység keleti oldalán, tágas völgyben mély tó rejtőzik. Ha belenézel akár fényes nappal is, fejed felett csillagok sokaságát látod, mint korona veszik körül. A tó mellett magas sziklafal emelkedik. E sziklafal rejti Törptárnának, Mória földalatti birodalmának kapuját. Az Ébredés óta sok-sok törpöltőn át itt élt Hosszúszakállú Durin népe, a törpök nemzetsége. Mivel a Gonosz hatalmának idején ébredtek, a Valák szívósnak álmodták meg őket. Erősek, nyakasak, állhatatosak a harcban és barátságban egyaránt. Lábuk fáradtságot nem ismer; kezükben a kalapács s más szerszám nem pihen.

Mória hatalmas földalatti csarnokai ma kihaltak, sötétbe borultak. Ám valaha fény volt itt és ragyogás: arannyal, ezüsttel, mithrillel, drágakövekkel borított termek végeláthatatlan sorát kalapálta, faragta évek ezrein át számtalan szorgos törp-kéz.

Mória kapuja sokáig tárva állt minden szabad nép, barát, vándor, kereskedő előtt. A Sötétség leszálltakor a kapu bezárult, s ha a titkát nem ismered, csak a sziklafalat látod. Ám ha kimondod a jelszót, a sziklafalban kéklő fénnyel egy kapu körvonalai bontakoznak ki. Ekkor már más dolgod nincs is, mint a kapu közepén lévő mintához érinteni a Törpök Titkos Pecsétnyomóját, s akkor feltárul előtted a rég elfeledett birodalom kapuja. Ám akkor lépd csak át a küszöböt, ha erős a szíved, szívós a lábad, mert a csarnokokon át sötét és veszedelmes az út a hegyek alatt...



A Törpök Pecsétnyomóját hoztam el ma, kívánom, hogy nyisson meg minden ajtót, amelyen belépni erősen szeretnétek :) Szép estét, világítsanak nekünk Hosszúszakállú Durin csillagai!

Minta: Ewa Ulla medálja - majdnem :) Nem is mondok semmi többet, csak hogy nem volt swarim, kerek golyócskákkal picit mást kívánt a medál! Azért ráismerni... ugye? Köszönöm Éva!