2011. december 18., vasárnap

Elment az aranytorkú...



... a mezítlábas díva már az angyaloknak énekel. Ma tudtam meg - jellemzően nem a hírportálon, hanem egy kézműves blogtársnál olvastam.

Hányszor énekelte - most mi hallgatjuk és ugyanazt érezzük: Saudade - ahogy én értem, szomorú, hiábavaló vágyakozás valami után ami nem lehet a miénk, vagy a miénk volt de elvesztettük. Biztos jobban le lehet fordítani, nekem nem megy, inkább megyek és hallgatom Cesaria-t.

2 megjegyzés:

  1. Sosem fogom elfelejteni azt a koncertet, ahogy mezítláb bejött a színpadra, mindenféle sallangtól mentesen, énekelt könnyedén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mégis a szívig ért minden egyes dallam. Majd mikor elfáradt, leült egy bekészített kis asztal mellé, elkortyolt egy kis whiskyt, elszívott egy cigarettát, miközben a zene egy pillanatra sem állt meg. Majd felállt és folytatta. Mi meg ültünk ott, lélegzet visszafojtva és azt kívántuk, bár soha véget ne érne ez a koncert, ez a varázs.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy ott lehettél Ildi, ahogy meséled mintha én is ott lennék... Minden ami fontos és szép benne van egyetlen - nem dalban, de egyetlen hangban. Köszönöm, hogy megosztottad az élményt!

    VálaszTörlés