Édesanyám, virágosat álmodtam...

... türkiz szirmú virág voltam álmomban :) Az elmúlt egy-két hétben bárhányszor leülök fűzni, mindig virág kerekedik belőle. Biztosan a nyár teszi - bár az utóbbi napok nem annyira emlékeztettek nyárra. Mea culpa... az esőcsinálás túl jól sikerült :) Mindjárt végére érek a türkiz-kék-zöld gyöngykupacomnak, beszerzés következik. Ígérem, jó kis napocska-előcsalogató színeket választok!

Valamikor réges-rég, szerintem konkrétan a múlt században, hirtelen felindulásból vettem egy gyöngysort, sajnos már rég elfeledtem, milyen golyók ezek. Mivel életemben nem viseltem semmi ilyesmit, lövésem sem volt, mit kezdjek vele. Évekkel később, mikor eljutottam odáig, hogy a gyöngyfűzés több is lehet, mint made in hüm-hüm kásákból egérkéket, kis karkötőket készíteni, megtaláltam a gyöngysort. Akkoriban kezdődött a befoglalásos korszakom, fűztem is néhány karkötőt a szétvágott gyöngysor felhasználásával. A héten, takarítás közben, véletlenül kiborítottam egy régi dobozom. Miután megnyugtattam a szomszédokat, hogy nincs a baltás gyilkos a házban, nem kell megijedni ha olykor sikítok, és kiszedtem a kutya szájából egy fiola gyöngyöt (szerencsére nem a tűpárnát találta meg!), porrongyot-porszívót félredobtam, nekiálltam turizni. Megtaláltam a régi gyöngysor maradványát, a szép tejeskávé golyókat, és elkezdtem fűzni. Íme az eredmény.



A Zinnia medált köszönöm Pencio-nak, merci! és Orsinak, akitől az ihletet kaptam, és aki el is küldte a mintát (nem fizetős, csak az Ile Aux Perles honlapja, ahonnan le lehetne tölteni, sajnos összeomlott). Köszönöm a segítséget, Orsi!



A második virág Timi Harry medáljának nagytestvére. Kicsit túl szorosak lettek a szirmok, a Zinnián pedig a sziromcsúcsokban elfért volna még egy gyöngy, de így is szeretem őket :)

Szép hétvégét!

In memoriam Severus Snape

Nem vártam soká a bemutató után, Timi barátnőmmel megnéztük! Igazán és nagyon a hét könyvet szeretem, de a filmeket sem hagytam volna ki semmiért. Ezt az utolsót főleg nem bántam meg, de nem voltam egyedül. Egy csendesebb jelenetnél megböktem Timit, te figyi, valami itt nem stimmel... Mire ő, persze, nincs csámcsogás, kólaszürcsölés, hangos vihogás :) Olyan varázsosan gyorsan eltelt a két óra, hogy még a szokásos jajdefájafenekem fészkelődést is kihagytam.

Magunk között vagyunk, bevallom nektek, miért néztem meg az első filmet: hosszú évek óta menthetetlenül és rendíthetetlenül imádom Alan Rickman-t. Lehetséges, hogy ennek volt betudható a hitem már az elején, hogy az a Piton nem lehet olyan szimplán gonoszdi, mint amilyennek látszik. Azt is bevallom, nem azért szeretem a Potter-regényeket, mert őket olvasván a klasszikus regények kiváló jellemábrázolása ragad magával. Viszont ez a Snape... na, már megint szájmenésem van :) Tetszett a film, izgultam, nevettem, meghatódtam, sírtam, féltem, megkönnyebbültem, örültem - igazi érzelmi hullámvasút volt.



Piton tanár úr örök emlékéül itt marad nekem ez a csodálatos nyaklánc, amit Timitől kaptam. Olyan szép, hogy a szusz bennem akadt, mikor a reklám alatt megkaptam. El is neveztem Severus-nak (bocsássátok meg, az angol nevek jönnek a számra, mert angolul olvastam a könyveket és amikor lehetett, a filmeket is szinkron nélkül néztem). Efhariszto para poli Timimu, legkedvencebb kedvencem lett!



És még mindig nincs vége, mert Timi legújabb hobbijának köszönhetően tulajdonosa lettem sok-sok házi szappannak - csokoládé, kókusz, fahéj, levendula, amit csak akartok... isteniek!



Nem mentem én sem üres kézzel: ezt a kisvirág medált vittem Timinek, meg a babarózsaszín incifinci flower powert, amit már blogoltam régebben. Ők a Harry, illetve Potter nevet kapták :)

Hát akkor jöjjön az utolsó varázsige: Nox, aludjon ki a varázspálcák fénye. Szép estét nektek!

Gyöngyös a cérnásnak...

... küldött ajándékot, mégpedig játékszületésnapi játék alkalmával :) Latinka ajándéklánc játéka, amelynek visszaeső résztvevője vagyok, két éves. Ebből az alkalomból indította Magdi az adós-kapós játékot.

Györgyinek készítettem ezt a nyakláncot - nem is tudom, miért olyan zöld?!? :)) A héten révbe ért, úgyhogy mutathatom. Viseld örömmel Györgyi, nekem sok örömem telt az elkészítésében! Külön öröm volt nem gyöngyösnek fűzni, hanem oda, ahol vélhetően nem lóg minden szögön, lámpaernyőn és minden elképzelhető felületen gyöngyös nyaklánc :)



Györgyi foltvarr - ööö... foltot varr - hát pecsvörközik, na, értitek ugye :) Amilyen elismerőleg nyilatkozik ő a gyöngyösökről, olyan erősen tátom a számat a varrótudománya láttán, lévén a gyöngyvarrótű villogtatásán kívül max. egy kis zokni-stoppolásra, vagy gombfelvarrásra vagyok képes.

Ezzel a nyaklánccal hivatalosan is bejelentem esőcsinálói tevékenységemet - a FEOR kódját még nem találtam meg a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerében :) A múltkori, esőkívánó Krasznás bejegyzésem közzététele után nagyjából fél órával elkezdett esni, és azóta kisebb kihagyásokkal folyamatosan vagy esik, vagy zuhog, vagy szakad :) Azt hiszem, nem várom ki míg nyaralni, napozni vágyó olvasóim bősz átkokat szórnak fejemre, hanem lemegyek alfába és kitalálok valami napelőcsalogató ékszert :D

Szép hétvégét!

Medál minta: Swirling Sun by Hatsumi Oshitani, Bead&Button 2008/8. Arigatou gozaimasu!

Nem gyöngy, de jó :)

Meghívást kaptam Belindától egy jó kis játékra, köszönöm! Gyermekkorunk kedvenc ételei a téma. Ez egy olyan staféta-féle, a szabály az lenne, hogy meghívunk öt blogbarátot, ők is mondják el, mit faltak szívesen fejlődő szervezet korukban.

Szinte Belinda felhívásával egy időben találtam rá Édua játékára. Ő továbbfejlesztette a kaja-felsorolósdit, és játékot hirdetett a bevállalós blogosok között. Mivel török horgolt gyöngyékszer lesz a nyeremény, ki nem hagynám semmi áron :) Úgyhogy én sem öt bloggert hívok meg, hanem buzdítalak benneteket, játsszatok Éduánál!

És akkor hulljon le a lepel a múlt titkairól: az igazság az, hogy haspók gyerek voltam, úgyhogy nagyon sok kedvenc ételem volt :) Mamám főztjét hála az égieknek még ma is eszem, de nagymamáim emléke sokszor egy-egy régen készült finomság illatával látogat meg a mai napig. Apai nagymamám sokszor készített becsinált levest, a nevén sokat nevettem, de imádtam! Csirkemájat, főtt tojást tett bele, sok répát, és tejföllel habarta be. Nyam-nyam! Anyai nagymamám a gríznokedlis zöldborsólevest csirkeaprólékkal főzte, a csirkeláb volt mindkettőnk kedvence, mindig elkunyiztuk a többiektől :) Anyukám pedig gyakran rittyentett paprikás csirkét nokedlivel, uborkasalátával. (Jé, most nézem, már akkor is csirkés tyúk voltam :D) Másnap a megmaradt husit ledarálta, és hortobágyi húsos palacsintát sütött - nehogy már kalóriabomba nélkül maradjunk :) Ha hétvégén sétálni mentünk, nyáron mindig kaptam fagyit, azt a gépből hullámosan tekeredőt szerettem nagyon, vaníliát, csokit.

Hát akkor váljon egészségünkre, és játsszatok Éduánál! (Vagy ne, annál nagyobb az esélyem a nyerésre :))

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak...

... főleg ilyen punnyadt melegben :) Állandóan esőtől áztatott zöld lombokról képzelgek: bebújok a fa alá, csorog rám a hűs eső - aztán mentás koktélról, millió jégkockával, jégbe hűtött szőlőről... És lám, ilyen a blogbarátság: Belinda valóra váltotta álmom :)))



Új Krasznám színeitől is egy-két fokkal hűsebbnek érzem a levegőt. Nem tudom abbahagyni a fűzését, nagyon szeretem! Köszönöm a mintát, Jolika!

Szép estét nektek, jégbe hűtött gyümölcsökkel/sörrel/koktéllal/fagylaltkehellyel (a nem kívánt rész kihúzandó)!

Minta: Berjo Krasznája
A bejegyzés címét loptam: Federico García Lorca: Alvajáró románc

U.I. - Ha valaki elmondaná nekem, hogy nem lesz a fehér fotó-háttér szürke, ezerszer is megköszönném :)

Kreatív csillag Cimbi módra

Mikor megláttam Ewa csillagát és mintáját, mindjárt tudtam, hogy eljött az én szépséges kis almazöld rivolim ideje! A kis karamell színű teklák kényszerből kerültek be, egyik csiszoltam és egyéb golyóm sem tűnt ideillőnek. Most már örülök, hogy belefűztem őket, olyan vegyigyümi-fagyi hangulata van, no persze az erősen színezett fajtából :)



Éva, nagyon köszönöm a mintát! Dia gyöngyös fórumáról már régóta ismerem és szájtátva bámulom a gyöngyeidet, csodajó, hogy a blogoszférába is berobbantál :)



Az én kreatív csillagom csillagvirág lett, de épp ettől kreatív a minta, mert engedi saját agymenés alapján rücücüzni a medált. Bátorkodtam hozzá egy gyűrűt is, szépen mutat viselve, de még valami drámaibbat szeretnék majd kitalálni, most ennyi gyöngyöm maradt hozzá.

Szép napsütéses hétvégét!

Minta: Ewa - Kreatív csillag

U.I. - Ahány fotó, annyiféle színerősség, a második kép hasonlít legjobban arra, amit a medál napsütésben mutat :)

És itt a vége...

Remélem, megátalkodottan mugli olvasóim most nem csukják be sikítva a böngészőt. A mai bejegyzéshez kölcsönzött képet választottam. Legszívesebben az általam igen nagyra tartott Ellygator rajzai közül tettem volna fel egyet, de kopirájt megfontolásból nem teszem, inkább nézzetek be hozzá, a gyöngyei fantasztikusak, a rajzai sem kevésbé. És igen, ő is a Harry Potter-saga rajongója :)

Biztosan sokan vagyunk itt akik olvastuk és szeretjük, sokan akik láttuk és szeretjük, sokan akik olvasták és/vagy látták és nem szeretik, no meg vannak, akik nem olvasták és/vagy nem látták - egy biztos, véleménye mindenkinek van róla. Az első rész első ötven oldalát végigunatkoztam anno, aztán hipp-hopp megjelent egy Hagrid nevű hatalmas, bozontos fejű ember, durrantott párat az esernyőjével, és elvarázsolódtam. Azóta sokat gondolkodtam, miben áll a bűbáj, aztán rájöttem: azt az időt hozta vissza, amikor minden lehetséges - és valóságos - volt: kinyitottam egy könyvet, és sárkányokkal harcoló legkisebb fiú lettem, vagy épp a sárkány rabságában sínylődő királykisasszonyként sírtam tele a párnámat. Gyufaárus kislányként megfagytam a téli utcán, rettenthetetlen ólomkatona voltam és elolvadtam a szerelmes tűzben. Később persze voltam nemecsek ernő és Cecey Vicuska, aztán Vronszkij grófot vártam szívrepesve a titkos találkára, meg szélmalmokkal is harcoltam Dulcineámat keresve. Nem akarom semmilyen más írott művel párhuzamba állítani a HP könyveket, sem erényeit és hibáit elemezni; tény, hogy a varázslótanoda világa is így szippantott be: amíg olvasom, megszűnik a való világ, és kétségem sincs, hogy varázslók léteznek, megiszom valami kotyvalékot és átváltozom valaki mássá, seprűnyélen repülök, sárkányok okádnak rám tüzet, és a gonosz nagyurat le kell győzni mindenáron, mert a világ igenis megmenthető. Hogyne lennének varázslók, hát még miniszterelnökük is van :)

És hogy miért untatlak benneteket ezzel pont ma? Csak azért, mert ma van az utolsó film bemutatója, és én már előre készítem a zsebkendőhegyeket, mert az imádott Snape (Piton) tanár urat végérvényesen elveszítjük. Nagy varázsló voltál, remélem odaát békét lelsz! Szóval muglik és varázsló-rajongók, irány a mozi. Jövök gyöngyökkel is nemsokára, addig is minden szépet és jót nektek!

Incifinci flower power újra - és köszönetnyilvánítás / Teeny-weeny flower power and a big thanks!

Ez a kis virág direkt azért készült, hogy megköszönhessem a mintát Holle Randy-nak. Bevallom, sok mintához hozzájutottam már gyöngyös barátok és az internetes keresőmotorok segítségével, de akkor is általában megemlítem a megálmodót, és megköszönöm neki. A flower power esetében viszont nem is tudtam, hogy ki az alkotó :( Egy fotósorozatom volt orosz leírással (aztán kiderítettem persze, hogy a biser.info-ról van), és gyöngyös blogbaráttól kaptam személyi edzést :) Örülök, hogy Holle meglátogatta a blogomat, ezúton köszönöm neki ezt a csuda mintát, amit Vlagyivosztoktól Timbuktuig ismernek és fűznek a peyote-imádók. Vielen dank, Holle!

This teeny-weeny flower power was especially made to say thank you to Holle Randy. Even when I bead using a tutorial which I did not purchase but found on the Internet or received from a beading pal, I usually mention and thank the creator. In this case, I am ashamed to tell you that I did not even know who made the original pattern :( I received a photo-based tuto (later I found out it was copied from a Russian site), and asked for help from a fellow beader. With this little beauty, I would like to express my gratitude to Holle for visiting my blog, and of course for creating this wonderful flower which is known and adored all around the world. Vielen dank, Holle!

Séta a tóparton

Ígéretemhez híven kitartok a zöld-türkiz-kicsi arany kombináció mellett. A medál, amilyen egyszerű befoglalás, olyan sokáig készült; nyolcszögletű a kő, és nem igazán akart semmilyen körítés szépen állni rajta. Végül csak megzaboláztam a gyöngyöket, tetszik a végeredmény. A végállomáson a BKV jegypénztáros kisasszony egyetért velem, nagyon megdicsérte :)

A karkötőt Zuzzl álmodta meg, vielen dank Susanne! Már megfűztem más színekből, ezt most le sem nagyon teszem, pedig nem vagyok nagy karkötős.

Folyt. köv., ugyanis nem fogytak még el a zöld és türkiz gyöngyeim :) Szép estét!

U.I. Nézzétek el, hogy kicsit katyvasz a fotósorozat, hol ilyen, hol olyan háttér, a fényviszonyok, a méretek - próbálkozom, kísérletezek, majd csak megtanulom a csínját-bínját!

Seis puntas remake, avagy türkiz mánia reloaded

Azért beszél még magyar :) A remake-re mondjuk a riméken kívül nem ismerek magyar szót, a türkizt viszont újratöltöttem, beváltva pár bejegyzéssel ezelőtti fenyegetésemet. Quienlodira csodás mintáját azóta szeretem, amióta először láttam ilyen karkötőt. A szerelem azóta is tart, újra is fűztem, a tavalyi hó úgyis messze van már, gondoltam, nem emlékeztek majd az ismétlésre :) A medált is elkészítettem már majdnem ugyanígy, azt Krisztina blogbarátom viseli.

Szép hétvégét!