Nem gyöngy, de jó :)

Meghívást kaptam Belindától egy jó kis játékra, köszönöm! Gyermekkorunk kedvenc ételei a téma. Ez egy olyan staféta-féle, a szabály az lenne, hogy meghívunk öt blogbarátot, ők is mondják el, mit faltak szívesen fejlődő szervezet korukban.

Szinte Belinda felhívásával egy időben találtam rá Édua játékára. Ő továbbfejlesztette a kaja-felsorolósdit, és játékot hirdetett a bevállalós blogosok között. Mivel török horgolt gyöngyékszer lesz a nyeremény, ki nem hagynám semmi áron :) Úgyhogy én sem öt bloggert hívok meg, hanem buzdítalak benneteket, játsszatok Éduánál!

És akkor hulljon le a lepel a múlt titkairól: az igazság az, hogy haspók gyerek voltam, úgyhogy nagyon sok kedvenc ételem volt :) Mamám főztjét hála az égieknek még ma is eszem, de nagymamáim emléke sokszor egy-egy régen készült finomság illatával látogat meg a mai napig. Apai nagymamám sokszor készített becsinált levest, a nevén sokat nevettem, de imádtam! Csirkemájat, főtt tojást tett bele, sok répát, és tejföllel habarta be. Nyam-nyam! Anyai nagymamám a gríznokedlis zöldborsólevest csirkeaprólékkal főzte, a csirkeláb volt mindkettőnk kedvence, mindig elkunyiztuk a többiektől :) Anyukám pedig gyakran rittyentett paprikás csirkét nokedlivel, uborkasalátával. (Jé, most nézem, már akkor is csirkés tyúk voltam :D) Másnap a megmaradt husit ledarálta, és hortobágyi húsos palacsintát sütött - nehogy már kalóriabomba nélkül maradjunk :) Ha hétvégén sétálni mentünk, nyáron mindig kaptam fagyit, azt a gépből hullámosan tekeredőt szerettem nagyon, vaníliát, csokit.

Hát akkor váljon egészségünkre, és játsszatok Éduánál! (Vagy ne, annál nagyobb az esélyem a nyerésre :))