És itt a vége...

Remélem, megátalkodottan mugli olvasóim most nem csukják be sikítva a böngészőt. A mai bejegyzéshez kölcsönzött képet választottam. Legszívesebben az általam igen nagyra tartott Ellygator rajzai közül tettem volna fel egyet, de kopirájt megfontolásból nem teszem, inkább nézzetek be hozzá, a gyöngyei fantasztikusak, a rajzai sem kevésbé. És igen, ő is a Harry Potter-saga rajongója :)

Biztosan sokan vagyunk itt akik olvastuk és szeretjük, sokan akik láttuk és szeretjük, sokan akik olvasták és/vagy látták és nem szeretik, no meg vannak, akik nem olvasták és/vagy nem látták - egy biztos, véleménye mindenkinek van róla. Az első rész első ötven oldalát végigunatkoztam anno, aztán hipp-hopp megjelent egy Hagrid nevű hatalmas, bozontos fejű ember, durrantott párat az esernyőjével, és elvarázsolódtam. Azóta sokat gondolkodtam, miben áll a bűbáj, aztán rájöttem: azt az időt hozta vissza, amikor minden lehetséges - és valóságos - volt: kinyitottam egy könyvet, és sárkányokkal harcoló legkisebb fiú lettem, vagy épp a sárkány rabságában sínylődő királykisasszonyként sírtam tele a párnámat. Gyufaárus kislányként megfagytam a téli utcán, rettenthetetlen ólomkatona voltam és elolvadtam a szerelmes tűzben. Később persze voltam nemecsek ernő és Cecey Vicuska, aztán Vronszkij grófot vártam szívrepesve a titkos találkára, meg szélmalmokkal is harcoltam Dulcineámat keresve. Nem akarom semmilyen más írott művel párhuzamba állítani a HP könyveket, sem erényeit és hibáit elemezni; tény, hogy a varázslótanoda világa is így szippantott be: amíg olvasom, megszűnik a való világ, és kétségem sincs, hogy varázslók léteznek, megiszom valami kotyvalékot és átváltozom valaki mássá, seprűnyélen repülök, sárkányok okádnak rám tüzet, és a gonosz nagyurat le kell győzni mindenáron, mert a világ igenis megmenthető. Hogyne lennének varázslók, hát még miniszterelnökük is van :)

És hogy miért untatlak benneteket ezzel pont ma? Csak azért, mert ma van az utolsó film bemutatója, és én már előre készítem a zsebkendőhegyeket, mert az imádott Snape (Piton) tanár urat végérvényesen elveszítjük. Nagy varázsló voltál, remélem odaát békét lelsz! Szóval muglik és varázsló-rajongók, irány a mozi. Jövök gyöngyökkel is nemsokára, addig is minden szépet és jót nektek!