Kék (és zöld és lila) mese XXIII. fejezet - Ősz az Utolsó Meghitt Otthonban

A Köd-hegység lábánál, a sebes vizű Bruinen folyó völgyszorosának csücskében bújik meg Völgyzugoly, a tündék nyelvén Imladris. Lakói így nevezik: az Utolsó Meghitt Otthon Középföldén. Évek ezrei óta menedék e hely a Sötétség szolgái által üldözött nemestündék és féltündék számára. Elrond úr és a hatalmas tünde-úr Glorfindel által védelmezve, talán ez az egyetlen hely, ahol a napot, holdat s csillagokat még nem rejti el szemünk elől a Homály.



A megyei időszámítás 3018. esztendeje október havának 24. napja van. Négy nappal ezelőtt kis csapat érkezett a völgy védelmébe: Glorfindel úr, Gandalf mester és négy apró termetű félszerzet, az egyik súlyosan sebesült. Testét a Boszorkányúr mérgezett tőrje sebezte meg. Zsákos Frodó most a völgyre néző tágas teraszon sétálgat, mit sem sejtve, mily veszélyben volt élete, mennyi könnyet ejtettek érte a tündék, míg gyógyulásáért könyörögtek. Szíve könnyű, mert érzi, hogy az elmúlt hónap veszedelmei után biztonságba ért. A levegőt szinte harapni lehet, úgy telve az ősz illataival. Zöldben-sárgában-bordóban pompálló fák pergetik lassan leveleiket, amelyek halkan susogó szőnyegként megülnek a földön. A környező bokrokon ezernyi színű érett bogyó kínálja magát. A gyengéden melegítő napsugarak aranyfüsttel vonják be a tájat. Távolról idehallatszik a forrástól hazatérő tündék éneke. Most harang kondul, vacsorához szólít. Utána a kandallótűzzel megvilágított csarnokban számtalan édes dalt hallgat majd Frodó, ismeretlen mégis oly ismerős nyelven, az elmúlt boldogságról, az eljövendő szenvedésről és a reményről, hogy az Utolsó Meghitt Otthont nem borítja el a Sötétség...

Az Utolsó Meghitt Otthon őszi színeit hoztam el nektek, meséljen a reményről, hogy elvonulnak a sötét felhők! Szép estét, kandallótűznél, énekszóval :)



Vezsuzsi Adolárját fűztem meg. Köszönöm Zsuzsi, hogy megfűzhettem veled :) Hát én ezekbe a színekbe szerelmes vagyok, így együtt! Mikor összeválogattam, bizonytalan voltam, de mikor a delicákat felfűztem, már láttam, hogy nekem valók! Azok a fánkok és a hosszú spagetti gyöngyök úgy csillognak, hogy az már vakít. Szeretem :)