Nem mese - ez a valóság :)))

Bilbó urasággal együtt (ld. az előző bejegyzést) én is szeptember szép havában születtem. A nevezetes nap reggelén a kávé fölött néztem ki az álmos fejemből az éjszaka beérkezett villámpostámat böngészve. Mikor a BeadsPerles feladót megláttam, a kávét is kiköptem ijedtemben! Velem, interjút??? Igen, velem interjút :))) (A hivatkozásra kattintva olvasható)

Szerintem eddig is gyanítottátok, hogy gyermeteg lélek vagyok, a kis dicsekvő Csimbilimbi (Apukám hívott így:)) most is előbújt, muszáj neki rögtön világgá kiáltani az örömét! Spanyol tudásom nagyjából kimerül annyiban, hogy Adios muchachos, és Tengo la camisa negra (egyik kedvenc nótám, no és a pasi sem kutya, ITT meghallgathatod/megcsodálhatod), úgyhogy a gugli fordítót hívtam segítségül, hogy a bevezetőt elolvassam. Valahogy megsejtették, hogy kedvelem a türkizt :)))

Lesz mese is nemsokára, ha nem unjátok. (Néha elgondolkodom, mennyire vagyok unalmasan monomániás a sok türkizzel meg mesével, de asszem butaság ezen morfondírozni. A blogolás arról szól, hogy megmutatom amit szeretnék, ti pedig eldöntitek, hogy tetszik-e, és jöttök-e máskor is. Igazam van? Igazam van! :D) Szép napot, talán az utolsó arany őszi nap ez, élvezzétek ki ha lehet!