Mostsemkék (dekicsittürkiz) mese XXVI. fejezet - Az Öregerdő virága

Az Öregerdőnek igen rossz híre van a megyebeliek körében: kicsiny hobbitfióka korában Csavardi Samu is számos történetet hallott öreganyjától szitkokat sziszegő fákról, alattomos, az óvatlan vándornak gáncsot vető gyökerekről, kanyargó ösvényekről, melyek a rengeteg legsötétebb mélyére vezetnek, majd hirtelen eltűnnek... huhhh, még a világos, meleg konyhában a kandalló tüzénél is beleborzong az ember - bocsánat: a hobbit!

Sok-sok évvel később Samu bizony saját bőrén tapasztalta meg az Öregerdő gonoszdiságát - de sokszor gondolta útközben, maradt volna Frodó úrfi szép nyugodtan a Zsáklakban, hát kinek hiányzik ennyi fekete gyűlölség! Szerencsére Bombadil Toma gazda kimentette barátainkat a vén csibész Fűzfa-Apó ágai közül, s a megmenekülés örömére sok-sok történetet mesélt nekik arról az időről, mikor a Fák voltak Középfölde urai, övék volt a lélegzés csodája; a Sötétség leszálltáról, a Gonosz szolgáinak gaztetteiről, s hogy azon idő óta az Öregerdő fái gyűlölnek minden lábakon járó-kelő, fejszével sebző, tüzet gyújtó, gyökereket kiásó élőlényt, s hogy azóta bimbót, virágot nem hajtanak. És még egy titkot is elmondott Toma: egy dudorászó kicsiny leányról, ki betévedt az Erdő szélire, s ott elültette kedves virágait. Énekét hallva elcsendesedtek az Öregerdő fái, a vén Fűzfa-Apó ide-oda hajladozott örömében. Azóta a daloskedvű leány virágai az egyetlenek, melyek az Öregerdőben nyílnak, évről évre.




Az Öregerdő virágát hoztam ma, bizonyságul, hogy a sötétben is nyílnak virágok! Szép estét, reményteljeset :)

Minta: Minuetto virága, grazie! Kicsi öreg Lüszi kutyám ápolása, két gyöngyös ajándék-projekt és az egyéb valóvilágbeli dolgok közt most nem volt sok időm, de nem múlhat el hétvége mese nélkül, ugye? Így ezt az egyszerű virágot fűztem meg :)