Mostnemkék mese XXV. fejezet - az ent-asszony arany vadrózsája

A fapásztorok, minden gyökeres teremtmény védelmezői és a föld pusztítóinak büntetői, valaha együtt éltek, jártak-keltek asszonyaikkal és gyermekeikkel. Ám amíg az entek a szálas fenyőerdőket, vad havasokat járták, az ent-asszonyok kertet műveltek, dúsan termő gyümölcsfák alatt daloltak. Ha egy föld minden talpalatnyija bőven termett, a kalászok hajladoztak súlyos termésük alatt, az ent-asszonyok továbbálltak és újabb bevetni való földet, művelni való kertet kerestek. Így történt, hogy fa-, fű- és bokorvigyázó körútjukról visszatérve az entek egyszer csak nem találták asszonyaikat. Évek ezrein át keresték őket, neveiket dalolták, ám az asszonyok nem és nem voltak sehol...

Meghallotta az entek dalát Yavanna, a Fák Teremtője. Középfölde szelíd, napos csücskében elültetett egy kis vadrózsa-csemetét, melynek levelei aranyszínűek voltak, ám virágot nem hozott, bogyót nem termett. Történt egyszer, hogy egy ent-asszony rátalált a bokrocskára, s szívében szomorúság támadt, mikor látta, hogy a csodálatos aranylevelek között nem piroslik csipkebogyó. "Lám, mit ér a kis bokor szépséges ragyogása, ha nem hoz virágot, nem születik belőle új élet! S mit érnek mind a kertek, gyümölcsösök, ha nincs kinek továbbadnom irántuk érzett szeretetemet!" Könnyeivel öntözte a bokrocskát, s láss csodát! apró rózsaszín virágok fakadtak az aranyló levelek tövén, majd a szirmok lehulltak, s helyükön pirosló bogyók termettek. Az ent-asszony ezt látva elindult, hívta a többi ent-feleséget, s együtt járták a mezőket, erdőket, dallal keresve az enteket. Bizony meg is találták őket, mert ahogy az jövendölve volt, az entek és ent-asszonyok akkor találhattak újra egymásra, mikor már mindent elvesztettek. S amikor az ent-asszonyok ráébredtek, hogy az entek nélkül fél-életet élnek, beteljesedett a jövendölés. Azóta az entek és ent-asszonyok már gyermekeiknek, az entlingeknek tanítják a fapásztorkodást, erdővigyázást, kalászérlelést, gyümölcspirosítást.



Az arany csipkebogyót hoztam el ma, meséljen nektek arról, milyen jó megtalálni, ami a legfontosabb. Szép estét, egymásra találóst, csipkebogyó-teával :)

Minta: Berjo Krasznája ihletett meg ismét, aszerint indultam el, és aztán eljutottam valahová :) Köszönöm Jolika, sokadik gyöngy-túrámat inspirálta már a te Krasznád!
A türkiz meg a rózsaszín meg a kék meg a zöld nincs ám feledve, csak ebben a szomorkás-borús időben vagy egy kis piros szín hozza meg a jókedvem, vagy egy stampedli jóféle kontyalávaló - most a pirosat választottam :D