Lila (és egy kicsit türkiz) mese XXXI. fejezet - A talpasi ásványfesztivál

Egy borús, ködös novemberközépi napon a kertben dolgozgattam; épp a lerázott diót szedtem össze – azért hagytam a szomszédos erdőben tanyázó népes mókuscsaládnak is! -, mikor nagy szárnysuhogással megérkezett Széllelfútt sas barátom, egy nagyobbacska borítékkal karmai között. Kíváncsian bontottam ki: hát a Brí-dombi Krónika legfrissebb száma pottyan elibém. Óriási örömömre a címlapon nem mást találtam, mint az általam összeállított, képekkel illusztrált tudósítást a Talpasi Ásványfesztiválról!

Az újság mellett rövid levélke volt, amelyben a fesztivál védnöke, Turkafurka Adolár, a Határon Túli Hobbitok Társaságának tiszteletbeli korelnöke megköszönte alázatos hírmondótok írását, egyben felkért, hogy az emberek világában is népszerűsítsem az eseményt, ily módon elősegítve, hogy Középfölde szabad népei megismerhessék egymás szokásait, hagyományait. A legigazabb örömmel teszek eleget Turkafurka úr kérésének – hallgassátok hát, így esett meg a talpasi barlangfeltárás.




A határon túli – Brí-dombi – hobbitok ugyan nagyobbrészt nem üregekben, inkább kőházban laknak, ám turkálni, furkálni, kotorni éppúgy szeretnek, mint bármely tisztességes Megye-béli hobbit. A fiatal, kotrást-túrást tanuló hobbitok általában a Brí-domb Talpashoz közeli, keleti lejtőin gyakorolnak. Egy napon lelkendezve rohantak haza a kis furkálók: a domb alatt mélyen barlangra bukkantak! Szaladt mindjárt a Brí-dombság összes polgármestere, postamestere, mögöttük Brí, Talpas, Fenekes és Arcset lakóinak apraja-nagyja. Szalajtottak XL. Tulifulin törp-király uramért is, aki a Megyéből hazafelé úton épp megpihent Bríben, a Pajkos Póniban - mondom, szalajtottak érte, mert ha valaki, akkor egy törp igazán ért a barlangászathoz. A barlang szájához érve fáklyákat gyújtottak, s Tulifulin vezetésével óvatosan leereszkedtek. A szusz is bennük akadt, amint megpillantották az ezer színben szikrázó falakat, magas oszlopokat – mintha Gandalf mester legsikerültebb tűzijátéka fagyott volna kőbe.

Az elkövetkező hetekben lázas munka folyt: megalakult a Talpasi Barlangfeltáró Bizottság, természetesen Turkafurka uram elnökletével; az operatív irányítással Kalapácsos Droma, a törpök leghíresebb ásványszakértője lett megbízva. Számtalan telért kutattak fel, számos ásványt határoztak meg, s kijelölték a barlang azon részeit, ahol bányászatot szabadott folytatni anélkül, hogy a barlang szépségét csorbították volna. Év végére pedig Turkafurka uram megszervezte a Talpasi Ásványfesztivált, ahol kiállították a legszebb ásványokat. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívtak a Bizottság ékszerészeti szekciójába, s a legszebben, legfinomabban csiszolt ásványokból medálokat, brosstűket készítettünk. A fesztivál látogatói körében nagy sikert aratott az ifjú ékszerész tanítványaimmal közösen fűzött, Talpas község címerét formázó medál.




A talpasi címert hoztam el ma, meséljen nektek a föld mélyének kincseiről. Szép estét, ne feledjétek megrendelni a Brí-dombi Krónika következő számát! A Brí-beli Turisztikai Hivatal abban jelenti be, hogy menetrend szerinti postakocsi-járatokat indít Emberország és Brí között!

A mintát már be sem mutatom, ám megköszönöm ismét Audrey-nak, olyan jó fűzni! Ennek a bizonyos talpasi medálnak majd szerepe lesz nemsokára valahol és valahogyan, de psszt, még titkos :)