Türkizkék mese XXXIV. fejezet - Tol Brandir virága

Az Emberkirályok letűnt birodalmának – melyet már csak a regékből ismerünk – határán a Nagy Folyó széles tóba torkollik. Két partján két ősi őrtorony, középen, a tó déli végén, hatalmas sziklafalak szöknek az égig. Ez Tol Brandir szigete, a Tűszikla. Fent a szédítő magasban fák hajladoznak, s úgy tartja a legenda, hogy a fák között csodás, máshol nem látott virágok nőnek. Ám a függőleges sziklafalakat ember soha meg nem mászhatta.

Ember nem… ám ismerek valakit, aki járt a Tol Brandir fellegszaggató csúcsán! Minuial ő, a tünde-leány, kinek lába nyomán virág nő, keze érintésére a fagyott rügy életre kel s virággá bomlik. Minuial vágya az volt, hogy Yavannának a Föld Királynőjének, minden növekvő élet szerelmesének ültessen virágoskertet. E vágyától hajtva, könnyű léptekkel, szelek szárnyán feljutott a Tűszikla csúcsára, s ott a fák között a réteket virágokkal ékítette. Yavanna szívének oly kedves volt a látvány, hogy a csúcson süvítő szeleket énekével megzabolázta, s felhő-otthonából gyakorta lenéz, hogy gyönyörködjék Minuial virágoskertjének szépségében.



Egy kis virágot hoztam ma a Tűszikla csúcsáról - meséljen nektek a szépségről, amit ott is megtalálhatunk, ahol nem várnánk. Szépséges estét mindannyiunknak :)

***

Minta: Ajne Lekra medálját fűztem meg. Megvan a az új kedvenc :) Annyira tetszik a kis virág forma amit a díszítő sorok kiadnak, mikor elkészültem, csak ültem és nézegettem vagy fél órát! Örök hálám Hajni, köszönetképpen Lekráért és a többi csodás mintádért fogadd ezt a mesét, amibe tudtodon kívül bekerültél - Hajnalka ugyanis sinda (tünde) nyelven Minuial. Aki nem hiszi, járjon utána, mondjuk itt :) (És bocsánat, hogy lehagytam egy sort, nincs magatamám, de majd veszek a következőhöz!)