2011. augusztus 17., szerda
Selyemcukor - pár csepp könny és csipetnyi könnyedség
Most picit átmegyek ünnepélyesbe és megköszönősbe. Szerintem mondtam már nektek, hogy a blogolás mennyi örömet adott az elmúlt évben. Éteri és harmadik típusú barátokra leltem, minden körbelátogatás alkalmával számtalan szebbnél szebb kézzel-szívvel készített gyönyörűséget látok, ötletet, ihletet gyűjtök, sokat nevetek, és néha bizony könnycseppek is elcseppennek. Családtag lettem sok-sok kézműves otthonban, megismertem blogbarátaim életének egy szeletét, örömeit, gondjait, bánatát. Mikor még nem blogoltam, úgy képzeltem, a netes közösségek személytelenek. Hogy én mekkorát tévedtem!
A kék mese-sorozatomra tőletek kapott visszajelzések késztettek arra, hogy mindezt kiírjam magamból - hogy jöttök, és a harmadik, negyedik fejezetnél még mindig itt vagytok, és sokadszorra is megírjátok, hogy tetszik amit itt találtok, nagyon-nagyon sokat jelent nekem: megörvendeztet, feltölt. Köszönöm, hogy jöttök, köszönöm, hogy időtöket érdemesnek tartjátok arra, hogy benézzetek hozzám.
Most itt ülök, és gondolkodom, megnyomjam-e a Bejegyzés közzététele gombot, nem kelt-e visszatetszést ömlengésem. Döntöttem, megnyomom :) mert bízom benne, érzitek, örömem és hálám őszinte. Ezt a sok örömet és hálát gyűjtöttem össze selyemcukor szívecskémbe, és küldöm nektek, szálljon vissza rátok mindaz a szép és jó, amit tőletek kapok.
(Igazán selyemcukor, találtam is illusztrációt a retronom.hu-n, mikor megláttam, visszateleportáltam gyerekkoromba, mennyit rontottam a fogaim ezekkel a csodaszínű izékkel :))
Szép estét nektek, és édes, színes álmokat!
U.I. - Nehogy azt higgyétek ám, hogy a sorozatnak vége, mert nem! Jön még mese, dosztig lesztek vele :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tényleg nagyon emlékeztet rá,és nagyon szerettem,a szívecskéd nagyon aranyos,cukros színekkel!
VálaszTörlésTényleg olyan ez a szívecske, mint a selyemcukor!
VálaszTörlésHú, de jó is nosztalgiázni egy kicsit!
Cimbi, én személy szerint nagyon várom a mese folytatását:-))
Jó,hogy leírtad ezt,szerintem nagyon sokan érezzük/gondoljuk így:)
VálaszTörlésBizony, én is így gondolom a blogolás örömeit...
VálaszTörlésA selyemcukrot nagyon szerettem gyerekkoromban! Párnácska alakjuk volt és nem volt vastag cukor réteg a tetején, hamar szétomlott a számban. Ma, ha találok, már nem ilyen!:(
Köszönöm, hogy elküldted ezt a szép szívecskét!:)
Én ugyan nem szeretek nosztalgiázni,mert igyekszem mindig előrefelé tekinteni(ez az én bajom),de szeretem az olyan gyermeklelkű felnőtteket,mint amilyen Te is vagy ! A mese pedig simogatás a léleknek:))
VálaszTörlésIstenem amikor pici voltam a selyemcukor nagy kedvenc volt
VálaszTörlésLehetett a sarki kozertben kapni, uvegben taroltak es kis lapattal mertek.
Emlekeztek a baba formaju selyemcukorkara:)
Valoban olyan ez a sziv mintha selyemcukorka lenne
Gratulalok