Bizsereg a szívem is... :)

Kedvem támadt szívügyekkel foglalkozni ismét! Nincs ugyan mitől olyan nagyon bizseregjen a szívem, de mamám szerint az a jó, ha néha még ok nélkül is bizsereg :)



Épp mint jómultkorában, most is egy dal hozta az ötletet, most is egy olyan, amit a csengőhangos szájtokon örökzöldként aposztrofálnának, és most is Budapest Bár, mégpedig ő: Engem a rumba döntöget romba. Imádom ezt a számot, a szövege olyan nagyon zizi, hogy az már fantasztikus! A klipet is szeretem, halálos, ahogy a harmonikás pasi stíröli az énekesnőt... egyszer még sóhajt is egyet, szerintem valami ilyesmit: "Hej, egyem a bizsergő derekad" :)



Azt még mindenképpen el kell mondjam, hogy a dalt apukám előadásában ismertem meg. Gyerekkoromban sokat jártuk az országot, és a Trabiban ugye el kellett ütni az időt, énekeltünk is. Papagájoltam apu után a szöveget, és azon kicsit sem akadtam fenn, hogy a szerelem iránt pokoli a gusztus, de hogy hogy jön a rumbához a hősi halál, az nem igazán fért a fejembe... ugyanis azt, hogy "ezen a rém szomorú alapon bukom el én az erény mezején" úgy értelmeztem, hogy szegény egy Erény nevű helyen csatázott, és elesett a harcmezőn :)

Szép estét, bizsergőset, rumbásat!

Minta: Türkiz - bronzos: Vyolina, Coeur net - Merci! Karamell - türkiz: Beadangel, thank you!