(Türkiz)Kék(-zöld) mese XV. fejezet - Szüret Bortelkén

A megyei hobbitokról tudnivaló, hogy a Borbuggyanon - azaz a Megye-határon - túl élő népségeket amolyan habókos fajtának tartották, akik nem elég, hogy képesek a Megyén kívül élni, de olyan bolondságokat művelnek, mint az Öregerdőben kódorgás, halászás, és horribile dictu! még csónakba is szállnak - azokat a billenékeny, borulékony alkalmatosságokat pedig nem rendes hobbitnak találták ki, azt mindenki tudhatja, akit anya szült.

Az év egyetlen időszaka, amikor a megyeiek nemhogy hajlandók a szomszédos Bakföldére látogatni, de ki nem hagynák az alkalmat, az őszi szüret és az új bor ideje.

Borbak Trufiádok, a Gyűrű Szövetségének tagja, Bakfölde ura, Az Északi Királyság kormányzója idején már sok-sok hobbitöltőn át virágzott a bakföldei szőlőtermelés. Trufa uram aztán olyan mulatságokat rendezett minden áldott-szép őszön, hogy nemcsak a Megyéből, de még Bríből is sereglettek a hobbitok (félretéve az év többi 11 hónapjában hangoztatott nézetüket, miszerint rendes hobbit csak sört iszik). Hatalmas kádakban taposták a mézillatú szőlőt, folyt az édes must, szólt az ének, a nyársakon sült a malac, csirke, a kemencében pirult a fehér cipó. Három éjjel, három nap tartott a mulatság, eszem-iszom, ami hobbit-mértékkel nem is olyan hosszú, de nemritkán megesett, hogy a posta- és futárszolgálat hobbitjai még október végére sem végeztek az utolsó messzi földről jött hobbitok hazafuvarozásával.

Egyszer még a bakacsin-erdei tündék is ellátogattak a bakföldei szüreti mulatságra. A bortelki múzeumban a mai napig őriznek egy drágakövekből és ásványokból készült szőlőfürtöt, melyet maga Fehér Eleia, Bakacsin-Erdő hercegnője készített.

Ezt a szőlőfürtöt hoztam nektek ma, meséljen langymeleg őszről, édes mustról, aranyló borról. Szép estét kívánok, muskotályost, méhzümmögőst :)



Minta: Ande Lilia bogyója - hát, majdnem :) Az úgy volt, hogy drága blogbarátom Norono fűzött egy lélegzet-elállítóan szép Liliát, és én is nagyon akartam egyet. Meg is fűztem az alap háromnegyedét, mikor rájöttem, hogy a szép gyöngyök amiket cseppnek hittem, valójában fánkok, csak addig a zacskóban pihentek, és eszük ágában sem volt engem felvilágosítani! De akkor már nem volt megállás, a cseppek helyett teklákat rittyentettem bele, így lett a gyönyörű bogyóból kajla szőlőfürt :) Amúgy is több sebből vérzik, de nem baj, mert szeretem, és majd fűzök igazi Liliát is!